Kötelességeink szüleink iránt
1Rám hallgassatok fiaim, atyátokra, s tartsátok meg szavam, hogy üdvöt nyerjetek.
2Az Úr az apát többre nézi gyermekeinél, s az anyának jogot ad fiai fölött.
3Aki tiszteli apját, levezekli bűneit,
4s aki becsüli anyját, az kincset gyűjt magának.
5Aki tiszteli apját, az majd örülhet fiainak, s meghallgatást nyer, hogyha imádkozik.
6Aki becsüli apját, hosszú életű lesz, s az Úrnak szolgál, aki anyját felüdíti:
7szüleit szolgálva Istennek is szolgál!
8Fiam! Szóban s tettben tiszteld apádat, hogy az ő áldása szálljon életedre.
9Az apa áldása védi a fiak házát, az anya átka szétzúzza alapját.
10Apádat gyalázva ne akarj feltűnni, mert apád szégyene neked sem dicsőség.
11A férfi dicsősége apja becsülete, a becstelen anya szégyene a gyermekeknek.
12Fiam, legyen gondod elaggott apádra, és ne szomorítsd meg életed egy napján se!
13Nézd el neki, ha értelme csökken, ne vesd meg, ha virágjában van is életed.
14Nem felejtik el, ha szánod apádat, elszámolják neked majd a bűneidért.
15Balsorsodnak napján gondol rád az Isten, s mint dér a melegben, eltűnnek bűneid.
16Gonosz, aki semmibe sem veszi az apját, azt, aki bántja az anyját, megátkozza az Úr.
17Fiam, alázattal vidd végbe tetteid, és jobban szeretnek majd, mintha adakoznál.
18Nagy vagy? Annál inkább alázd meg magadat, akkor majd kegyelmet találsz az Istennél.
19Mivelhogy igen nagy az Isten hatalma, tiszteletben tartják az alázatosak.
20Ami túl nehéz neked, azt ne kutasd, és ami erődön felül van, azt ne vizsgáld.
21Amit előírtak neked, azzal törődj, ami el van rejtve, azért ne bajlódj.
22Amihez kevés az erőd, azzal ne kínlódjál; olyan tanítást kaptál, amely meghaladja az ember értelmét.
23Fennhéjázásukban sokan eltévedtek, nagyzó hóbortjukba belezavarodtak.
24Gonosz véget ér a megátalkodott szív, elvész a veszélyben, aki azt szereti.
25A dacos szív sok szenvedést okoz magának, és a bűnös ember bűnökre bűnt halmoz.
A gőg
26Nincs gyógyír a gőgös embernek sebére, a gonoszság vert benne gyökeret.
27A bölcs szív nyitva áll a bölcsek szavának, s a bölcs kívánsága: a rá hallgató fül.
28Vízzel oltják el a lobogó tűzlángot, az irgalmas szeretet bűnöket engesztel.
29Aki a jótettet viszonozza, gondol a jövőre, s amely napon meginog, biztos támaszra lel.