Az Úr számon kéri a nép szeretetlenségét

¹Gyermek volt még Izrael, amikor megszerettem, Egyiptomból hívtam meg a fiamat.

²De minél jobban hívtam őket, annál inkább eltávolodtak tőlem: Baáloknak áldoztak, bálványoknak gyújtottak jó illatot.

³Pedig én tanítottam meg járni Efraimot, a karomon hordoztam; mégsem ismerték el, hogy a gondjukat viseltem.

⁴Puha kötelékekkel vonzottam őket, a szeretet kötelékeivel. Olyan voltam hozzájuk, mint aki arcához emeli a csecsemőt; lehajoltam hozzá, enni adtam neki.

⁵Visszatér Egyiptom földjére, Asszíria lesz a királya, mert nem akarnak megtérni.

⁶Kard járja be városait, megöli gyermekeit és elpusztítja erődeit.

Isten megbocsátó szeretete

⁷Népem gyönge a hűtlenség miatt, Baált hívják segítségül, de az nem emeli fel őket.

⁸Hogyan vethetnélek el, Efraim, hogyan hagyhatnálak el, Izrael? Elvethetlek-e, mint Admát, olyanná tehetlek-e, mint Cebojimot? Szívem elváltozott, egész bensőm remeg.

⁹Nem hagyom, hogy fellobbanjon haragom: Efraimot nem pusztítom el többé, mert Isten vagyok, nem ember; a körödben élő Szent, és nem szeretem a pusztítást.

Visszatérés a fogságból

¹⁰Az Urat fogják követni, aki úgy fog majd ordítani, mint az oroszlán; igen, ordítani fog, és fiai elősietnek nyugatról.

¹¹Mint a madár, elősietnek Egyiptomból, mint a galamb, Asszíria földjéről, és visszatelepítem őket házaikba – mondja az Úr.