Vita a farizeusi hagyományokról.

¹Egy alkalommal köré gyűltek a farizeusok néhány Jeruzsálemből való írástudóval együtt.

²Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret.

³A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyökig, így tartják magukat a vének hagyományaihoz.

⁴És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez.

⁵A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: „Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért eszik tisztátalan kézzel a kenyeret?”

⁶Ezt a választ adta nekik: „Találóan jövendöl rólatok, képmutatók, Izajás, amikor így ír: Ez a nép ajkával tisztel, ám a szíve távol van tőlem.

⁷De hiábavalóan tisztelnek, mert tanaik, amelyeket hirdetnek, csak emberi parancsok.

⁸Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz, a korsók és poharak megmosásához és sok ehhez hasonlóhoz ragaszkodtok.”

⁹Majd így folytatta: „Szépen semmibe veszitek Isten parancsát, hogy hagyományotokat állítsátok a helyére.”

¹⁰Mózes azt mondta: „Tiszteld apádat és anyádat.” És: „Aki gyalázza apját és anyját, az halállal lakoljon.” Ti viszont ezt mondjátok:

¹¹Ha valaki azt mondja apjának vagy anyjának, hogy korbán, azaz áldozati ajándék az, amivel segíthetnélek,

¹²már nem engeditek meg neki, hogy valamit is tegyen apjáért vagy anyjáért.

¹³Isten szavát érvénytelenítitek hagyományotokkal, amellyel azt átadjátok. És sok ehhez hasonlót tesztek.”

¹⁴Ismét magához szólította a népet. „Hallgassatok rám mindnyájan – mondta –, és értsétek meg:

¹⁵Kívülről semmi sem kerülhet be az emberbe, ami beszennyezhetné. Hanem ami belőle származik, az teszi az embert tisztátalanná.

¹⁶Ha valakinek van füle a hallásra, hallja meg!”

¹⁷Amikor a tömeg elől bement a házba, tanítványai megkérdezték tőle, mi a példabeszéd értelme.

¹⁸Így felelt nekik: „Hát még ti sem értitek? Nem tudjátok, hogy ami kívülről kerül be az emberbe, nem szennyezheti be,

¹⁹mert nem hatol a szívébe, hanem csak a gyomrába: aztán a félreeső helyre kerül?” Ezzel tisztának minősített minden ételt.

²⁰De hangoztatta, hogy ami kimegy az emberből, az teszi tisztátalanná az embert.

²¹Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, erkölcstelenség, lopás, gyilkosság,

²²házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság.

²³Ez a sok rossz mind belülről származik, és tisztátalanná teszi az embert.

III. GALILEÁN KÍVÜL

A kánaáni asszony.

²⁴Ezután elindult és Tírusz és Szidón környékére ment. Itt betért egy házba, és nem akarta, hogy tudjanak róla. De nem maradhatott rejtekben.

²⁵Egy asszony, akinek a lányát tisztátalan lélek szállta meg, hallott felőle, odasietett hozzá és a lába elé borult.

²⁶Az asszony görög volt, szírföníciai származású. Kérte, hogy űzze ki a lányából az ördögöt.

²⁷Ezt mondta neki: „Hagyd jóllakni előbb a gyermekeket. Nem való ugyanis elvenni a gyerekektől a kenyeret, és a kiskutyának dobni.”

²⁸De az így felelt: „Igen, Uram, de azért a kiskutyák is esznek az asztal alatt abból, amit a gyerekek elmorzsálnak.”

²⁹Erre így szólt hozzá: „Ezekért a szavakért menj, az ördög elhagyta lányodat.”

³⁰Amikor hazaért, lányát az ágyon fekve találta. Már elhagyta az ördög.

Egy süketnéma meggyógyítása.

³¹Ezután ismét elhagyta Tírusz vidékét, és Szidónon át a Galileai-tóhoz ment, Dekapolisz határába.

³²Itt eléje hoztak egy dadogva beszélő süketet, és kérték, tegye rá a kezét.

³³Különhívta a tömegből, fülébe dugta az ujját, majd megnyálazott ujjával megérintette a nyelvét,

³⁴föltekintett az égre, fohászkodott és szólt: „Effata, azaz nyílj meg!”

³⁵Azon nyomban meg is oldódott a nyelve és érthetően beszélt.

³⁶Megparancsolta nekik, hogy a dologról ne szóljanak senkinek. De minél jobban tiltotta, annál inkább hirdették.

³⁷Szerfölött csodálkoztak, s hangoztatták: „Csupa jót tett, a süketeknek visszaadta hallásukat, a némáknak beszélőképességüket.”