A Példabeszédek könyve

A KÖNYV CÉLJA

1Salamonnak, Dávid fiának, Izrael királyának mondásai,

2hogy bölcsességet, fegyelmet tanuljunk, és megértsük az értelmes beszédet;

3hogy világos útmutatást kapjunk, igazságosságra, jogra, becsületre;

4hogy a tapasztalatlan okosságra tegyen szert, az ifjú meg tudásra és körültekintésre.

5Ha bölcs hallgatja őket, gyarapítja tudását, az értelmes megtudja, hogyan kormányozzon.

6Hogy megértsük a mondást és a hasonlatot, a bölcsek szavait s fogós kérdéseit.

I. BEVEZETŐ

7A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, ám a balgák megvetik a bölcsességet és az intést.

A BÖLCSESSÉG AJÁNLÁSA

Óvás a gonosz cimboráktól

8Hallgass, fiam, atyád intelmére, s ne vedd semmibe anyád tanítását!

9Hisz díszes koszorú ez a fejedre, ékes aranylánc a nyakadba.

10Fiam, ha a bűnösök rosszra csábítanak, ne egyezz bele!

11Ha így szólnak hozzád: „Gyere velünk, vérre leselkedünk, ártatlannak ok nélkül tőrt vetünk,

12úgy elnyeljük őket élve, mint az alvilág, az egészségest csakúgy, mint azt, aki sírba készül,

13mindenféle drága kincset szerzünk, megtöltjük zsákmánnyal a házunkat,

14s velünk együtt részesedsz a sorsoláskor, mindannyiunknak közös lesz az erszényünk.”

15Fiam, ezekkel ne indulj el egy útra, tartsd távol lábadat ösvényüktől.

16[Mert hisz a gonosz után fut a lábuk, és vért ontani sietnek.]

17Valójában nem hoz az a háló semmit, amit minden madár szeme láttára vetnek.

18Hisz a saját vérükre leselkednek, a saját életüknek vetnek csapdát.

19Így végzi mind, aki rablott holmit szerez, életét veszi az saját gazdájának.

A könnyelmű korholása

20Hangosan kiált az utcán a bölcsesség, és a tereken is fölemeli hangját.

21Kiabál a lármás utcáknak elején, szót emel a kapuk nyílásánál, a városban.

22Meddig kedvelitek, ó, ti éretlenek, az éretlenséget, ó, ti szemtelenek, a pimasz fecsegést? Meddig gyűlölik az észt az esztelenek?

23Hallgassatok korholó szavamra! Kiöntöm előttetek egész lelkemet, és a szavaimat elétek tárom:

24Mert amikor hívtalak benneteket, nem jöttetek, oda sem néztetek, amikor a kezemet nyújtottam;

25semmibe vettétek minden tanácsomat, és a feddésemmel mit sem törődtetek.

26Ezért most én is nevetek bajotokon, gúnyolódom, ha hatalmába kerít titeket a rettegés,

27ha rátok tör a félelem, mint a zivatar, ha szélvihar módján közeleg romlásotok, ha utolér az ínség és a szorongattatás.

28Akkor hívnak, de én nem felelek, akkor keresnek, de nem találnak.

29Mivel gyűlöletes volt előttük a belátás, és az Úr félelmét kevésre becsülték,

30mivel elvetették a tanácsomat, és a korholásomat megvetették,

31azért most csak egyék tetteik gyümölcsét, lakjanak jól azzal, amit kiterveltek.

32A balgákra pusztulást hoz elpártolásuk, jómódjuk tönkreteszi a bolondokat.

33De aki rám hallgat, biztonságban élhet, nyugodt lehet, nem kell rettegnie bajtól.