A bálványimádás büntetése
1Amikor Efraim szólt,
A bálványimádás büntetése
félelem támadt;
A bálványimádás büntetése
nagy tekintélye volt Izraelben,
A bálványimádás büntetése
de vétkezett Baállal, és elpusztult.
2S még mindig tovább vétkeznek:
öntött szobrot készítenek maguknak
ezüstjükből a bálványok mintájára
– kézművesek alkotása!
Így szólnak hozzájuk: „Áldozzatok nekik!”
Borjakat csókolgatnak az emberek.
3Ezért olyanok lesznek, mint a reggeli felhő,
és mint a harmat, amely hamar tovatűnik.
Mint a szérűről tovasodort pelyva,
és mint a kéményből kiáramló füst.
A hálátlanság büntetése
4Én vagyok az Úr, a te Istened,
A hálátlanság büntetése
amióta elhagytad Egyiptom földjét;
A hálátlanság büntetése
rajtam kívül más Istent nem ismerhetsz,
A hálátlanság büntetése
nincs kívülem más Szabadító.
5Én tápláltalak a pusztában, az aszú földön.
6Tápláltam őket, és jóllaktak,
jóllaktak, és szívük felfuvalkodott,
úgyhogy megfeledkeztek rólam.
7Ezért olyan leszek hozzájuk,
mint az oroszlán,
mint a párduc,
leselkedem az út mentén.
8Rájuk vetem magam, mint a medve,
8amelytől elragadták kölykeit.
Eltépem szívük kötelékét,
kutyák falják fel húsukat,
a mező vadjai tépik szét őket.
A királyság pusztulása
9Elpusztítlak, Izrael; ki segíthet rajtad?
10Hol a királyod, hogy megszabadítson?
Vezetőid, hogy megoltalmazzanak?
Azt mondtad:
„Adj nekem királyt és fejedelmeket!”
11Adtam neked királyt haragomban,
de elveszem indulatomban.
A pusztulás elkerülhetetlen
12Fel van fűzve Efraim bűne,
A pusztulás elkerülhetetlen
jól el van téve gonoszsága.
13Vajúdás fájdalmai lepik meg,
de nem okos a gyermek: bár itt az ideje,
mégsem hagyja el anyjának méhét.
14Kiszabadítom őket az alvilág torkából,
megmentem őket a haláltól.
Halál, hol van a mérged?
Alvilág, hol a fullánkod?
Elrejtőzött a részvét szemem elől.
15Efraim növekedni fog a testvérek között,
de jön a keleti szél:
feltámad az Úr szele a pusztában,
kiszárítja ereit és kiapasztja forrásait,
elpusztítja földjét és minden drága kincsét.