A királyi menyegzőről szóló példabeszéd.
1Jézus ismét példabeszédben szólt hozzájuk:
2„A mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki menyegzőt rendezett a fiának.
3Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzőre! Azok nem akartak jönni.
4Erre más szolgákat küldött: Mondjátok meg a meghívottaknak, hogy a lakomát előkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat leölettem, minden készen van, gyertek a menyegzőre!
5Azok nem törődtek vele, az egyik a földjére ment, a másik meg az üzlete után nézett.
6A többiek a szolgáknak estek, összeverték, sőt meg is ölték őket.
7A király ennek hallatára haragra lobbant. Elküldte csapatait, a gyilkosokat felkoncoltatta, városaikat pedig fölégette.
8Aztán így szólt szolgáihoz: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók.
9Menjetek ezért ki az útkereszteződésekre, s akit csak találtok, hívjátok meg a menyegzőre!
10A szolgák ki is mentek az utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, jókat, gonoszokat egyaránt. A menyegzős terem megtelt vendégekkel.
11Amikor a király bejött, hogy lássa a vendégeket, észrevett egy embert, aki nem volt menyegzőre öltözve.
12Megszólította: Barátom, hogy kerültél ide, amikor nem vagy menyegzőre öltözve? Az elnémult,
13a király pedig megparancsolta a szolgáknak: Kötözzétek meg kezét-lábát, s dobjátok ki a külső sötétségre. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.
14Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.”
Az adófizetés.
15A farizeusok erre félrevonultak és megtárgyalták, hogyan tudnának szavaiba belekötni.
16Odaküldték hozzá tanítványaikat, a Heródes-pártiakkal együtt. Ezek így beszéltek: „Mester, tudjuk, hogy igazat mondasz, az Isten útját az igazsághoz híven tanítod, nem vagy tekintettel senki személyére, mert nem igazodol emberi tekintélyhez.
17Mondd meg hát nekünk, mi a véleményed: Szabad adót fizetni a császárnak, vagy nem szabad?”
18Jézus átlátott álnokságukon, ezért így válaszolt: „Mit kísértetek, képmutatók?
19Mutassátok az adópénzt!” Odanyújtottak neki egy dénárt.
20Ekkor megkérdezte tőlük: „Kinek a képe és a felirata ez?” „A császáré” – felelték.
21Erre azt mondta nekik: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!”
22Ezt hallva annyira meglepődtek, hogy otthagyták és eloldalogtak.
A feltámadás.
23Aznap még szadduceusok is mentek hozzá, akik tagadták a feltámadást. Kérdést
24intéztek hozzá: „Mester, Mózes úgy rendelkezett, hogy ha valaki gyermektelenül hal meg, a testvére vegye el az özvegyet és támasszon utódot testvérének.
25Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt. Mivel nem volt gyermeke, feleségét testvérére hagyta.
26Ugyanez történt a másodikkal, majd a harmadikkal is, egészen a hetedikig.
27Végül meghalt az asszony is.
28A feltámadáskor a hét közül melyiknek a felesége lesz az asszony? Hiszen mindegyiké volt.”
29Jézus így válaszolt: „Tévedtek, mert nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát.
30A feltámadás után nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem úgy élnek, mint Isten angyalai a mennyben.
31Ami pedig a halottak feltámadását illeti, nem olvastátok, amit az Isten mondott nektek:
32Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene. Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké.”
33Amikor ezt a nép hallotta, elámult tanításán.
A főparancs.
34Amikor a farizeusok értesültek róla, hogy a szadduceusokat is elhallgattatta, köréje gyűltek.
35Hogy próbára tegye, az egyik törvénytudó kérdéssel fordult hozzá:
36„Mester, melyik a főparancs a törvényben?”
37Jézus ezt felelte: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
38Ez a legnagyobb, az első parancs.
39A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat.
40Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták.”
A Messiás Dávid fia.
41Mivel a farizeusok együtt voltak, Jézus
42föltette nekik a kérdést: „Mit tartotok ti a Messiásról? Kinek a fia?” „Dávidé” – felelték.
43Ő tovább kérdezte őket: „Hogyan nevezheti hát Dávid a Lélek sugallatára Urának, amikor ezt mondja:
44Így szólt az Úr az én Uramhoz: Ülj a jobbomra, míg ellenségeidet lábad alá vetem.
45Ha Dávid Urának nevezi, hogy lehet a fia?”
46Erre nem akadt senki, aki tudott volna neki egy szót is felelni. Attól a naptól nem is merték kérdezgetni.