Jézus bevonulása Jeruzsálembe.

¹Amikor Jeruzsálemhez közeledve Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, Jézus elküldte két tanítványát,

²ezzel a megbízatással: „Menjetek a szemközti faluba! Találtok ott egy megkötött szamarat a csikajával. Oldjátok el és vezessétek ide!

³Ha valaki szólna érte, mondjátok, hogy szüksége van rá Urunknak, akkor rögtön elengedi.”

⁴Ez azért történt, hogy beteljesedjék a próféta szava:

⁵Mondjátok meg Sion leányának: Nézd, királyod jön hozzád, szerényen, szamárháton, a teherhordó állat csikaján.

⁶A tanítványok elmentek, s úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik.

⁷Elhozták a szamarat és csikaját, ráterítették ruhájukat, ő pedig felült rá.

⁸A nép közül sokan eléje terítették ruhájukat az útra, mások ágakat tördeltek a fákról, és az útra szórták.

⁹Az előtte járó s az utána tóduló tömeg így kiáltozott: „Hozsanna Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!”

¹⁰Amikor beért Jeruzsálembe, az egész város izgalomba jött. „Ki ez?” – kérdezgették.

¹¹„Ez Jézus, a próféta, a galileai Názáretből” – felelte a nép.

A kereskedők kiűzése a templomból.

¹²Jézus bement a templomba, és kiűzte onnan, akik a templomban adtak-vettek. A pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait felforgatta.

¹³„Meg van írva – mondta –, hogy az én házamat az imádság házának fogják nevezni, ti pedig rablók barlangjává teszitek.”

Csodák a templomban.

¹⁴A templomban vakok és sánták mentek hozzá, s ő meggyógyította őket.

¹⁵Amikor a főpapok és írástudók látták, hogy csodákat tesz, s hogy a gyerekek a templomban így kiáltoznak: „Hozsanna Dávid fiának!”, méltatlankodtak,

¹⁶és szóltak neki: „Hallod, mit kiabálnak?” Jézus így válaszolt: „Hallom. Nem olvastátok sose: Gyerekek és csecsemők ajkával hirdetted dicsőségedet?”

¹⁷Ezzel otthagyta őket, s a várost elhagyva Betániába ment, és ott töltötte az éjszakát.

A fügefa megátkozása.

¹⁸Kora reggel a városba tartva megéhezett.

¹⁹Az út mentén látott egy fügefát. Odament, de nem talált rajta egyebet, csak levelet. Erre így szólt: „Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!” A fügefa azon nyomban kiszáradt.

²⁰Ennek láttán a tanítványok csodálkozva kérdezték: „Hogyan száradhatott ki így egyszerre a fügefa?”

²¹„Bizony mondom nektek – felelte Jézus –, ha lesz bennetek hit, és nem kételkedtek, nemcsak a fügefával tehetitek meg, ami történt, hanem akár ennek a hegynek is mondhatjátok: Emelkedj föl és omolj a tengerbe, s az is végbemegy.

²²Bármit kértek hittel az imádságban, megkapjátok.”

Jézus küldetése.

²³Amikor a templomba érve tanított, odamentek hozzá az írástudók és a nép vénei és megkérdezték: „Miféle hatalom birtokában teszed te ezeket? Ki adott neked hatalmat ehhez?”

²⁴Jézus így válaszolt: „Én is kérdezek tőletek valamit. Ha megfeleltek rá, én is megmondom, milyen hatalom birtokában teszem ezeket.

²⁵Honnan volt János keresztsége? Az égből vagy az emberektől?” Azok tanakodni kezdtek egymás közt: „Ha azt mondjuk, hogy az égből, azt fogja kérdezni: Akkor miért nem hittetek neki?

²⁶Ha azt mondjuk, hogy az emberektől, félnünk kell a néptől, hisz Jánost mindenki prófétának tartja.”

²⁷Ezért ezt a választ adták Jézusnak: „Nem tudjuk.” Erre ő így felelt: „Akkor én sem mondom meg, milyen hatalom birtokában teszem ezeket.”

Példabeszéd a két fiúról.

²⁸„Mi a véleményetek erről? Egy embernek volt két fia. Odament az elsőhöz és szólt neki: Fiam, menj ki a szőlőbe dolgozni.

²⁹Nem megyek – felelte –, de később meggondolta és kiment.

³⁰Odament a másikhoz, és annak is szólt. Megyek – felelte –, de mégsem ment ki.

³¹Melyik tett eleget a kettő közül apja kívánságának?” „Az első” – válaszolták. Erre Jézus így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, hogy a vámosok és a cédák megelőznek benneteket az Isten országában.

³²Eljött ugyanis hozzátok János, hogy az igazság útjára vezessen benneteket, de nem hittetek neki. A vámosok és a cédák hittek neki. De ti ennek láttára sem tartottatok bűnbánatot és nem hittetek.”

Példabeszéd a gyilkos szőlőművesekről.

³³„Halljatok egy másik példabeszédet. Volt egy gazda, aki szőlőt telepített. Bekerítette sövénnyel, belül pedig sajtót ásott és őrtornyot épített. Aztán bérbe adta a szőlőműveseknek, és elment idegenbe.

³⁴Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőművesekhez, hogy szedjék be a termést.

³⁵Ám a szőlőművesek nekiestek a szolgáknak. Az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték.

³⁶Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is úgy bántak.

³⁷Végül a fiát küldte el hozzájuk, mert azt gondolta: A fiamat csak megbecsülik.

³⁸De amikor a szőlőművesek meglátták a fiút, így biztatták egymást: Itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és mienk lesz öröksége.

³⁹Nekiestek, kidobták a szőlőből és megölték.

⁴⁰Amikor majd megjön a szőlő ura, vajon mit tesz a szőlőművesekkel?”

⁴¹„A gonoszokat a gonoszok sorsára juttatja, szőlejét pedig más bérlőknek adja ki bérbe, akik idejében beszolgáltatják a termést.”

⁴²Erre Jézus azt kérdezte: „Sose olvastátok az Írásban: A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett. Az Úr tette azzá, s ez csodálatos a szemünkben.

⁴³Ezért mondom nektek, hogy elveszik tőletek az Isten országát, s olyan nép kapja meg, amely megtermi gyümölcsét.

⁴⁴Aki erre a kőre esik, összezúzza magát, s akire rázuhan, azt szétmorzsolja.”

⁴⁵E hasonlatokat hallva a farizeusok és az írástudók megértették, hogy róluk beszélt.

⁴⁶El akarták fogni, de féltek a néptől, mert prófétának tartották.