¹V. JÉZUS SZENVEDÉSE ÉS FELTÁMADÁSAElhatározzák Jézus halálát.Két nappal húsvét és a kovásztalan kenyér ünnepe előtt a főpapok és írástudók arra törekedtek, hogyan foghatnák el Jézust csellel, hogy aztán megöljék.

²Egy dologban megállapodtak: „Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép közt!”

³A betániai vacsora.Amikor Betániában a leprás Simon házában vendégül látták, odalépett hozzá egy asszony. Alabástrom edényben valódi s igen drága nárdusolajat hozott. Feltörte az alabástromot és (Jézus) fejére öntötte.

⁴Némelyek bosszankodtak magukban: „Miért kell a kenetet így pazarolni?

⁵Hisz több mint háromszáz dénárért el lehetett volna adni, és szétosztani a szegények közt.” És szemrehányást tettek az asszonynak.

⁶Jézus azonban ezt mondta: „Hagyjátok! Mit akadékoskodtok, hisz jót tett velem!

⁷Szegények mindig vannak veletek. Akkor tehettek velük jót, amikor akartok. De én nem vagyok mindig veletek.

⁸Azt tette, ami telt tőle. Előre megkente testemet a temetésre.

⁹Bizony mondom nektek, bárhol a világon hirdetik majd az evangéliumot, az ő tettéről is megemlékeznek.”

¹⁰Júdás árulása.Iskarióti Júdás, egy a tizenkettő közül, elment a főpaphoz, hogy elárulja.

¹¹Amikor ezek tudomást szereztek róla, megörültek és pénzt ígértek neki. Ezért kereste a kedvező alkalmat, hogy a kezükre adhassa.

¹²Az utolsó vacsora előkészítése.A kovásztalan kenyér első napján, amikor a húsvéti bárányt fel szokták áldozni, tanítványai megkérdezték: „Mi a szándékod? Hová menjünk, hogy megtegyük az előkészületeket a húsvéti bárány elköltéséhez?”

¹³Erre elküldte két tanítványát: „Menjetek a városba! – mondta. – Ott találkoztok egy vizeskorsót vivő emberrel. Szegődjetek a nyomába,

¹⁴aztán ahová bemegy, ott mondjátok meg a házigazdának: A Mester kérdezteti, hol van az a terem, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal elfogyaszthatom?

¹⁵Ő majd mutat nektek egy vánkosokkal berendezett tágas emeleti helyiséget. Ott készítsétek el.”

¹⁶A tanítványok elmentek, s a városba érve mindent úgy találtak, ahogy megmondta, s el is készítették a húsvéti vacsorát.

¹⁷Jézus bejelenti Júdás árulását.Amikor beesteledett, odament a tizenkettővel.

¹⁸Miután a vacsorához letelepedtek, Jézus így szólt: „Bizony mondom nektek, egyiketek elárul engem, egy, aki eszik velem.”

¹⁹Elszomorodtak, és sorra kérdezték: „Csak nem én?”

²⁰Így válaszolt: „Tizenkettőtök közül az egyik, aki velem egyszerre nyúl a tálba.

²¹Az Emberfia elmegy ugyan, amint meg van róla írva, de jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát. Jobb lett volna neki, ha meg sem születik.”

²²Az Oltáriszentség alapítása.Vacsora közben kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte, és ezekkel a szavakkal adta nekik: „Vegyétek, ez az én testem.”

²³Majd fogta a kelyhet, hálát adott, odanyújtotta nekik. Mindnyájan ittak belőle.

²⁴Ő pedig így szólt: „Ez az én vérem, a szövetségé, amely sokakért kiontatik.

²⁵Bizony mondom nektek, hogy nem iszom többé a szőlő terméséből addig, amíg majd az újat nem iszom az Isten országában.”

²⁶Péter tagadásának megjövendölése.Ezután elimádkozták a hálaadó zsoltárt, és kimentek az Olajfák hegyére.

²⁷Ott Jézus megmondta: „Mindnyájan megbotránkoztok, ahogy meg van írva: Megverem a pásztort és szétszélednek a juhok.

²⁸De feltámadásom után majd előttetek megyek Galileába.”

²⁹Péter erősködött: „Ha mindnyájan megbotránkoznak is, én akkor sem.”

³⁰Jézus csak ennyit mondott: „Bizony mondom neked, hogy még ma éjjel, mielőtt a kakas másodszor szólna, háromszor megtagadsz.”

³¹Erre még jobban fogadkozott: „Ha meg kell is veled halnom, nem tagadlak meg!” Ugyanígy fogadkoztak a többiek is.

³²Jézus halálküzdelme.Odaértek a Getszemáni nevű majorba. Itt így szólt (Jézus) tanítványaihoz: „Üljetek itt le, amíg imádkozom.”

³³Magával vitte Pétert, Jakabot és Jánost. Remegni kezdett és gyötrődni.

³⁴Majd így szólt hozzájuk: „Halálos szomorúság fogta el lelkemet. Maradjatok itt és virrasszatok!”

³⁵Valamivel odébb ment, leborult a földre és imádkozott, hogy ha lehetséges, maradjon el ez az óra.

³⁶„Abba, Atyám! – fohászkodott –, te mindent megtehetsz. Vedd el tőlem ezt a kelyhet! De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!”

³⁷Visszament hozzájuk, de alva találta őket. Megszólította Pétert: „Simon, alszol? Egy órát sem tudtál virrasztani velem?

³⁸Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A lélek ugyan készséges, de a test gyönge.”

³⁹Megint elvonult, és előbbi szavait ismételve imádkozott.

⁴⁰Visszatérve újra alva találta őket, mivel szemük igen elnehezedett. Nem is tudták, mit feleljenek.

⁴¹Harmadszor is visszament hozzájuk, s azt mondta nekik: „Még mindig alusztok és pihentek?

⁴²Elég volt. Itt az óra, az Emberfiát a bűnösök kezére adják. Keljetek fel, induljunk! Íme, közeledik hozzám az áruló!”

⁴³Jézus elfogatása.Míg beszélt, odaért Júdás, egy a tizenkettő közül, s vele karddal és doronggal felfegyverezve egy csapat, amelyet a főpapok, írástudók és vének küldtek ki.

⁴⁴Az áruló így adott jelt: „Akit megcsókolok, ő az. Fogjátok el, és vezessétek el biztos őrizet alatt!”

⁴⁵Odaérve rögtön Jézushoz lépett: „Mester!” – szólt és megcsókolta.

⁴⁶Erre rátették kezüket és elfogták.

⁴⁷Azok közül, akik ott ácsorogtak, valaki kirántotta a kardját, a főpap szolgájára sújtott vele, és levágta a fülét.

⁴⁸Jézus így szólt hozzájuk: „Kardokkal és dorongokkal jöttetek elfogni, mint egy rablót.

⁴⁹Naponta ott voltam köztetek a templomban s tanítottam, és nem fogtatok el. De az Írásnak be kell teljesednie.”

⁵⁰Erre mindenki magára hagyta és elmenekült.

⁵¹Egy ifjú mégis követte, meztelen testét csak egy gyolcslepel fedte. Amikor meg akarták fogni,

⁵²otthagyta a gyolcsleplet, és meztelenül elfutott.

⁵³Jézus Kaifás előtt.Jézust a főpaphoz kísérték. Itt gyűltek össze a főpapok, vének és írástudók.

⁵⁴Péter messziről követte, egészen be a főpap udvarába. Ott az őrség tagjaival együtt leült, és melegedett a tűznél.

⁵⁵A főpapok és az egész főtanács bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, de nem találtak.

⁵⁶Sokan tanúskodtak ugyan hamisan ellene, de vallomásuk nem egyezett.

⁵⁷Ekkor néhányan felálltak, s ezt a hamis tanúságot tették ellene:

⁵⁸„Hallottuk, amikor kijelentette: Lebontom ezt az emberi kéz építette templomot, és három nap alatt másikat építek, amely nem emberi kéz alkotása.”

⁵⁹De vallomásuk így sem vágott egybe.

⁶⁰Erre középre állt a főpap, s ezt a kérdést intézte Jézushoz: „Semmit sem válaszolsz azokra, amit ezek felhoznak ellened?”

⁶¹De ő hallgatott, és nem felelt semmit. A főpap újra kérdezte, és ezt mondta: „Te vagy a Messiás, az áldott (Isten) Fia?”

⁶²Jézus így válaszolt: „Én vagyok. És látni fogjátok, hogy az Emberfia ott ül a hatalom jobbján, és eljön az ég felhőin.”

⁶³A főpap erre megszaggatta ruháját s felkiáltott: „Mi szükségünk van még tanúkra?

⁶⁴Hallottátok, hogy káromkodott. Mi a véleményetek?” Mind méltónak ítélték a halálra.

⁶⁵Ekkor némelyek kezdték leköpdösni, aztán arcát letakarva ököllel verték, s közben kérdezgették: „Találd el, ki az!” Még az őrség tagjai is arcul verték.

⁶⁶Péter megtagadja Jézust.Míg Péter kint ült az udvaron, kiment a főpap egyik szolgálója.

⁶⁷Meglátta Pétert, amint melegedett, szemügyre vette és megszólította: „Te is a názáreti Jézussal voltál.”

⁶⁸De ő tagadta: „Nem tudom, nem is értem, mit beszélsz.” Ezzel kiment az előcsarnokba, s akkor megszólalt a kakas.

⁶⁹A szolgáló észrevette, s újra mondta az ott állóknak: „Ez is közülük való.”

⁷⁰Ő megint tagadta. Nem sokkal ezután, akik mellette álltak, szintén állították: „Valóban közéjük tartozol, hiszen galileai vagy.”

⁷¹Erre átkozódni és esküdözni kezdett: „Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek!”

⁷²A kakas másodszor is megszólalt. Péternek eszébe jutottak Jézus szavai: „Mielőtt a kakas másodszor megszólal, háromszor tagadsz meg.” És könnyekre fakadt.