Elhatározzák Jézus halálát. Jézus megjövendöli szenvedését.

¹Amikor Jézus ezeket a beszédeket befejezte, így szólt tanítványaihoz:

²„Tudjátok, hogy két nap múlva itt a húsvét. Az Emberfiát kereszthalálra adják.”

³Akkor összegyűltek a főpapok és a nép vénei Kaifás főpap palotájában,

⁴és tanácsot tartottak, hogyan tudnák Jézust csellel elfogni és megölni.

⁵Mindamellett megállapodtak: „Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép közt.”

A betániai vacsora.

⁶Amikor Jézus Betániában a leprás Simon házában tartózkodott,

⁷odament hozzá egy asszony. Alabástrom edényben drága illatos olajat hozott, s ahogy ott ült az asztalnál, a fejére öntötte.

⁸Ennek láttára a tanítványok bosszankodtak: „Mire való ez a pazarlás?

⁹Hisz jó pénzért el lehetett volna adni, s az árát a szegények közt szétosztani.”

¹⁰Jézus észrevette, s így szólt hozzájuk: „Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hisz jót tett velem.

¹¹Szegények mindig lesznek veletek, de én nem maradok mindig veletek.

¹²Amikor az illatos olajat testemre öntötte, a temetésemre tette.

¹³Bizony mondom nektek, ahol a világon csak hirdetni fogják az evangéliumot, mindenütt megemlékeznek majd arról is, amit ez az asszony tett.”

Júdás árulása.

¹⁴Ekkor a tizenkettő közül az egyik, a karióti Júdás, elment a főpapokhoz,

¹⁵és ezt kérdezte tőlük: „Mit adtok nekem, ha kezetekre adom?” Azok harminc ezüstöt fizettek neki.

¹⁶Attól kezdve már csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa nekik.

Az utolsó vacsora.

¹⁷A kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Hogy akarod, hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?”

¹⁸Így felelt: „Menjetek be a városba ehhez meg ehhez, és mondjátok meg neki, hogy a Mester üzeni: Közel az időm, nálad költöm el tanítványaimmal a húsvéti vacsorát.”

¹⁹A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, elkészítették számára a húsvéti bárányt.

²⁰Amikor beesteledett, asztalhoz ült a tizenkét tanítvánnyal.

²¹Vacsora közben megszólalt: „Bizony mondom nektek, egyiketek elárul.”

²²Erre igen elszomorodtak és sorra megkérdezték: „Csak nem én vagyok az, Uram?”

²³„Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el” – felelte.

²⁴„Az Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna neki, ha meg sem születik.”

²⁵Erre Júdás, az árulója is megkérdezte: „Csak nem én vagyok az, mester?” „Magad mondtad” – válaszolta.

²⁶Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta tanítványainak, ezekkel a szavakkal: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem!”

²⁷Aztán fogta a kelyhet, hálát adott, és ezekkel a szavakkal nyújtotta nekik: „Igyatok ebből mindnyájan,

²⁸mert ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára.

²⁹Mondom nektek, mostantól nem iszom a szőlő terméséből addig, amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országában.”

Péter tagadásának megjövendölése.

³⁰Ezután elénekelték a zsoltárt és kimentek az Olajfák hegyére.

³¹Akkor Jézus mondta: „Ma éjszaka mindnyájan megbotránkoztok bennem. Írva van: Megverem a pásztort, és szétszélednek a nyáj juhai.

³²De feltámadásom után majd előttetek megyek Galileába.”

³³Péter fogadkozott: „Ha mindnyájan megbotránkoznak is, én nem botránkozom meg soha.”

³⁴Jézus csak ennyit mondott: „Bizony mondom neked, még az éjjel, mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz.”

³⁵Péter erősködött: „Még ha meg kell is veled halnom, akkor sem tagadlak meg.” Ugyanígy beszélt a többi tanítványa is.

Jézus halálküzdelme.

³⁶Közben odaért velük a Getszemáni nevű majorba. „Üljetek le – mondta tanítványainak –, én arrébb megyek és imádkozom.”

³⁷Csak Pétert és Zebedeus két fiát vitte magával. Egyszerre szomorúság fogta el, és gyötrődni kezdett.

³⁸„Halálosan szomorú a lelkem – mondta nekik. – Maradjatok itt és virrasszatok velem!”

³⁹Valamivel odébb ment, és arcra borulva így imádkozott: „Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!”

⁴⁰Aztán visszament tanítványaihoz, de alva találta őket. Szemére vetette Péternek: „Még egy órát sem tudtok velem virrasztani?

⁴¹Virrasszatok és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban erőtlen.”

⁴²Másodszor is elment és így imádkozott: „Atyám, ha nem kerülhet el ez a kehely anélkül, hogy ki ne igyam, legyen akaratod szerint!”

⁴³Amikor visszatért, megint alva találta őket.

⁴⁴Erre otthagyta őket, újra elment, és harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott.

⁴⁵Aztán visszament tanítványaihoz, s így szólt: „Aludjatok csak és pihenjetek! Elérkezett az óra. Az Emberfiát a bűnösök kezére adják.

⁴⁶Keljetek föl, menjünk! Nézzétek, itt jön, aki elárul.”

Jézus elfogatása.

⁴⁷Még beszélt, amikor odaért Júdás, a tizenkettő közül az egyik, s vele a főpapoknak és a nép véneinek megbízásából egy kardokkal és dorongokkal fölszerelt csapat.

⁴⁸Az áruló jelben egyezett meg velük. „Akit megcsókolok – mondta –, ő az, fogjátok el!”

⁴⁹Azzal mindjárt Jézushoz lépett. „Üdvözöllek, Mester!” – mondta, és megcsókolta.

⁵⁰Jézus megkérdezte: „Barátom, miért jöttél?” Erre körülfogták Jézust, kezet emeltek rá, és foglyul ejtették.

⁵¹Jézus kísérői közül az egyik kardjához kapott, kirántotta, a főpap szolgájára sújtott és levágta a fülét.

⁵²Jézus rászólt: „Tedd vissza hüvelyébe kardodat! Aki kardot ragad, az kard által vész el.

⁵³Vagy azt hiszed, hogy nem kérhetem Atyámat, s nem küldene tizenkét légió angyalnál is többet?

⁵⁴De akkor hogy teljesedne be az Írás, amely szerint ennek így kell történnie?”

⁵⁵Abban az órában Jézus azt mondta a tömegnek: „Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki kardokkal és dorongokkal, hogy elfogjatok. Naponta ott voltam a templomban, és tanítottam, mégsem fogtatok el.

⁵⁶Ez mind azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai.” Erre a tanítványok mind elhagyták és elmenekültek.

Jézus Kaifás előtt.

⁵⁷Akik elfogták Jézust, Kaifás főpap elé hurcolták. Ott már együtt voltak az írástudók és a nép vénei.

⁵⁸Péter messziről követte, egészen a főpap palotájáig. Bement és leült a szolgák közé, hogy lássa, mi lesz a dolog vége.

⁵⁹A főpapok és az egész főtanács hamis bizonyítékokat kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék,

⁶⁰de mivel nem találtak, sok hamis tanú jelentkezett. Végre jött kettő,

⁶¹s így vádaskodott: „Azt állította: Le tudom bontani az Isten templomát, és három nap alatt újra fel tudom építeni.”

⁶²A főpap erre felállt és megkérdezte: „Nem felelsz semmit arra, amivel ezek vádolnak?”

⁶³Jézus hallgatott. A főpap folytatta: „Esküvel kényszerítlek az élő Istenre, mondd meg, te vagy-e a Messiás, az Isten Fia?”

⁶⁴„Magad mondtad – felelte Jézus. – De mondom nektek, mostantól látni fogjátok az Emberfiát, amint a Hatalom jobbján ül, és amint majd eljön az ég felhőin.”

⁶⁵A főpap erre megszaggatta ruháját s felkiáltott: „Káromkodott! Mi szükségünk van még tanúkra? Magatok is hallottátok a káromkodást.

⁶⁶Mi a véleményetek?” „Méltó a halálra!” – kiabálták.

⁶⁷Aztán szembeköpdösték, és ököllel verték, mások arcul ütötték,

⁶⁸és közben kérdezgették: „Találd ki, Messiás, ki ütött meg!”

Péter megtagadja Jézust.

⁶⁹Péter kint ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgáló, és megszólította: „Te is a galileai Jézussal voltál.”

⁷⁰De ő mindnyájuk hallatára tagadta: „Nem értem, mit beszélsz.”

⁷¹Amikor kifelé tartott a kapun, egy másik szolgáló is észrevette: „Ez is a názáreti Jézussal volt” – mondta a többieknek.

⁷²Megint tagadta, most már esküvel: „Nem ismerem azt az embert.”

⁷³Röviddel ezután az ott állók körülfogták Pétert és bizonygatták: „De bizony, közéjük tartozol te is, hiszen beszéded is elárul.”

⁷⁴Erre már esküdözni és átkozódni kezdett: „Nem ismerem azt az embert!” Azon nyomban megszólalt a kakas.

⁷⁵Péternek akkor eszébe jutott Jézus szava: „Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz.” Kiment, és keserves sírásra fakadt.