137 (136). ZSOLTÁR. A SZÁMŰZÖTTEK ÉNEKE
1Bábel folyói mentén ültünk és sírtunk: a Sionra emlékeztünk.
2Azon a földön a fűzfákra akasztottuk hárfáinkat.
3Mert dalt akartak hallani, akik elhurcoltak minket. Elnyomóink öröméneket követeltek: „Zengjetek nekünk dalt a Sionról!”
4De hogyan énekeljünk éneket az Úrról az idegenek földjén?
5Jeruzsálem, ha elfeledkezem rólad, száradjon le a jobbom!
6Nyelvem tapadjon ínyemhez, ha nem emlékezem meg rólad: ha Jeruzsálemet nem helyezem minden örömem fölé!
7Ne felejtsd el, Uram, Edom fiainak Jeruzsálem napját! Amikor így kiáltoztak: „Romboljátok le, romboljátok le, hadd pusztuljon el a földig!”
8Bábel leánya, te pusztító, áldott, aki megfizeti neked, ami gonoszságot velünk tettél!
9Áldott, aki megragadja gyermekeidet és szétzúzza őket a sziklán!