A bénakezű meggyógyítása.

¹Ismét betért a zsinagógába. Volt ott egy béna kezű ember.

²Figyelték, vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy vádat emelhessenek ellene.

³Felszólította a béna kezű embert: „Állj középre!”

⁴Aztán megkérdezte őket: „Szabad szombaton jót vagy rosszat tenni, életet megmenteni vagy veszni hagyni?” Hallgattak.

⁵Erre keményszívűségükön elszomorodva haragosan végignézett rajtuk, majd az emberhez fordult: „Nyújtsd ki a kezed!” Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze.

⁶A farizeusok erre kimentek, s a Heródes-pártiakkal együtt tanakodni kezdtek, hogyan okozhatnák vesztét.

Jézus betegeket gyógyít.

⁷Jézus tanítványaival visszavonult a tó partjára. Nagy tömeg követte Galileából, Júdeából,

⁸Jeruzsálemből, Idumeából, a Jordánon túlról, Tírusz és Szidón környékéről szintén nagy tömeg gyűlt köréje, mert oda is eljutott a híre, hogy milyen nagy dolgokat visz végbe.

⁹Szólt tanítványainak, tartsanak készenlétben egy bárkát, nehogy a tolongó tömeg agyonnyomja.

¹⁰Sokakat meggyógyított, úgyhogy akiknek volt valami bajuk, mind ott tolongtak körülötte, hogy legalább megérinthessék.

¹¹A tisztátalan lelkek pedig, mihelyt meglátták, elé vetették magukat, és elkezdték kiáltozni: „Te az Isten Fia vagy!”

¹²De ő keményen rájuk parancsolt, hogy ne vigyék szét a hírét.

A tizenkét apostol kiválasztása.

¹³Ezután fölment a hegyre, és magához hívta azokat, akiket akart. Azok hozzá mentek.

¹⁴Tizenkettőt rendelt, akiket apostoloknak nevezett, hogy vele legyenek, s hogy elküldje őket hirdetni az igét.

¹⁵Hatalmat adott nekik, hogy kiűzhessék az ördögöket.

¹⁶Ezt a tizenkettőt rendelte: Simont, akinek a Péter nevet adta,

¹⁷Jakabot, Zebedeus fiát, Jánost, Jakab testvérét, ezeket elnevezte Boanergesznek, vagyis a mennydörgés fiainak,

¹⁸Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a kánai Simont

¹⁹és az iskarióti Júdást, aki később elárulta.

A farizeusok vádjai.

²⁰Amikor hazament, ismét nagy tömeg gyűlt össze, úgyhogy még evésre sem maradt idejük.

²¹Amikor övéi ezt meghallották, mentek, hogy megfogják, mert azt mondták, hogy megzavarodott.

²²A Jeruzsálemből jött írástudók így nyilatkoztak róla: „Beelzebul szállta meg.” És: „Az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.”

²³Ám ő összehívta őket, és mondott egy hasonlatot nekik: „Hogy űzhetné ki sátán a sátánt?

²⁴Ha valamely ország meghasonlik magával, az az ország nem állhat tovább fenn.

²⁵Ha egy ház meghasonlik magával, az a ház nem állhat fenn tovább.

²⁶Ha a sátán saját maga ellen támad, és így meghasonlik magával, nem maradhat meg, hanem elpusztul.

²⁷Senki sem törhet be az erős ember házába, és nem rabolhatja el a holmiját, hacsak előbb meg nem kötözi az erős embert. Csak akkor rabolhatja ki a házát.

²⁸Bizony mondom nektek, hogy minden bűn és minden káromló szó, amit csak kiejtenek az emberek fiai a szájukon, bocsánatot nyer.

²⁹De aki a Szentlelket káromolja, nem nyer bocsánatot mindörökké, bűne örökre megmarad.”

³⁰Mert ezt mondták róla: „Tisztátalan lélek van benne.”

Jézus rokonai.

³¹Amikor anyja és rokonai odaértek, kint maradtak, beküldtek érte és hívatták.

³²Sokan ültek körülötte, szóltak neki: „Anyád és testvéreid kint vannak, és keresnek.”

³³Így válaszolt: „Ki az én anyám és kik az én testvéreim?”

³⁴Aztán végighordozta tekintetét a körülötte ülőkön, s csak ennyit mondott: „Ezek az én anyám és testvéreim!

³⁵Aki teljesíti az Isten akaratát, az az én testvérem, nővérem és anyám.”