Az Úr számon kéri a nép szeretetlenségét

¹Gyermek volt még Izrael,

Az Úr számon kéri a nép szeretetlenségét

amikor megszerettem,

Az Úr számon kéri a nép szeretetlenségét

Egyiptomból hívtam meg a fiamat.

²De minél jobban hívtam őket,

annál inkább eltávolodtak tőlem:

Baáloknak áldoztak,

bálványoknak gyújtottak jó illatot.

³Pedig én tanítottam meg járni Efraimot,

a karomon hordoztam;

mégsem ismerték el,

hogy a gondjukat viseltem.

⁴Puha kötelékekkel vonzottam őket,

a szeretet kötelékeivel.

Olyan voltam hozzájuk,

mint aki arcához emeli a csecsemőt;

lehajoltam hozzá, enni adtam neki.

⁵Visszatér Egyiptom földjére,

Asszíria lesz a királya,

mert nem akarnak megtérni.

⁶Kard járja be városait, megöli gyermekeit,

és elpusztítja erődeit.

Isten megbocsátó szeretete

⁷Népem gyönge a hűtlenség miatt,

Isten megbocsátó szeretete

⁷Baált hívják segítségül,

Isten megbocsátó szeretete

de az nem emeli fel őket.

⁸Hogyan vethetnélek el, Efraim,

hogyan hagyhatnálak el, Izrael?

Elvethetlek-e, mint Admát,

olyanná tehetlek-e, mint Cebojimot?

Szívem elváltozott, egész bensőm remeg.

⁹Nem hagyom, hogy fellobbanjon haragom:

Efraimot nem pusztítom el többé,

mert Isten vagyok, nem ember;

a körödben élő Szent,

és nem szeretem a pusztítást.

Visszatérés a fogságból

¹⁰Az Urat fogják követni,

Visszatérés a fogságból

aki úgy fog majd ordítani,

Visszatérés a fogságból

mint az oroszlán;

Visszatérés a fogságból

igen, ordítani fog,

Visszatérés a fogságból

és fiai elősietnek nyugatról.

¹¹Mint a madár, elősietnek Egyiptomból,

mint a galamb, Asszíria földjéről,

és visszatelepítem őket házaikba

– mondja az Úr.