¹Amikor Izraelt gyógyítani akartam, előtűnt Efraim vétke és Szamaria gonoszsága: hazugsággal vétkeznek, betör a fosztogató, kinn meg rablók járnak.

²Mégsem mondják szívükben, hogy minden gonoszságukra emlékezem; tetteik körbezárják őket, ott vannak színem előtt.

³Bűneikkel örvendeztetik meg a királyt, hazugságaikkal a fejedelmeket.

⁴Felhevültek mindnyájan, tüzesek, mint a kemence, amelynek tüzét nem szítja már a pék a dagasztástól a megkelésig.

⁵A király a vezéreivel rogyadozik a tüzes bortól, és gonoszokkal cimborál.

⁶Cinkosaik közt szívük izzik, mint a kemence; éjjel elcsitul haragjuk, reggel azonban felcsap, mint a lobogó láng.

⁷Felhevül mindegyikük, mint a kemence, és felemésztik bíráikat. Elbukott minden királyuk, nincs közöttük, aki hozzám kiáltana.

⁸Efraim elkeveredik a népek között, Efraim olyan, mint a lángos, amelyet nem fordítottak meg.

⁹Erejét idegenek emésztik fel, de ő észre sem veszi; őszülő haj borítja fejét, de ő észre sem veszi.

¹⁰[A saját gőgje vádolja Izraelt, de nem térnek meg az Úrhoz, az ő Istenükhöz, mindezek ellenére sem keresik.]

¹¹Efraim, mint egy galamb, buta és esztelen: Egyiptomot hívják, Asszíriába rohannak!

¹²Mehetnek bárhová, kivetem rájuk a hálómat; mint az ég madarát, visszahozom, s gonoszságukért megbüntetem őket.

¹³Jaj nekik, mert messze eltévelyedtek tőlem! Pusztuljanak, amiért fellázadtak ellenem! Menteni akarom őket, ők meg hazugságokat beszélnek ellenem.

¹⁴Nem kiáltanak hozzám szívükből, amikor jajgatnak fekvőhelyükön: búza és must miatt keseregnek, ellenem meg lázadoznak.

¹⁵Tanítottam őket, megerősítettem karjukat, ők mégis gonoszat forralnak ellenem.

¹⁶Baál felé fordulnak, olyanok, mint a csalóka íj, fejedelmeik kard élén hullnak el nyelvük dühe miatt. Nevetni fognak rajtuk még Egyiptom földjén is.