1Többet ér egy száraz falat békességben, mint egy hússal telt ház, ahol perpatvar dúl.
2Az okos szolga fölébe kerül a hitvány fiúnak, és a testvérek közt ő is örökrészt kap.
3Olvasztótégelyben olvasztják az ezüstöt, arany olvasztására a kemence szolgál, de a szíveket az Úr vizsgálja.
4A gonosz ajkára a gonosztevő hallgat, a hazug ember figyel a csalárd nyelvére.
5Aki szegényt gúnyol, az Teremtőjét bántja, aki örül a bajának, nem marad büntetlen.
6Gyermekeinek gyermeke az öreg koronája, a gyerekek díszei meg az ősök.
7Balgához nem illik ékesszóló beszéd, még kevésbé nemes szájába hazugság.
8A megvesztegetés csábító ékszer, akárkihez fordul, megértésre talál.
9Szeretetet keres, aki elássa a vétket, aki meg fölkeveri, elveszti barátját.
10Az okosnak többet használ egyetlen intő szó, mint akár száz ütés a balgára mérve.
11A gonosznak egyetlen vágya viszálykodni, de kegyetlen hírvivőt küldenek hozzá.
12Inkább kölykétől megfosztott medvével találkozz, mint bolonddal, amikor rajta a roham.
13Aki rosszal fizet jóért, annak a házából nem megy ki a gonosz.
14A perpatvar kezdete olyan, mint amikor kicsap a víz, vess hát neki gátat, még mielőtt kitör.
15Aki fölmenti a bűnöst, vagy elítéli az ártatlant, azt egyaránt utálja az Isten.
16Vételár mire jó a balga kezében? Bölcsességet vesz tán? Hisz nincs esze hozzá!
17A barát mindig szeretetről tesz tanúságot, de szorult helyzetben testvérnek bizonyul.
18Csak az oktalan ember adja kezét, csak az ilyen vállal másért kezességet.
19Aki szeret civódni, a verést kedveli, romlást keres, aki kapuját emeli.
20Akinek hamis a szíve, az nem boldogul, bajba kerül, akinek nem őszinte a nyelve.
21Aki bolondot szül, bánatára szolgál, és az ostobának sose örül az apja.
22A vidám szív jót tesz az egészségnek, a nyomott kedély emészti a testet.
23A gonosz elfogadja a megvesztegetést a ruha ráncából, hogy kicsavarja a törvényt.
24Az eszes szeme előtt a bölcsesség lebeg, a balga szeme (elkalandozik) a föld határáig.
25Az esztelen fiú bosszúság apjának és keserűség a szülőanyjának.
26Az ártatlant bírsággal sújtani gonoszság, (de még inkább) a nemest jogtalanul verni.
27Aki kiméri szavát, az értelmes ember, okos férfi, aki megőrzi hidegvérét.
28Hogyha hallgat, bölcsnek látszik a bolond is; ha száját befogja, okosnak ítélik.