Jézus főpap Melkizedek rendje szerint.
1Ez a Melkizedek – Sálem királya és a fölséges Isten papja – eléje ment a királyok legyőzése után hazatérő Ábrahámnak, és megáldotta.
2Ábrahám tizedet adott neki mindenből. A neve azt jelenti, hogy az igazságosság királya. Azonkívül Sálem királya volt, vagyis a békesség királya.
3Nem ismerjük apját, anyját, családfáját, sem napjainak kezdetét vagy életének végét. Így az Isten Fiához hasonlítva marad pap mindörökké.
4Gondoljátok meg, milyen nagy ember az, akinek ősatyánk, Ábrahám tizedet adott a zsákmány javából.
5Lévi fiainak, mivel papi tisztet viselnek, szintén megvan a törvényes joguk rá, hogy a néptől, vagyis testvéreiktől, akik Ábrahám leszármazottai, tizedet szedjenek.
6Ő viszont, aki nem az ő nemzetségükből származott, Ábrahámtól kapta a tizedet, és megáldotta azt, akinek az ígéret szólt.
7Kétségtelen azonban, hogy a magasabb rangú áldja meg az alacsonyabb rangút.
8Itt halandó emberek szednek tizedet, ott meg az, akiről tanúsítják, hogy él.
9Sőt Ábrahámra való tekintettel mondhatjuk, hogy Lévi is, aki tizedet szed, szintén fizetett tizedet,
10hiszen jelen volt őse ágyékában, amikor Melkizedek találkozott vele.
Krisztus papsága magasabb rendű az ószövetséginél.
11Ha a levita papság, amelynek szolgálata idején a nép a törvényt kapta, elvezetett volna a tökéletességre, mi szükség lett volna még rá, hogy más főpap jöjjön, Melkizedek rendje szerint, nem pedig Áron nemzetségéből?
12A papság megváltozásával azonban szükségképpen megváltozott a törvény is.
13Akiről ugyanis ezeket mondjuk, az más törzsből való, amelyből senki sem szolgált az oltárnál.
14Hiszen köztudomású, hogy Urunk Júda törzséből származott, e törzzsel kapcsolatban pedig nem beszélt Mózes a papságról.
15Még világosabb ez, hogyha Melkizedek módjára egy más pap lép föl,
16aki nem a testi leszármazás törvénye alapján lett azzá, hanem a halhatatlan élet erejéből.
17A tanúság ugyanis így szólt róla: „Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint.”
18Ám ezzel a korábbi törvény megszűnt mint hatástalan és erőtlen,
19a törvény tudniillik nem vezetett el a tökéletességre, csak előkészítője volt egy jobb reménynek, amely közelebb visz az Istenhez.
20Annál is inkább, mivel ez nem történt eskü nélkül.
21Amazok eskü nélkül lettek pappá, ő azonban annak erejével, aki így szólt hozzá: Megesküdött az Úr és nem bánja meg: te pap vagy mindörökké.
22Ennek megfelelően Jézus egy kiválóbb szövetség kezese lett.
23Azonkívül ők nagy számban voltak papok, mivel a halál következtében nem maradhattak meg.
24Ő viszont örökre megmarad, s így papsága örökké tart.
25Ezért mindörökre üdvözítheti is azokat, akik általa járulnak az Isten elé, hiszen örökké él, hogy közbenjárjon értünk.
26Ilyen főpap kellett nekünk: szent, ártatlan, feddhetetlen, a bűnösöktől elkülönített, aki fölségesebb az egeknél.
27Ő nem szorul rá, mint a többi főpap, hogy naponként először a saját vétkeiért mutasson be áldozatot, s csak azután a nép bűneiért. Egyszer s mindenkorra megtette ezt, amikor magát feláldozta.
28A törvény tehát gyarló embereket rendelt főpappá, az eskü szava azonban, amely a törvényt követte, magát az örökre tökéletes Fiút.