¹A szívben meghányni-vetni – ez az emberek dolga, de a felelet az Úrtól jön a nyelvre.

²A férfi útja tiszta a maga szemében, ám a lelket az Úr veti latra.

³Bízd az Úrra, ami tennivalód akad, akkor a terveid valósággá válnak.

⁴Az Úr mindent a maga céljára teremtett, magát a gonoszt is, a balsors napjára.

⁵Utálat az Úrnak minden gőgös ember, kezemet adom rá: nem marad büntetlen!

⁶Szeretet és hűség jóváteszi a bűnt, s az Úr félelme távol tart a rossztól.

⁷Ha egy férfi útja kedves az Úr előtt, ellenségeit is kibékíti vele.

⁸Jobb az igazságos úton szerzett kevés, mint a nagy haszon becstelenség árán.

⁹A szív megtervezi az embernek az útját, de a lépéseit az Úr irányítja.

¹⁰Ami a király ajkát elhagyja, az az Isten szava, amikor igazságot szolgáltat, nem téved.

¹¹A mérleg és serpenyője az Úrra tartozik, a tarsolyban minden súly az ő műve.

¹²Utálat a királyok előtt az igaztalan cselekedet, mert az igazságosság a trónja szilárdsága.

¹³Az igazságos ajak tetszik a királynak, azt szereti, aki egyenesen beszél.

¹⁴A király haragja a halál hírnöke, de a bölcs férfiú lecsillapítja.

¹⁵Ha a királynak ragyog az arca, életet jelent, a kegye olyan, mint a tavaszi esőfelhő.

¹⁶Bölcsességet szerezni jobb, mint aranyat, okosságra szert tenni többet ér az ezüstnél.

¹⁷A rossznak kerülése az igazak útja, aki vigyáz az útjára, az megtartja életét.

¹⁸Összeomlás előtt kevélység a hírnök, felfuvalkodottság jár a bukás előtt.

¹⁹Jobb a szerényekkel alázatban élni, mint a gőgösökkel zsákmányon osztozni.

²⁰Jól megy a sora annak, aki hallgat az intő szóra, jó sora van annak, aki az Úrban bízik!

²¹Aki szívében bölcs, azt okosnak hívják, a kellemes beszéd megtoldja a tudást.

²²A tudás élet forrása birtokosának, a balgák büntetése meg balgaság.

²³A bölcsnek okosságot ad szájába a szíve, az ajkán meg a tudást gyarapítja.

²⁴A barátságos beszéd méznek folyása, édes a léleknek, üdülés a testnek.

²⁵Némely utat az ember egyenesnek nézne, a vége mégis a halálba visz.

²⁶A munkásnak javára szolgál az éhsége, mert munkára ösztönzi a szája.

²⁷Az elvetemült ember vészt ás ki, ajkai perzselnek, mint a tűz.

²⁸Veszekedést szít a ravaszkodó ember, a barátok közé is éket ver a pletykás.

²⁹Az erőszakos ember elcsábítja társát, és a balszerencse útjára vezeti.

³⁰Aki hunyorít szemével, fondorlaton töpreng, s aki összenyomja ajkát, kész a gonoszsággal.

³¹Ékes koszorú a fehér hajkorona, az igazságosság útján található.

³²Jobb a béketűrő, mint a harcias hős, a magán uralkodó, mint aki elfoglal egy várost.

³³A sorsot ölbe vetik, de minden döntés az Úrtól származik.