Jézus Pilátus előtt.

¹Amikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei tanácsot tartottak és elhatározták, hogy halálra adják.

²Megkötözték, elvezették, és átadták Pilátus helytartónak.

Júdás kétségbeesése.

³Amikor Júdás, az áruló látta, hogy elítélték, megbánta tettét, és visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és a véneknek.

⁴„Vétkeztem – mondta –, elárultam az igaz vért.” „Mi közünk hozzá? – válaszolták. – A te dolgod!”

⁵Erre az ezüstöt beszórta a templomba, aztán elment és felakasztotta magát.

⁶A főpapok fölszedték a pénzt, de úgy vélték: „Nem szabad a templom kincstárába tenni, mert vér díja.”

⁷Tanácsot tartottak, és megvették rajta a fazekas telkét az idegenek számára temetőnek.

⁸Ezért hívják azt a telket még ma is Vérmezőnek.

⁹Így beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: Fogtam a harminc ezüstöt, annak árát, akit ennyire becsültek, akit Izrael fiai becsültek ennyire,

¹⁰s a fazekas telkéért adták, ahogy az Úr parancsolta nekem.

Pilátus ítélete.

¹¹Közben Jézust a helytartó elé állították. A helytartó megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” „Te mondod” – felelte Jézus.

¹²A főpapok és vének vádjaira azonban nem felelt semmit.

¹³Erre Pilátus így szólt hozzá: „Nem hallod, mi mindennel vádolnak?”

¹⁴De ő egyetlen vádjukra sem felelt. Ezen a helytartó igen meglepődött.

¹⁵Az ünnep napján a helytartó szabadon szokott bocsátani egy rabot, a nép kívánsága szerint.

¹⁶Volt akkor egy hírhedt rabjuk, Barabásnak hívták.

¹⁷Pilátus kérdést intézett hozzájuk: „Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettő közül, Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?”

¹⁸Tudta ugyanis, hogy csak irigységből adták kezére.

¹⁹Míg ott ült ítélőszékében, a felesége üzenetet küldött neki: „Ne legyen közöd annak az embernek a dolgához! Az éjjel álmomban sokat szenvedtem miatta.”

²⁰A főpapok és a vének felbujtották a népet, hogy Barabást kérje ki, Jézusnak pedig kívánja halálát.

²¹A helytartó tehát föltette a kérdést: „Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettő közül?” „Barabást!” – kiáltották.

²²Pilátus tovább kérdezte: „Hát Jézussal, akit Krisztusnak mondanak, mit tegyek?” Mind azt kiabálták: „Keresztre vele!”

²³„De hát mi rosszat tett?” – kérdezte. Annál inkább ordították: „Keresztre vele!”

²⁴Pilátus látta, hogy nem megy semmire, sőt a zajongás még fokozódik is. Vizet hozatott, s a nép szeme láttára megmosta kezét: „Ennek az igaz embernek vére ontásában én ártatlan vagyok – mondta. – Ti lássátok!”

²⁵Erre az egész tömeg zúgta: „Vére rajtunk és fiainkon!”

²⁶Akkor szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre.

Jézus kigúnyolása.

²⁷A helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, s odagyűjtötték köré az egész helyőrséget.

²⁸Megfosztották ruhájától, bíborszínű köntöst adtak rá.

²⁹Tövisből koszorút fontak, fejére tették, jobb kezébe pedig nádszálat adtak. Aztán térdet hajtottak előtte, és így gúnyolták: „Üdvözlégy, zsidók királya!”

³⁰Közben leköpdösték, fogták a nádat, s verték a fejét.

³¹Miután így csúfot űztek belőle, levették róla a palástot, s ráadták saját ruháját. Aztán elvezették, hogy keresztre feszítsék.

Jézus keresztre feszítése.

³²Amint kifelé vonultak, találkoztak egy Simon nevű cirenei emberrel. Ezt kényszerítették, hogy vigye a keresztet.

³³Fölértek arra a helyre, amelynek Golgota, vagyis Koponyák helye volt a neve.

³⁴Itt epével kevert bort adtak neki inni, de amikor megízlelte, nem akarta meginni.

³⁵Aztán keresztre feszítették, és sorsot vetve megosztoztak ruháján,

³⁶majd leheveredtek, és őrizték.

³⁷Feje fölé táblát tettek, amelyre elítélése okát írták: „Ez Jézus, a zsidók királya.”

³⁸Vele együtt két gonosztevőt is keresztre feszítettek, az egyiket jobbról, a másikat balról.

³⁹Az arra menők káromolták, s fejüket csóválva

⁴⁰mondogatták: „Te, aki lebontod és harmadnapra fölépíted a templomot, szabadítsd meg magad! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!”

⁴¹Ugyanígy gúnyolódtak az írástudókkal és a vénekkel együtt a főpapok is:

⁴²„Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni. Ha Izrael királya, szálljon le a keresztről, s akkor hiszünk neki.

⁴³Az Istenben bízott. Mentse hát meg, ha akarja. Hisz azt mondta: Isten Fia vagyok.”

⁴⁴Ilyen módon gyalázták a vele együtt megfeszített gonosztevők is.

Jézus halála.

⁴⁵A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség borult az egész földre.

⁴⁶Kilenc óra tájban Jézus felkiáltott, hangosan mondva: „Éli, Éli, lamma szabaktani?” Vagyis: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”

⁴⁷Ezt hallva az ott állók közül néhányan megjegyezték: „Illést hívja.”

⁴⁸Egyikük rögtön odaszaladt, fogott egy ecetbe mártott szivacsot, rátűzte egy nádszálra, és inni adott neki.

⁴⁹A többiek meg így beszéltek: „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!”

⁵⁰Most Jézus még egyszer hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.

Csodák Jézus halálakor.

⁵¹Erre a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig, a föld megrendült, sziklák repedtek meg,

⁵²sírok nyíltak meg, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste.

⁵³Feltámadása után előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és többeknek megjelentek.

⁵⁴A százados és a többiek is, akik Jézust őrizték, a földrengés és a történtek láttára igen megijedtek: „Ez valóban Isten Fia volt” – mondták.

⁵⁵Messziről több asszony figyelte, mi történik; olyanok, akik Galileából eddig kísérték, és gondoskodtak róla.

⁵⁶Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja és Zebedeus fiainak az anyja.

Jézus temetése.

⁵⁷Amikor már estére járt az idő, jött egy József nevű jómódú arimateai ember, aki maga is Jézus tanítványa volt.

⁵⁸Bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Pilátus elrendelte, hogy adják ki neki.

⁵⁹József levette a testet, tiszta gyolcsba göngyölte,

⁶⁰s sziklába vájt új sírboltjába helyezte. A sír bejáratához nagy követ hengerített, és elment.

⁶¹Mária Magdolna és a másik Mária ott maradtak, leültek a sírral szemben.

⁶²Másnap, a készület napjának elmúltával a főpapok és az írástudók egybegyűltek Pilátusnál és

⁶³figyelmeztették: „Uram, emlékszünk rá, hogy az a csaló még életében azt állította: Harmadnapra feltámadok.

⁶⁴Rendeld hát el, hogy harmadnapig őrizzék a sírt, nehogy odamenjenek tanítványai és ellopják, aztán híreszteljék a nép között: Feltámadt a halálból. Ez utóbbi csalás rosszabb lenne az előbbinél.”

⁶⁵„Legyen őrségetek – válaszolta Pilátus –, menjetek, őrizzétek, ahogy csak tudjátok!”

⁶⁶Erre elmentek, lepecsételték a követ, és őrséget állítottak a sírhoz.