Példabeszéd a tíz szűzről.

¹A mennyek országa hasonlít a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és a vőlegény elé mentek.

²Öt balga volt közülük, öt pedig okos.

³A balgák lámpásukat ugyan elvitték, de olajat nem vittek bele.

⁴Az okosak lámpásukkal együtt olajat is vittek korsójukban.

⁵A vőlegény késett, így valamennyien elálmosodtak és elaludtak.

⁶Éjfélkor kiáltás hallatszott: Itt a vőlegény, menjetek ki elébe! –

⁷Erre a szüzek mind fölkeltek, és rendbe hozták lámpásukat.

⁸A balgák kérték az okosakat: Adjatok egy kis olajat! Lámpásunk kialvóban van. –

⁹Nem adunk – felelték az okosak –, mert akkor nem lesz elég se nekünk, se nektek. Menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak.

¹⁰Míg odavoltak vásárolni, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bevonultak vele a menyegzőre. Ezzel az ajtó bezárult.

¹¹Később megérkezett a többi szűz is. Beszóltak: Uram, Uram, nyiss ki nekünk!

¹²De ő így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek benneteket.

¹³Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát.

A talentumokról szóló példabeszéd.

¹⁴Úgy lesz, mint azzal az emberrel, aki idegenbe készült. Összehívta szolgáit, s rájuk bízta vagyonát.

¹⁵Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak csak egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt.

¹⁶Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, s másik ötöt nyert rajta.

¹⁷Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett.

¹⁸Aki egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette urának pénzét.

¹⁹Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott.

²⁰Jött, aki öt talentumot kapott, és felmutatta a másik öt talentumot: Uram, öt talentumot adtál, nézd, másik ötöt nyertem rajta. –

²¹Jól van, te hűséges, derék szolga – mondta neki ura. – Minthogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe!

²²Jött az is, aki két talentumot kapott, s így szólt: Uram, két talentumot adtál, nézd, másik kettőt szereztem. –

²³Jól van, te hűséges, derék szolga. Mivel a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe!

²⁴Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Ez így beszélt: Uram, tudtam, hogy kemény ember vagy. Aratsz, ahol nem vetettél, és gyűjtesz, ahol nem szórtál.

²⁵Ezért félelmemben mentem, elástam a földbe talentumodat. Itt van, ami a tiéd. –

²⁶Te mihaszna, lusta szolga! – kiáltott rá ura. – Tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, s ott is gyűjtök, ahol nem szórtam.

²⁷Oda kellett volna adnod pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza.

²⁸Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van!

²⁹Mert annak, akinek van, még adnak, hogy bőven legyen neki; akinek meg nincs, attól még amije van is, elveszik.

³⁰Ezt a mihaszna szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.

Az utolsó ítélet.

³¹Amikor eljön dicsőségében az Emberfia és vele minden angyal, helyet foglal fönséges trónján.

³²Elébe gyűlnek mind a nemzetek, ő pedig különválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kosoktól.

³³A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára.

³⁴Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot!

³⁵Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok.

³⁶Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek.

³⁷Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk volna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna?

³⁸Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna?

³⁹Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogathattunk volna?

⁴⁰A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.

⁴¹Ezután a balján állókhoz is szól: Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült.

⁴²Mert éhes voltam, s nem adtatok ennem. Szomjas voltam, s nem adtatok innom.

⁴³Idegen voltam, s nem fogadtatok be. Nem volt ruhám, s nem ruháztatok fel. Beteg és fogoly voltam, s nem jöttetek el meglátogatni.

⁴⁴Ekkor ezek is megkérdezik: Uram, mikor láttunk éhesen vagy szomjasan, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, s nem voltunk szolgálatodra?

⁴⁵Erre majd ezt feleli: Bizony mondom nektek, amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek.

⁴⁶Ezek örök büntetésre mennek, az igazak meg örök életre.”