A száműzöttek éneke

¹Bábel folyói mentén ültünk és sírtunk:

A száműzöttek éneke

a Sionra emlékeztünk.

²Azon a földön a fűzfákra

akasztottuk hárfáinkat.

³Mert dalt akartak hallani,

akik elhurcoltak minket.

Elnyomóink öröméneket követeltek:

„Zengjetek nekünk dalt a Sionról!”

⁴De hogyan énekeljünk

éneket az Úrról

az idegenek földjén?

⁵Jeruzsálem, ha elfeledkezem rólad,

száradjon le a jobbom!

⁶Nyelvem tapadjon ínyemhez,

⁶ha nem emlékezem meg rólad:

ha Jeruzsálemet nem helyezem

minden örömem fölé!

⁷Ne felejtsd el, Uram, Edom fiainak

Jeruzsálem napját!

Amikor így kiáltoztak:

„Romboljátok le, romboljátok le,

hadd pusztuljon el a földig!”

⁸Bábel leánya, te pusztító,

áldott, aki megfizeti neked,

ami gonoszságot velünk tettél!

⁹Áldott, aki megragadja gyermekeidet

és szétzúzza őket a sziklán!