Krisztus a mennyben is főpapunk.

¹A mondott dolgoknak ez a lényegük: Olyan főpapunk van, aki a Fölség trónjának jobbján ül a mennyben,

²mint papi szolgája a szentélynek, az igazi sátornak, amelyet az Úr emelt, nem ember.

³Minden főpapnak az ugyanis a kötelessége, hogy ajándékot és áldozatot mutasson be, ezért neki is kellett lennie áldozati adományának.

⁴Ha a földön élne, nem is volna pap, hiszen itt élnek olyanok, akik a törvény szerint áldozatot mutatnak be.

⁵Ezek azonban csak a mennyei szentély előképénél és árnyékánál szolgálnak, annak az utasításnak megfelelően, amelyet Mózes kapott, amikor a sátrat el akarta készíteni: „Vigyázz, és mindent a minta szerint csinálj, amelyet a hegyen mutattam neked!”

⁶Ő annyival kiválóbb papi szolgálatot kapott, amennyivel magasabb rendű, tökéletesebb ígéreten alapuló szövetségnek közvetítője.

⁷Ha ugyanis az első (szövetség) kifogástalan lett volna, nem volna szükség a másodikra.

⁸Így feddte meg őket ugyanis:

Íme, jönnek napok – mondja az Úr –,

s új szövetségre lépek Izrael házával

és Júda házával.

⁹Nem olyan szövetségre, mint amilyet

atyáitokkal kötöttem

azon a napon, amikor kézen fogtam

és kivezettem őket Egyiptom földjéről.

De mivel nem tartották meg

⁹a szövetséget,

én sem törődöm velük – mondja az Úr.

¹⁰Ez lesz a szövetség,

amelyet ama napok után

Izrael házával kötök majd – mondja az Úr.

Elméjükbe vésem és szívükbe írom

törvényemet.

Istenük leszek, és ők a népem lesznek.

¹¹Akkor majd senkinek sem kell társát

vagy testvérét tanítania:

Ismerd meg az Urat!

Hiszen mindenki ismerni fog

a legkisebbtől a legnagyobbig.

¹²Irgalmas leszek bűneik iránt,

és vétkükre többé nem emlékezem.

¹³Ha tehát itt új szövetségről beszél, a régit elévültnek tekinti. Ami pedig elévült és idejét múlta, az közel van a megszűnéshez.