VIII. LAMUEL SZAVAI

¹Lamuelnek, Massza királyának szavai, amelyekkel az anyja oktatta:

²Mi van veled, fiam, méhemnek magzata,

fogadalmam fia?

³Erődet ne add az asszonyoknak,

sem részedet a királyok megbuktatóinak.

⁴Nem illik a királyhoz, Lamuel,

nem illik a királyhoz bort inni,

sem a fejedelemhez erős italra vágyni.

⁵Aki iszik, megfeledkezik a törvényről,

és megcsorbítja az elnyomottak jogát.

⁶A kétségbeeső kapjon erős italt,

és a bort az elkeseredettnek adjátok.

⁷Hadd igyék, aztán felejtse nyomorát,

és ne gondoljon többé a kínjaira.

⁸Nyisd ki a szádat ahelyett, aki néma,

a gyámoltalanok ügye védelmében.

⁹Nyisd ki a szádat, és dönts igazságosan,

szerezz érvényt

a szegény s elnyomott igazának!

IX. A DERÉK ASSZONY DICSÉRETE

¹⁰Derék asszonyt ki talál?

IX. A DERÉK ASSZONY DICSÉRETE

Értéke a gyöngyét messze meghaladja.

¹¹Férje (egész) szívével ráhagyatkozik,

és nem jár rosszul vele.

¹²Mindig a javára van, sose a kárára,

életének minden napján.

¹³Előteremti a gyapjút és a kendert,

és mindent beszerez, ügyes kézzel.

¹⁴Olyan, mint a kalmárok hajója:

messze földről szállítja az élelmet.

¹⁵Bár még éjszaka van, már fölkel,

és ellátja a háza népét eledellel,

szolgálólányait egy egész napra valóval.

¹⁶Szántóföld után néz,

¹⁶és meg is szerzi,

szőlőt telepít a keze munkájából.

¹⁷Jól körülköti derekát az övével,

és nekifeszíti karját a munkának.

¹⁸Tudja, hogy jó hasznot hajt,

éjnek idején sem alszik ki lámpája.

¹⁹Kinyújtja a karját a guzsaly után,

és a kezével megfogja az orsót.

²⁰Kiterjeszti kezét az elnyomott fölé,

a szűkölködőnek meg a karját nyújtja.

²¹Nem kell féltenie háza népét a hótól:

egész háza népét ellátta kettős ruhával,

²²és takarókat is csinált magának.

Ruhája bársonyos len és bíbor gyapjú.

²³Férjét a kapuknál igen nagyra tartják,

hogyha tanácsban ül az ország véneivel.

²⁴Ingeket is készít, és eladja őket,

öveket is árul a kereskedőnek.

²⁵Az erő érzete veszi körül,

vidáman néz a jövendő elé.

²⁶Ha kinyitja a száját, bölcsen beszél,

jóságos tanítás (árad) a nyelvéről.

²⁷Szemmel tartja háza népének munkáját,

a tétlen lustaság nem kenyere.

²⁸Kiállnak fiai, s boldognak hirdetik,

a férje is fölkel, és így dicséri:

²⁹„Sok asszony megmutatta, milyen derék,

de te felülmúlod őket, mind valamennyit!”

³⁰Csalfa dolog a báj, a szépség mulandó,

de az okos asszonynak kijár a dicséret.

³¹Magasztaljátok keze munkájáért,

a városkapuknál dicsérjék tetteit!