ISTEN MINDENTUDÁSA ÉS JELENLÉTE

¹(A karvezetőnek – Dávid zsoltára.) Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem,

²tudod, hogy ülök-e vagy állok. Gondolataimat látod messziről,

³látsz, ha megyek vagy pihenek. Minden utam világos előtted.

⁴A szó még nincs nyelvemen, s lám, az Úr már tud mindent.

⁵Elölről és hátulról közrefogsz, s a kezed fölöttem tartod.

⁶Csodálatos ezt tudnom, olyan magas, hogy meg sem értem.

⁷Hová futhatnék lelked elől? Hová menekülhetnék színed elől?

⁸Ha felszállnék az égig, ott vagy. Ha az alvilágban tanyáznék, ott is jelen vagy.

⁹Ha felölteném a hajnal szárnyait, és a legtávolibb partokon szállnék le,

¹⁰ott is a te kezed vezetne, és a te jobbod tartana.

¹¹Ha azt mondanám: Borítson el a sötétség, és az éj úgy vegyen körül, mint máskor a fény:

¹²neked maga a sötétség sem homályos, s az éj világos neked, mint a nappal.

¹³Te alkottad veséimet, anyám méhében te szőtted a testem.

¹⁴Áldalak, amiért csodálatosan megalkottál, és amiért csodálatos minden műved. Lelkem ismered a legmélyéig,

¹⁵létem soha nem volt rejtve előtted. Amikor a homályban keletkeztem, és a föld mélyén elindult életem,

¹⁶szemed már látta tetteimet, s könyvedben mind felírta őket. Meghatároztad napjaimat, mielőtt még egy is megjelent belőlük.

¹⁷Terveid, Uram, felfoghatatlanok, s milyen tömérdek a számuk!

¹⁸Ha megszámlálnám: több, mint a homokszem, s ha végére érnék, az csak kezdet volna.

¹⁹Ó, Uram, bárcsak lesújtanál a gonoszokra, bárcsak távoznának a vérszopók.

²⁰Álnok módon beszélnek rólad, s gondolataidat őrültségnek veszik.

²¹Ne gyűlöljem, Uram, aki téged gyűlöl? Ne irtózzam azoktól, akik ellened lázadnak?

²²Igen, égő gyűlölettel fordulok feléjük, nekem magamnak is elleneim lettek.

²³Vizsgálj meg, Uram, vizsgáld meg szívemet, tégy próbát és ismerd meg gondolataimat!

²⁴Nézd meg, nem járok-e a gonoszság útján, és vezess el az örök útra!

²⁵

ISTEN MINDENTUDÁSA ÉS JELENLÉTE

²⁶tudod, hogy ülök-e vagy állok. Gondolataimat látod messziről,

²⁷látsz, ha megyek vagy pihenek. Minden utam világos előtted.

²⁸A szó még nincs nyelvemen, s lám, az Úr már tud mindent.

²⁹Elölről és hátulról közrefogsz, s a kezed fölöttem tartod.

³⁰Csodálatos ezt tudnom, olyan magas, hogy meg sem értem.

³¹Hová futhatnék lelked elől? Hová menekülhetnék színed elől?

³²Ha felszállnék az égig, ott vagy. Ha az alvilágban tanyáznék, ott is jelen vagy.

³³Ha felölteném a hajnal szárnyait, és a legtávolibb partokon szállnék le,

³⁴ott is a te kezed vezetne, és a te jobbod tartana.

³⁵Ha azt mondanám: Borítson el a sötétség, és az éj úgy vegyen körül, mint máskor a fény:

³⁶neked maga a sötétség sem homályos, s az éj világos neked, mint a nappal.

³⁷Te alkottad veséimet, anyám méhében te szőtted a testem.

³⁸Áldalak, amiért csodálatosan megalkottál, és amiért csodálatos minden műved. Lelkem ismered a legmélyéig,

³⁹létem soha nem volt rejtve előtted. Amikor a homályban keletkeztem, és a föld mélyén elindult életem,

⁴⁰szemed már látta tetteimet, s könyvedben mind felírta őket. Meghatároztad napjaimat, mielőtt még egy is megjelent belőlük.

⁴¹Terveid, Uram, felfoghatatlanok, s milyen tömérdek a számuk!

⁴²Ha megszámlálnám: több, mint a homokszem, s ha végére érnék, az csak kezdet volna.

⁴³Ó, Uram, bárcsak lesújtanál a gonoszokra, bárcsak távoznának a vérszopók.

⁴⁴Álnok módon beszélnek rólad, s gondolataidat őrültségnek veszik.

⁴⁵Ne gyűlöljem, Uram, aki téged gyűlöl? Ne irtózzam azoktól, akik ellened lázadnak?

⁴⁶Igen, égő gyűlölettel fordulok feléjük, nekem magamnak is elleneim lettek.

⁴⁷Vizsgálj meg, Uram, vizsgáld meg szívemet, tégy próbát és ismerd meg gondolataimat!

⁴⁸Nézd meg, nem járok-e a gonoszság útján, és vezess el az örök útra!