Básán meghódítása.
1Aztán útnak indultunk Básán irányába. Akkor Básán királya, Og kivonult Edreihez, hogy fölvegye velünk a harcot, egész hadinépével.
2Az Úr azonban így szólt hozzám: „Ne félj tőle, mert hatalmadba adom, országával és egész hadinépével egyetemben. Bánj vele úgy, ahogy Szichonnal, az amoriták királyával bántál, aki Hesbonban székelt.”
3Akkor az Úr, a mi Istenünk hatalmunkba adta Básán királyát, Ogot és egész hadinépét legyőztük, nem menekült meg senki.
4Aztán elfoglaltuk összes városát, nem maradt hely, amelyet el ne foglaltunk volna: 60 város és Argob egész környéke alkotta Básánból Og birodalmát,
5mind magas falakkal, kapukkal és zárakkal megerősítve, nem tekintve a periziták számtalan városát.
6Betöltöttük rajtuk az átkot, mint Szichonon, Hesbon királyán; az egész városon betöltöttük az átkot, férfiakon, nőkön és gyerekeken egyaránt.
7A jószágot ellenben, meg a városokból összeharácsolt javakat zsákmányul magunkkal vittük.
8Így foglaltuk el akkoriban a Jordánon túl az amoriták két királyának országát az Arnon pataktól egészen a Hermon-hegységig.
9(A szidóniak a Hermont Szirjonnak hívják, az amoriták pedig Szenirnek),
10a fennsík minden városát, egész Gileádot és Básánt egészen Szalcháig és Edreiig, azaz az Og básáni országrészéhez tartozó városokig.
11(Csak Og, Básán királya maradt meg a refaitákból. Ágya, vaságya még áll Rabba-Ammonban, kilenc könyök a hossza, négy könyök a szélessége, a szokásos könyökkel mérve.)
12Ezt a földet foglaltuk el akkoriban. Az Arnon-patak mentén fekvő Aroertől kezdve Ruben és Gád fiainak adtam, Gileád hegyének a felével, és annak városaival együtt.
13Gileád másik felét, valamint egész Básánt, Og birodalmát, s Argob egész vidékét Manassze törzse felének adtam. (Básánnak ezt az egész részét a refaiták földjének hívják.
14Jair, Manassze fia Argob egész vidékét elfoglalta egészen a gesuriták és a maachatiták földjéig, és a saját nevéről „Jair sátorfalvainak” nevezte el [s így is hívják] mind a mai napig.)
15Machirnak Gileádot adtam,
16Ruben fiainak és Gád fiainak pedig Gileádtól az Arnon-patakig – a völgy közepe a határ! –, és a Jabbok folyóig az amoriták határáig (elterülő rész),
17továbbá Arabát adom, a határ a Jordán folyó lesz Kinnerettől az Araba tengeréig (a Sós-tengerig) a Piszga-hegység lábánál, keleten.
Mózes utolsó parancsai és könyörgése.
18Akkoriban parancsot adtam nektek: „Az Úr, a ti Istenetek nektek adja ezt a földet, hogy birtokba vegyétek. De akik alkalmasak vagytok fegyverforgatásra, mindnyájan fölfegyverkezve haladjatok testvéreiteknek, Izrael fiainak az élén!
19Csak asszonyaitok és gyermekeitek, valamint jószágotok (tudom, hogy nagy állatállományotok van) maradjanak a városokban, amelyeket adtam nektek,
20mindaddig, míg testvéreiteknek békét nem ad az Úr, és el nem foglaljátok azt a földet, amelyet az Úr, a ti Istenetek ad nekik a Jordánon túl. Akkor hazatérhettek, mindegyiktek a maga birtokára, amit adtam neki.”
21Aztán Józsuénak meghagytam a következőket: „Szemeddel láttad, mit tett az Úr, a ti Istenetek ezzel a két királlyal. Ugyanígy fog bánni az Úr minden király országával odaát is, ahova majd vonulsz.
22Ne félj hát tőlük, mert az Úr, a ti Istenetek maga száll síkra értetek!”
23Aztán az Úrhoz fordultam irgalomért könyörögve:
24„Uram, én Uram, elkezdted megmutatni szolgádnak nagyságodat és karod erejét! Hol van olyan isten égen és földön, aki olyan tetteket vitt végbe, és olyan hatalmasnak bizonyult, mint te?
25Hadd keljek át, és hadd lássam meg azt a szép földet a Jordánon túl, azt a szép hegyvidéket és Libanont!”
26De miattatok megneheztelt rám az Úr, nem hallgatott meg, hanem azt felelte: „Elég legyen! Erről ne beszélj nekem többet!
27Menj föl a Piszga csúcsára és tekints nyugatra és északra, délre és keletre, hogy lásd a saját szemeddel.
28De a Jordánon nem kelsz át! Adj parancsot Józsuénak, bátorítsd; és önts bele erőt. Mert ő fog a nép élén bevonulni, és ő osztja majd fel a földet, amelyet majd látsz.”
29Így a völgyben maradtunk, Bet-Peorral szemben.