1A bor gúnyolódik, ami részegít, az lármáz, senki nem lesz bölcs, aki tántorog tőle.

2A király haragja oroszlán morgása, aki fölingerli, eljátssza életét.

3A viszályt elkerülni becsületére van az embernek, ahány bolond van, az mind perlekedik.

4Ha a tél beköszönt, a tohonya nem szánt, aratáskor keres, de nem talál semmit.

5A férfi szívében mélységek vize a döntés, de az okos ember a felszínre hozza.

6Szájával sok ember készen áll a segítségre, de hol van az a férfi, akire hagyatkozhatsz?

7Tisztességben éli életét az igaz, boldogok utána a gyermekei!

8Amikor a király bírói székén ül, szemével minden gonoszt különválaszt.

9Ki mondhatja: „Tisztán tartottam szívemet, s ment vagyok a bűntől?”

10A kétféle súly és a kétféle mérték, egyaránt utálat tárgya az Úr színe előtt.

11Ahogy a gyerek játszik, abból látni lehet, tiszták és igazak lesznek-e a tettei.

12A fület hallásra, a szemet látásra, mindkettőt az Úr teremtette!

13Ne szeresd az alvást, nehogy elszegényedj, nyisd ki a szemed és bőven lesz kenyered!

14„Milyen rossz! Milyen rossz!” – mondja a vevő, aztán útjára megy és nagyra van vele.

15Hogyha van is arany és rengeteg korall, a tudós ajak azért becses drágaság.

16Vedd el a ruháját! Másért kezeskedett, idegenért – végy tőle zálogot!

17A hazugság kenyere ízlik az embernek, de utána kövekkel telik meg a szája.

18Tanácsot kérve vesd latra terveidet, okos vezetéssel viselj háborút!

19A pletykás kiadja a rábízott titkot, ne komázz azzal, aki nem fogja be a száját.

20Annak, aki elátkozza az apját és az anyját, alkonyatkor kialszik lámpása.

21Ha kezdetben hajszoltad a vagyont, a végén majd nem lesz rajta áldás.

22Ne mondd: „Csak a rosszat fizetem vissza!” Hagyatkozz az Úrra, ő majd kártalanít.

23A kétféle súlymérték iszonyat az Úrnak, elvetésre méltó a hamis mérleg.

24A férfi lépteit az Úr irányítja – ember hogyan érthetné az útját?

25Csapda könnyelműen kimondani, hogy megfogadom, s csak a fogadalom után gondolkodni.

26A bölcs király kiszórja a bajkeverőket, s hagyja, hogy gaztettük visszahulljon rájuk.

27Az embernek a lelke az Úr szövétneke, behatol a testnek minden zugába.

28A jóság és a hűség oltalmazza a királyt, jóságával szilárddá teszi a trónját.

29Az ifjúnak az erő a kitüntetése, az öregeknek meg az ősz haj a díszük.

30Véraláfutások tisztítják a gonoszt, testének kamráit meg a verések.