A házasság felbonthatatlansága.

¹Innét útra kelve Júdea határába ment, a Jordán túlsó partjára. Ott ismét tömeg vette körül, ő pedig szokása szerint tanította őket.

²A farizeusok is odamentek és megkérdezték: „El szabad a férjnek bocsátania a feleségét?” Próbára akarták ugyanis tenni.

³De ő kérdéssel válaszolt: „Mit parancsolt nektek Mózes?”

⁴„Mózes megengedte, hogy válólevelet írva elküldjük az asszonyt” – felelték.

⁵Jézus folytatta: „Szívetek keménysége miatt írta ezt a parancsot.

⁶De Isten a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott.

⁷Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik,

⁸és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy.

⁹Amit tehát Isten összekötött, azt ember ne válassza szét.”

¹⁰Otthon tanítványai ismét efelől kérdezgették.

¹¹Ezt válaszolta: „Aki elküldi feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene.

¹²Ha pedig a feleség hagyja el férjét és máshoz megy, házasságot tör.”

A gyermekek megáldása.

¹³Kisgyerekeket hoztak hozzá, hogy érintse meg őket. De a tanítványok elutasították őket.

¹⁴Amikor Jézus észrevette, helytelenítette. „Hagyjátok – mondta –, hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek, ne akadályozzátok őket, hisz ilyeneké az Isten országa.

¹⁵Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy gyermek, nem jut be oda.”

¹⁶Azután megölelte, és kezét rájuk téve megáldotta őket.

A gazdag ifjú.

¹⁷Amikor útnak indult, odasietett hozzá valaki, térdre borult előtte, és úgy kérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?”

¹⁸„Miért mondasz engem jónak? – kérdezte Jézus. – Senki sem jó, csak egy: az Isten.

¹⁹Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodjál hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!”

²⁰„Mester – válaszolta –, ezeket mind megtartottam kora ifjúságomtól fogva.”

²¹Jézus ránézett és megkedvelte. „Valami hiányzik még belőled – mondta neki. – Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben, aztán gyere és kövess engem!”

²²Ennek hallatára az elszomorodott és leverten távozott, mert nagy vagyona volt.

A gazdagság veszedelme.

²³Jézus erre körülnézett és tanítványaihoz fordult: „Milyen nehezen jut be a gazdag az Isten országába!”

²⁴A tanítványok csodálkoztak szavain. Jézus azonban megismételte: „Gyermekeim, milyen nehéz bejutni az Isten országába!

²⁵Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.”

²⁶Ezek szerfölött csodálkoztak és egymás közt kérdezgették: „Hát akkor ki üdvözülhet?”

²⁷Jézus rájuk nézett, és folytatta: „Embernek ez lehetetlen, de az Istennek nem. Mert az Istennek minden lehetséges.”

A lemondás jutalma.

²⁸Ekkor Péter megszólalt: „Nézd, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged.”

²⁹Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek, mindenki, aki értem és az evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit vagy földjét,

³⁰százannyit kap, most ezen a világon otthont, testvért, anyát, gyermeket és földet – bár üldözések közepette –, az eljövendő világban pedig örök életet.

³¹Sokan lesznek elsőkből utolsók és utolsókból elsők.”

Jézus harmadszor jövendöli meg szenvedését.

³²Úton voltak Jeruzsálem felé. Jézus elöl ment, ők pedig csodálkoztak, követői meg féltek. Ismét magához hívta a tizenkettőt, és arról kezdett nekik beszélni, ami vele történni fog:

³³„Íme, fölmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják a főpapoknak és írástudóknak. Halálra ítélik, és átadják a pogányoknak.

³⁴Kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik, de harmadnapra feltámad.”

Zebedeus fiainak kérése.

³⁵Zebedeus fiai, Jakab és János eléje járultak, s megszólították: „Mester, szeretnénk, ha teljesítenéd egy kérésünket.”

³⁶„Mit tegyek nektek?” – kérdezte.

³⁷„Add meg nekünk – felelték –, hogy egyikünk jobb oldaladon, másikunk bal oldaladon üljön dicsőségedben.”

³⁸Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek. Készen vagytok rá, hogy igyatok a kehelyből, amelyből majd én iszom, vagy hogy a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedjetek?”

³⁹„Készen” – felelték. Jézus így folytatta: „A kehelyből, amelyből én iszom, ti is isztok, s a keresztséggel, amellyel engem megkeresztelnek, ti is megkeresztelkedtek.

⁴⁰De hogy jobb és bal oldalamon ki üljön, afelől nem én döntök. Az a hely azokat illeti, akiknek készült.”

⁴¹Amikor a többi tíz ezt hallotta, megnehezteltek Jakabra és Jánosra.

⁴²Jézus ezért odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, s vezető embereik éreztetik velük hatalmukat.

⁴³Közöttetek azonban ne így legyen. Ha valaki közületek nagy akar lenni, legyen a szolgátok,

⁴⁴és ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája.

⁴⁵Hisz az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”

A jerikói vak.

⁴⁶Közben Jerikóba értek. Amikor Jerikót tanítványainak és nagy tömegnek a kíséretében elhagyta, egy vak koldus, Timeus fia, Bartimeus ott ült az útszélen kéregetve.

⁴⁷Hallva, hogy a názáreti Jézus közeledik, elkezdett kiáltozni: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!”

⁴⁸Többen csitították, hogy hallgasson. Ő annál hangosabban kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam!”

⁴⁹Jézus megállt, és így szólt: „Hívjátok ide!” Odaszóltak a vaknak: „Bízzál, kelj fel, téged hív!”

⁵⁰Az eldobta köntösét, felugrott, és odasietett Jézushoz.

⁵¹Jézus megkérdezte: „Mit tegyek veled?” „Mester – kérte a vak –, hogy lássak.”

⁵²Jézus így szólt hozzá: „Menj, a hited meggyógyított.” Nyomban visszakapta látását, és követte az úton.