A bálványimádás büntetése

¹Amikor Efraim szólt, félelem támadt; nagy tekintélye volt Izraelben, de vétkezett Baállal, és elpusztult.

²S még mindig tovább vétkeznek: öntött szobrot készítenek maguknak ezüstjükből a bálványok mintájára – kézművesek alkotása! Így szólnak hozzájuk: „Áldozzatok nekik!” Borjakat csókolgatnak az emberek.

³Ezért olyanok lesznek, mint a reggeli felhő, és mint a harmat, amely hamar tovatűnik. Mint a szérűről tovasodort pelyva, és mint a kéményből kiáramló füst.

A hálátlanság büntetése

⁴Én vagyok az Úr, a te Istened, amióta elhagytad Egyiptom földjét; rajtam kívül más Istent nem ismerhetsz, nincs kívülem más Szabadító.

⁵Én tápláltalak a pusztában, az aszú földön.

⁶Tápláltam őket, és jóllaktak, jóllaktak, és szívük felfuvalkodott, úgyhogy megfeledkeztek rólam.

⁷Ezért olyan leszek hozzájuk, mint az oroszlán, mint a párduc, leselkedem az út mentén.

⁸Rájuk vetem magam, mint a medve, amelytől elragadták kölykeit. Eltépem szívük kötelékét, kutyák falják fel húsukat, a mező vadjai tépik szét őket.

A királyság pusztulása

⁹Elpusztítlak, Izrael; ki segíthet rajtad?

¹⁰Hol a királyod, hogy megszabadítson? Vezetőid, hogy megoltalmazzanak? Azt mondtad: „Adj nekem királyt és fejedelmeket!”

¹¹Adtam neked királyt haragomban, de elveszem indulatomban.

A pusztulás elkerülhetetlen

¹²Fel van fűzve Efraim bűne, jól el van téve gonoszsága.

¹³Vajúdás fájdalmai lepik meg, de nem okos a gyermek: bár itt az ideje, mégsem hagyja el anyjának méhét.

¹⁴Kiszabadítom őket az alvilág torkából, megmentem őket a haláltól. Halál, hol van a mérged? Alvilág, hol a fullánkod? Elrejtőzött a részvét szemem elől.

¹⁵Efraim növekedni fog a testvérek között, de jön a keleti szél: feltámad az Úr szele a pusztában, kiszárítja ereit és kiapasztja forrásait, elpusztítja földjét és minden drága kincsét.