VIII. LAMUEL SZAVAI

¹Lamuelnek, Massza királyának szavai, amelyekkel az anyja oktatta:

²Mi van veled, fiam, méhemnek magzata, fogadalmam fia?

³Erődet ne add az asszonyoknak, sem részedet a királyok megbuktatóinak.

⁴Nem illik a királyhoz, Lamuel, nem illik a királyhoz bort inni, sem a fejedelemhez erős italra vágyni.

⁵Aki iszik, megfeledkezik a törvényről, és megcsorbítja az elnyomottak jogát.

⁶A kétségbeeső kapjon erős italt, és a bort az elkeseredettnek adjátok.

⁷Hadd igyék, aztán felejtse nyomorát, és ne gondoljon többé a kínjaira.

⁸Nyisd ki a szádat ahelyett, aki néma, a gyámoltalanok ügye védelmében.

⁹Nyisd ki a szádat és dönts igazságosan, szerezz érvényt a szegény s elnyomott igazának!

IX. A DERÉK ASSZONY DICSÉRETE

¹⁰Derék asszonyt ki talál? Értéke a gyöngyét messze meghaladja.

¹¹Férje (egész) szívével ráhagyatkozik, és nem jár rosszul vele.

¹²Mindig a javára van, sose a kárára, életének minden napján.

¹³Előteremti a gyapjút és a kendert, és mindent beszerez, ügyes kézzel.

¹⁴Olyan, mint a kalmárok hajója: messze földről szállítja az élelmet.

¹⁵Bár még éjszaka van, már fölkel, és ellátja a háza népét eledellel, szolgálólányait egy egész napra valóval.

¹⁶Szántóföld után néz és meg is szerzi, szőlőt telepít a keze munkájából.

¹⁷Jól körülköti derekát az övével, és nekifeszíti karját a munkának.

¹⁸Tudja, hogy jó hasznot hajt, éjnek idején sem alszik ki lámpája.

¹⁹Kinyújtja a karját a guzsaly után, és a kezével megfogja az orsót.

²⁰Kiterjeszti kezét az elnyomott fölé, a szűkölködőnek meg a karját nyújtja.

²¹Nem kell féltenie háza népét a hótól: egész háza népét ellátta kettős ruhával,

²²és takarókat is csinált magának. Ruhája bársonyos len és bíbor gyapjú.

²³Férjét a kapuknál igen nagyra tartják, hogyha tanácsban ül az ország véneivel.

²⁴Ingeket is készít és eladja őket, öveket is árul a kereskedőnek.

²⁵Az erő érzete veszi körül, vidáman néz a jövendő elé.

²⁶Ha kinyitja a száját, bölcsen beszél, jóságos tanítás (árad) a nyelvéről.

²⁷Szemmel tartja háza népének munkáját, a tétlen lustaság nem kenyere.

²⁸Kiállnak fiai, s boldognak hirdetik, a férje is fölkel és így dicséri:

²⁹„Sok asszony megmutatta, milyen derék, de te felülmúlod őket, mind valamennyit!”

³⁰Csalfa dolog a báj, a szépség mulandó, de az okos asszonynak kijár a dicséret.

³¹Magasztaljátok keze munkájáért, a városkapuknál dicsérjék tetteit!