1Amikor leülsz enni a parancsolóddal, arra legyen gondod, ami előtted van.
2És inkább tedd a kést a torkodra, semmint túl mohó legyél.
3Ne igen áhítozz a csemegéire, mert (csalfa) étel az, hazugság van benne.
4Ne törd össze magad, hogy meggazdagodjál, a becstelen haszonról mondj le!
5Szemet vetsz rá? Már el is tűnt előled! Mert olyan szárnyai vannak, mint a sasnak, és fölrepül a levegőégbe.
6Ne egyél az irigy ember ételéből, s ne áhítozz a csemegéire!
7Olyan volna ez, mint vihar a torkának! Bár azt mondja: „Csak egyél és igyál”, de azért a szíve nem érez együtt veled.
8Kiadod a falatot, amit megettél, csak tékozoltad barátságos szódat.
9A balgatag fülébe ne beszélj, mert lebecsmérli okos szavaidat.
10Ne mozdítsd el helyükről az ősi mezsgyéket, ne told be őket az árvák földjére!
11Mert hatalmas a szószólójuk, ügyükben ő harcol ellened.
12A szíved legyen nyitva az intelemnek, az okos beszédnek meg a füled.
13A fiúgyermektől ne sajnáld a feddést, nem hal bele, hogyha bottal vered!
14Megvered ugyan, méghozzá bottal, de az alvilágtól megmented életét.
15Fiam, ha bölcs a szíved, akkor szívemből örülök,
16és ujjong a bensőm, ha azt mondja az ajkad, ami helyes.
17Ne a bűnösök miatt gerjedjen föl szíved, inkább mindennap az Úr félelmében!
18Akkor sokkal biztosabb a jövőd, nem szakad vége a reményednek.
19Figyelj, fiam, és légy bölcs, a szívedet vezesd egyenes úton.
20Ne légy azok között, akik a bort isszák, sem azok között, akik tobzódnak a húsban.
21Mert az iszákos és tobzódó szegény lesz, és az aluszékony rongyokba öltözik.
22Hallgass az apádra, aki nemzett téged, és ne vesd meg anyádat azért, mert öreg lett.
23Igazságot vegyél, de el ne adj soha, bölcsességet, törvényt és okosságot!
24Az igaznak apja hangosan ujjong majd, a bölcsnek örül a nemzője.
25Legyen az apádnak öröme benned, és ujjongjon, aki a világra szült!
26Fiam, add nekem a szívedet, útjaim leljenek tetszésre szemedben.
27A feslett nő olyan, akár a mély verem, s az idegen asszony olyan, mint a szűk kút.
28Ez is leskelődik, akárcsak a rabló, és a becsapott emberek számát gyarapítja.
29Ki van tele jajjal, viszállyal, panasszal? Ok nélkül kinek van sebe, s kinek vörös a szeme?
30Azoknak, akik késő óráig a bor mellett ülnek, akik fűszeres bort járnak kóstolgatni.
31Ne nézd, milyen piros színben játszik a bor, azt se nézd, hogyan csillog a serlegben, hiszen olyan könnyen megissza az ember,
32végül aztán megmar, akárcsak a kígyó, és mérget fecskendez, úgy, mint a vipera.
33Különös dolgokat látnak a szemeid, és a szíved (csupa) bolondságot beszél.
34Úgy érzed magad, hogy mély tengeren hányódsz, mintha az árbocrúd tetején feküdnél.
35„Ütöttek, de nem fájt, vertek, de semmit sem éreztem!
36Mikor ébredek föl?… Újra kérek belőle!”