¹Amikor Jeruzsálemhez közeledtek, Betfagé és Betánia táján, az Olajfák hegyénél előreküldte két tanítványát

²ezzel az utasítással: „Térjetek be a szemközti faluba! Mindjárt amikor beértek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember. Oldjátok el és vezessétek ide!

³Ha valaki szólna, hogy mit csináltok, mondjátok, hogy Urának van rá szüksége. Erre rögtön elengedi.”

⁴El is mentek és megtalálták a szamárcsikót, kint az úton egy kapuhoz kötve.

⁵Eloldották. Azok közül, akik ott ácsorogtak, valaki megkérdezte: „Miért oldjátok el a szamarat?”

⁶Úgy válaszoltak, ahogy Jézus meghagyta nekik. Erre elengedték őket.

⁷A szamárcsikót Jézushoz vezették, ráterítették köntösüket, és ő ráült.

⁸Sokan a ruhájukat terítették az útra, mások meg lombos ágakat szórtak eléje, amelyeket a réten vágtak.

⁹Az előtte menők, s akik kísérték, ezt zengték: „Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön!

¹⁰Áldott atyánknak, Dávidnak közelgő országa! Hozsanna a magasságban!”

¹¹Így vonult be Jeruzsálembe, a templomba. Ott körös-körül mindent szemügyre vett, aztán mivel már későre járt az idő, a tizenkettővel kiment Betániába.

¹²Másnap, amikor Betániát elhagyták, megéhezett.

¹³Messziről látott egy zöldellő fügefát. Elindult irányába, hátha talál rajta valamit. De odaérve semmit sem talált rajta, csak levelet, mert még nem volt itt a fügeérés ideje.

¹⁴Azt mondta neki: „Soha senki ne egyen rólad gyümölcsöt!” A tanítványok hallották.

¹⁵Megérkeztek Jeruzsálembe. Bement a templomba, s kiűzte, akik adtak-vettek a templomban, a pénzváltók asztalait és a galambárusok állványait pedig felforgatta.

¹⁶Nem engedte meg senkinek, hogy valamit is keresztülvigyen a templom területén.

¹⁷Tanított, és mondta nekik: „Nemde meg van írva: Az én házamat az imádság házának fogják hívni minden nép számára? Ti meg rablók barlangjává tettétek.”

¹⁸Amikor a főpapok és írástudók értesültek a dologról, tanakodni kezdtek, miképp okozzák vesztét.

¹⁹Féltek tőle, hiszen az egész nép csodálkozott tanításán. Amikor beesteledett, elhagyták a várost.

²⁰Amikor másnap korán reggel elmentek a fügefa mellett, látták, hogy tövestül kiszáradt.

²¹Péternek eszébe jutott (az átok): „Mester – mondta –, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, elszáradt.”

²²Jézus így felelt: „Ha hisztek Istenben,

²³bizony mondom nektek, hogyha valaki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel és vesd magad a tengerbe, és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, akkor az csakugyan megtörténik.

²⁴Ezért mondom nektek, hogy ha imádkoztok és könyörögtök valamiért, higgyétek, hogy megkapjátok, és akkor valóban teljesül kérésetek.

²⁵Ám amikor imádkozni készültök, bocsássatok meg, ha nehezteltek valakire, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa bűneiteket.”

²⁶

²⁷Ismét Jeruzsálembe mentek. Amikor a templomban járt, odamentek hozzá a főpapok, írástudók és vének,

²⁸és megkérdezték: „Milyen hatalom birtokában teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat, hogy ilyeneket tegyél?”

²⁹Jézus így válaszolt: „Kérdezek tőletek valamit, s feleljetek rá nekem, aztán majd én is megmondom, milyen hatalom birtokában teszem, amit teszek.

³⁰János keresztsége az égből való volt, vagy pedig emberektől származott? Feleljetek nekem!”

³¹Erre elkezdtek egymás közt tanakodni. Így okoskodtak: „Ha azt mondjuk: Az égből – azt fogja kérdezni: Akkor miért nem hittetek neki?

³²Mondjuk talán azt, hogy az emberektől.” De féltek a tömegtől, mert Jánosról mindenki azt tartotta, hogy valóban próféta volt.

³³Ezért így válaszoltak Jézusnak: „Nem tudjuk.” Jézus azért ezt felelte: „Akkor én sem mondom meg nektek, milyen hatalom birtokában teszem ezeket.”