A Példabeszédek könyve

¹Salamonnak, Dávid fiának, Izrael királyának mondásai,

²hogy bölcsességet, fegyelmet tanuljunk, és megértsük az értelmes beszédet;

³hogy világos útmutatást kapjunk, igazságosságra, jogra, becsületre;

⁴hogy a tapasztalatlan okosságra tegyen szert, az ifjú meg tudásra és körültekintésre.

⁵Ha bölcs hallgatja őket, gyarapítja tudását, az értelmes megtudja, hogyan kormányozzon.

⁶Hogy megértsük a mondást és a hasonlatot, a bölcsek szavait s fogós kérdéseit.

I. BEVEZETŐ

⁷A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, ám a balgák megvetik a bölcsességet és az intést.

⁸Hallgass, fiam, atyád intelmére, s ne vedd semmibe anyád tanítását!

⁹Hisz díszes koszorú ez a fejedre, ékes aranylánc a nyakadba.

¹⁰Fiam, ha a bűnösök rosszra csábítanak, ne egyezz bele!

¹¹Ha így szólnak hozzád: „Gyere velünk, vérre leselkedünk, ártatlannak ok nélkül tőrt vetünk,

¹²úgy elnyeljük őket élve, mint az alvilág, az egészségest csakúgy, mint azt, aki sírba készül,

¹³mindenféle drága kincset szerzünk, megtöltjük zsákmánnyal a házunkat,

¹⁴s velünk együtt részesedsz a sorsoláskor, mindannyiunknak közös lesz az erszényünk.”

¹⁵Fiam, ezekkel ne indulj el egy útra, tartsd távol lábadat ösvényüktől.

¹⁶[Mert hisz a gonosz után fut a lábuk, és vért ontani sietnek.]

¹⁷Valójában nem hoz az a háló semmit, amit minden madár szeme láttára vetnek.

¹⁸Hisz a saját vérükre leselkednek, a saját életüknek vetnek csapdát.

¹⁹Így végzi mind, aki rablott holmit szerez, életét veszi az saját gazdájának.

²⁰Hangosan kiált az utcán a bölcsesség, és a tereken is fölemeli hangját.

²¹Kiabál a lármás utcáknak elején, szót emel a kapuk nyílásánál, a városban.

²²Meddig kedvelitek, ó, ti éretlenek, az éretlenséget, ó, ti szemtelenek, a pimasz fecsegést? Meddig gyűlölik az észt az esztelenek?

²³Hallgassatok korholó szavamra! Kiöntöm előttetek egész lelkemet, és a szavaimat elétek tárom:

²⁴Mert amikor hívtalak benneteket, nem jöttetek, oda sem néztetek, amikor a kezemet nyújtottam;

²⁵semmibe vettétek minden tanácsomat, és a feddésemmel mit sem törődtetek.

²⁶Ezért most én is nevetek bajotokon, gúnyolódom, ha hatalmába kerít titeket a rettegés,

²⁷ha rátok tör a félelem, mint a zivatar, ha szélvihar módján közeleg romlásotok, ha utolér az ínség és a szorongattatás.

²⁸Akkor hívnak, de én nem felelek, akkor keresnek, de nem találnak.

²⁹Mivel gyűlöletes volt előttük a belátás, és az Úr félelmét kevésre becsülték,

³⁰mivel elvetették a tanácsomat, és a korholásomat megvetették,

³¹azért most csak egyék tetteik gyümölcsét, lakjanak jól azzal, amit kiterveltek.

³²A balgákra pusztulást hoz elpártolásuk, jómódjuk tönkreteszi a bolondokat.

³³De aki rám hallgat, biztonságban élhet, nyugodt lehet, nem kell rettegnie bajtól.