Vészkiáltás.

¹Állj készen a trombitával! Úgy tör a baj az Úr házára, mint a sas: mert megszegték szövetségemet, fellázadtak törvényem ellen.

²Mégis hozzám kiáltanak: „Ismerünk téged, Izrael Istene!”

³Izrael elhagyta, ami javára van, s üldözi az ellensége.

Anarchia, bálványimádás

⁴Királyokat választottak nélkülem, fejedelmeket tudtomon kívül. Ezüstjükből, aranyukból bálványokat csináltak maguknak, azért, hogy elpusztuljanak.

⁵Utálatos a borjúd, Szamária, haragom fellobban ellene. [Mikor tudnak már megtisztulni

⁶Izrael fiai?] Kézműves készítette, bizony nem Isten az; igen, tűz emészti meg Szamária borját.

⁷Szelet vetnek és vihart aratnak. A búza nem hány kalászt, a kalász nem ad lisztet; ami terem mégis, azt idegenek falják fel.

Izrael vesztébe rohan, amikor idegenekhez folyamodik

⁸Elnyelik Izraelt, lám, már a népek között van, olyan, mint egy eldobott cserép.

⁹Mert fölmentek Asszíriába, a magános vadszamárhoz: Efraim pénzen vásárolt szeretőket.

¹⁰Vásároljanak csak a népek közül: majd szétszórom őket; egyhamar nem fognak többé királyokat és fejedelmeket fölkenni.

A lélektelen istentiszteletek ellen

¹¹Hiába szaporítja Efraim az oltárokat, csak arra jók az oltárok, hogy vétkezzék;

¹²hiába írok neki ezer törvényt, úgy tekintik, mintha idegen adta volna.

¹³Ha szeretik az áldozatokat, hát áldozzanak! Az áldozati húst, hát csak egyenek! Az Úr nem leli benne kedvét. Inkább megemlékezik gonoszságukról, és megtorolja vétkeiket, úgyhogy visszatérhetnek Egyiptomba.

A pazarló építkezések ellen

¹⁴Izrael megfeledkezett alkotójáról és palotákat épített; Júda sok erős várost emelt. Nos, tüzet bocsátok városaira, amely megemészti a palotákat is.