¹Fiam, a szegénytől el ne vedd kenyerét, s ne hagyd elepedni az elnyomott szemét.

²Ne nézd el, hogyha szenved az éhező, és a tanácstalant ne keserítsd meg.

³A szerencsétlenhez ne légy kemény szívű, ne hagyd epekedni adományod után.

⁴Ne utasítsd el a gyámoltalan szegényt, a szűkölködőtől ne fordítsd el arcod.

⁵Ne fordítsd el szemed a szükségben levőtől, s ne adj neki okot, hogy átkot szórjon rád.

⁶Mert hogyha megátkoz lelke fájdalmában, meghallgatja átkát a Teremtő.

⁷Légy rajta, hogy szeressen az (egész) közösség, s a rangosak előtt hajtsd meg a fejedet.

⁸Figyelj oda a szegény szavára s viszonozd szívesen köszönését.

⁹Üldözői elől mentsd meg, kit üldöznek, és ne légy gyáva, amikor ítélkezel.

¹⁰Az árvákhoz olyan légy, mintha apjuk volnál, s mintha férjük volnál, légy olyan az özvegyekhez. Így leszel a Magasságbeli fia, és ő jobban fog szeretni tégedet, mint tulajdon anyád.

¹¹A bölcsesség jóra neveli fiait, s aki keresi, azt mind fölemeli.

¹²Aki szereti, az az életet szereti, öröm tölti el, aki reggeltől keresi.

¹³Aki birtokba veszi, dicsőség örököse, és megáldja az Úr, bárhová visz útja.

¹⁴Szentélyben szolgálnak, akik szolgálják őt, és akik szeretik, azok az Úr kedveltjei.

¹⁵Aki rá hallgat, az helyesen ítél, biztonságban van, aki közelében lakik.

¹⁶Aki benne bízik, örökségül kapja, még utódai is örülhetnek neki.

¹⁷Kanyargós utakon vezeti először, hagyja, hogy félelem s rettegés szállja meg. Addig fegyelmezi, míg megbízhat benne, és próbára teszi törvényei révén.

¹⁸Aztán újra egyenes utakon vezérli, s kinyilatkoztatja előtte titkait.

¹⁹Ha eltántorodik, akkor cserben hagyja, s odadobja martalékul szenvedélyeinek.

²⁰Fiam, mérd fel helyzetedet és kerüld a rosszat, és saját magadért sose szégyenkezzél.

²¹Van szégyenérzet, ami bűnnek melegágya, s van szégyenérzet, ami dicsőség és kegyelem.

²²Ne légy túl szigorú önmagaddal szemben, s ne kelljen vesztedre szégyellned magadat.

²³Ne hallgass, ha szavad mentségül szolgálhat, s ne rejtsd véka alá a bölcsességedet.

²⁴Mert hát a bölcsesség a szóban nyilvánul meg, az okosság pedig a nyelv válaszában.

²⁵Az igazságnak sohase mondj ellent, tudatlanságodért bízvást szégyenkezhetsz.

²⁶Bűnödet ne szégyelld sose megvallani, és ne szegülj szembe a folyó sodrával.

²⁷Félkegyelműnek ne állj szolgálatába, ne keresd a hatalmasok kegyét, ha döntesz.

²⁸Halálod napjáig küzdj az igazságért, maga Isten, az Úr harcol akkor érted.

²⁹Ne légy nagyot mondó, nyelveddel hősködő, mihaszna, és hanyag a munkádban.

³⁰Ne légy a házadban bátor, akár az oroszlán, a szolgáddal szemben pedig gyáva.

³¹Ne nyisd ki a kezed, hogy elvégy valamit, s ne csukd össze, amikor adakoznod kéne.