A TISZTA SZÍVŰ EMBER KÖNYÖRGÉSE
1(Ima Dávidtól.) Hallgasd meg, Uram, igaz ügyemet, figyelj könyörgésemre, fogadd el imámat, amely tiszta ajakról száll fel!
2Tekinteted ítélkezzék fölöttem, hiszen szemed az igazságot nézi!
3Ha szívemet megvizsgálod és éjjelente kifürkészed, s ha tűzben kipróbálsz is, nem lelsz hamisságot bennem. Nem vétkezik a szám,
4mint emberek szoktak, ajkaidnak szavait megtartottam. A kijelölt ösvényen
5haladnak lépteim a te nyomaidon: így nem botlik lábam.
6Hozzád kiáltok, s te meghallgatsz, Istenem. Fordítsd felém füled, jusson eléd szavam!
7Mutasd meg csodálatos irgalmasságodat, hisz megmented az ellenségtől azokat, akik jobbodhoz menekülnek!
8Védj meg, mint szemed világát, szárnyad árnyékában oltalmazz,
9az álnokoktól, akik erősen szorongatnak! Elleneim bőszülten körülvesznek,
10megkeményítik érzéketlen szívüket, szájuk elbizakodottan beszél.
11Már körülfognak, és szemük azt vizsgálja, hogyan teperhetnek földre.
12Olyanok, mint az oroszlán, amely zsákmányra éhes, mint a fiatal oroszlán, amely a rejtekben les.
13Kelj fel, Uram, szállj szembe vele, terítsd a földre, kardoddal mentsd meg életemet a gonosztól!
14Uram, karod szabadítson meg az emberektől, e világ halandóitól, akiknek csak ez az élet a részük! Amit félretettél, töltsd el vele testüket! Hadd bővelkedjenek fiakban, s amijük megmarad, azt hadd örököljék gyermekeik!
15Ám én igazságban meglátom színedet, s arcod fog betölteni, ha fölébredek.