138 (137). ZSOLTÁR. HÁLAÉNEK

¹(Dávidtól.) Szívem mélyéből áldalak, Uram, mert meghallgattad ajkam könyörgését. Az angyalok színe előtt énekelek neked,

²s leborulok szent templomod előtt. Áldom szent nevedet, jóságodért és hűségedért, mert ígéreted túlszárnyalta dicsőségedet.

³Amely napon hozzád kiáltottam, meghallgattál, gyarapítottad a lelkem erejét.

⁴A föld minden királya dicsőítsen téged, amikor meghallja ajkad szózatát.

⁵Az Úr útjairól énekelnek majd: „Nagy az Úr dicsősége!”

⁶Valóban, fölséges az Úr, irgalommal tekint a gyöngére, a kevélyt messziről felismeri.

⁷Ha bajok közt vergődöm is, megőrzöd életem. Fölemeled kezed ellenségem haragja ellen, és megmentesz engem. Jobbod

139 (138). ZSOLTÁR

⁸teszi ezt velem Uram, jóságod mindörökké megmarad. Kezed művétől ne fordulj el!

⁹

138 (137). ZSOLTÁR. HÁLAÉNEK

¹⁰s leborulok szent templomod előtt. Áldom szent nevedet, jóságodért és hűségedért, mert ígéreted túlszárnyalta dicsőségedet.

¹¹Amely napon hozzád kiáltottam, meghallgattál, gyarapítottad a lelkem erejét.

¹²A föld minden királya dicsőítsen téged, amikor meghallja ajkad szózatát.

¹³Az Úr útjairól énekelnek majd: „Nagy az Úr dicsősége!”

¹⁴Valóban, fölséges az Úr, irgalommal tekint a gyöngére, a kevélyt messziről felismeri.

¹⁵Ha bajok közt vergődöm is, megőrzöd életem. Fölemeled kezed ellenségem haragja ellen, és megmentesz engem. Jobbod

¹⁶

139 (138). ZSOLTÁR