A második kenyérszaporítás.

¹Azokban a napokban ismét nagy népsokaság vette körül. Nem volt mit enniük, ezért magához szólította tanítványait.

²„Sajnálom a tömeget – mondta –, mivel már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük.

³Ha étlen engedem el őket, kidőlnek az úton, hisz többen közülük messziről jöttek.”

⁴Tanítványai ezt válaszolták: „Honnan vehetnénk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind jóllakjanak?”

⁵Megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” „Hét” – válaszolták.

⁶Erre megparancsolta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Majd fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Szét is osztották a nép közt.

⁷Egy kevés haluk is volt. Ezeket is megáldotta, s meghagyta, hogy osszák ki.

⁸Ettek és jól is laktak, aztán fölszedték a maradékot: hét kosárral lett.

⁹Lehettek vagy négyezren. Ezután hazaküldte őket,

¹⁰maga pedig tanítványaival bárkába szállt, és Dalmanuta környékére ment.

A farizeusok jelet kérnek.

¹¹Farizeusok mentek hozzá, vitatkozni kezdtek vele, és égi jelet kértek tőle, hogy próbára tegyék.

¹²Lelke mélyéből felsóhajtott: „Miért akar jelet ez a nemzedék? – mondta. Bizony mondom, ez a nemzedék nem kap semmiféle jelet.”

¹³Otthagyta őket, ismét hajóba szállt és átkelt a túlsó partra.

A farizeusok kovásza.

¹⁴Elfelejtettek kenyeret vinni magukkal, és a bárkában nem volt több kenyerük, csak egy.

¹⁵Jézus a lelkükre kötötte: „Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és Heródes kovászától!”

¹⁶Egymás között arról beszélgettek, hogy nincs kenyerük.

¹⁷Jézus észrevette és így szólt: „Mit tanakodtatok azon, hogy nincs kenyeretek? Még most sem értitek? Nem fogjátok fel? Még mindig érzéketlen a szívetek?

¹⁸Van szemetek és nem láttok, van fületek és nem hallottok? Nem emlékeztek rá,

¹⁹hogy amikor öt kenyeret megtörtem ötezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?” „Tizenkettőt” – felelték.

²⁰„S mikor a hetet a négyezernek, hány kosár lett tele a maradékkal, amit összeszedtetek?” „Hét” – mondták.

²¹Erre újra kérdezte: „Még mindig nem értitek?”

A betszaidai vak meggyógyítása.

²²Betszaidába értek. Egy vakot hoztak eléje és kérték, hogy érintse meg.

²³Megfogta a vak kezét, s kivezette a faluból. Itt nyállal megkente a szemét, rátette a kezét, s megkérdezte tőle: „Látsz valamit?”

²⁴Az felnézett, s így szólt: „Embereket látok, olyan, mintha a fák járkálnának.”

²⁵Ezután ismét a szemére tette a kezét, erre tisztán kezdett látni, és úgy meggyógyult, hogy élesen látott mindent.

²⁶Erre hazaküldte, de előbb figyelmeztette: „A faluba ne menj be!”

Péter vallomása.

²⁷Ezután Jézus elment tanítványaival Fülöp Cezáreájának a környékére. Útközben megkérdezte tanítványait: „Kinek tartanak engem az emberek?”

²⁸Azok így válaszoltak: „Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások valamelyik prófétának.”

²⁹Erre megkérdezte tőlük: „Hát ti mit mondotok, ki vagyok?” Péter válaszolt: „A Messiás vagy.”

³⁰A lelkükre kötötte, hogy ne szóljanak róla senkinek.

Az első jövendölés a szenvedésről.

³¹Ezután arról beszélt nekik, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, a főpapok és az írástudók elvetik, megölik, de harmadnapra feltámad.

³²Ezt egészen nyíltan megmondta. Erre Péter félrevonta, és szemrehányást tett neki.

³³De ő hátrafordult, ránézett tanítványaira, s így korholta Pétert: „Távozz tőlem sátán, mert nem az Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével.”

Az önmegtagadás.

³⁴Összehívta a népet és tanítványait, s így szólt hozzájuk: „Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen.

³⁵Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti. Aki elveszíti értem és az evangéliumért, az megmenti életét.

³⁶Mit ér az embernek, hogy megszerzi az egész világot, ha a lélek kárát vallja?

³⁷Mert mit adhat cserébe az ember a lelkéért?

³⁸Aki ez előtt a házasságtörő, bűnös nemzedék előtt szégyell engem és tanításomat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.”