Izrael, Edom és Moáb.

¹Akkor hát visszafordultunk és elindultunk a puszta felé, a Szuf-tenger irányában, ahogy az Úr parancsolta nekünk, és sok napi járással megkerültük a Szeir-hegységet.

²Aztán így szólt hozzám az Úr.

³„Már eleget kerülgettétek ezt a hegyet! Forduljatok észak felé!

⁴És parancsold meg a népnek a következőt: Vonuljatok át rokonaitoknak, Ézsau fiainak földjén, akik Szeirben laknak. Félelem tölti el őket miattatok. De ügyeljetek,

⁵nehogy háborúságba keveredjetek velük, mert nem adok nektek a földjükből még egy talpalatnyit sem, mert a Szeir-hegységet Ézsaunak adtam birtokul.

⁶Élelmet pénzért vegyetek tőlük, hogy legyen mit ennetek. Ugyanígy a vizet is pénzért vegyétek, hogy legyen mit innotok.

⁷Az Úr, a te Istened megáldotta kezed munkáját, őrködött fölötted, amikor átvonultál ezen a nagy pusztaságon. Negyven éve már, hogy az Úr, a te Istened veled van és nem szenvedtél hiányt semmiben.”

⁸Aztán továbbvonultunk, elhagyva rokonainkat, Ézsau fiait, akik Szeirben laknak, az Arabába vivő út mentén, (amely) Elat és Ecjon-Geber felől vezet, tehát egy kanyarral Moáb pusztája felé vettünk irányt.

⁹Akkor így szólt hozzám az Úr: „Moábot ne támadd meg és ne bocsátkozz velük harcba, mert nem adok neked földjéből egy talpalatnyit sem, mivel Árt Lót fiainak adtam birtokul.

¹⁰(Régen az emiták laktak ott, egy nagy nép, sokan vannak és magas termetűek, akárcsak az enakiták.

¹¹A refaiták közé sorolják őket, mint az enakitákat. A moábiták azonban emitáknak hívják őket.

¹²Valamikor a horiták is Szeirben laktak, míg Ézsau fiai el nem űzték, maguk előtt meg nem semmisítették őket, és a helyükbe nem telepedtek, ahogy Izrael tett azzal a földdel, amelyet az Úr neki adott birtokul.)

¹³Induljatok, és keljetek át a Zered-patakon!”

Megérkezés a Jordánon túlra. Tehát átkeltünk a Zered-patakon.

¹⁴Míg Kádes-Barneától a Zered-patakig értünk, eltelt 38 esztendő. Ezalatt a fegyverforgatók egész nemzedéke kihalt a táborból, ahogy az Úr esküvel ígérte nekik,

¹⁵s az Úr keze rájuk nehezedett, míg az utolsó is el nem tűnt a táborból.

¹⁶Amikor a népből a fegyverforgatók az utolsó szálig kihaltak,

¹⁷az Úr így szólt hozzám:

¹⁸„Menj át a határon Moáb földjére, Ar (vidékére),

¹⁹s Ammon fiainak a közelébe jutsz. Ne támadd meg őket és ne bocsátkozz velük harcba. Mert Ammon fiainak földjéből semmit sem adok neked birtokul, mivel Lót fiainak adtam azt.

²⁰(Az is a refaiták földjének számít. Egykor refaiták telepedtek oda, Ammon fiai zamzummitáknak nevezték őket.

²¹Nagy nép, sokan vannak és magas termetűek, akárcsak az enakiták. De az Úr elpusztította őket Ammon fiai előtt, hogy övék legyen a földjük és a helyükre telepedjenek,

²²mint ahogy Ézsau fiai előtt is, akik Szeirben laktak, kiirtotta a horitákat, hogy elfoglalják a földjüket és a helyükön lakjanak mind a mai napig.

²³S ami az avvitákat illeti, akik Gáza környékén éltek, őket a kaftoriták irtották ki, akik Kaftorból vándoroltak ki és telepedtek le a helyükre.)

²⁴Rajta, induljatok, s keljetek át az Arnon folyón. Nézd, kezedbe adom az amorita Szichont, Hesbon királyát, országával egyetemben. Kezdd meg a hódítást, s vedd fel vele a harcot!

²⁵Mától kezdve félelemmel és rettegéssel töltök el minden népet az egész földön: mihelyt híredet hallják, már reszkessenek és rettegjenek tőled.”

Szichon földjének meghódítása.

²⁶Akkor Kedemot pusztájából követeket küldtem Szichonhoz, Hesbon királyához.

²⁷„Át szeretnék vonulni országodon, de mindenképp az úton maradok, nem térek le se jobbra, se balra.

²⁸Élelmet pénzért veszek, hogy legyen mit enni, s vizet is pénzért kérek, hogy legyen mit inni. Csak átvonulni engedj,

²⁹ahogy Ézsau fiai is megengedték, akik Szeirben laknak, meg a moábiták, akik Árban élnek, hogy átkelhessek a Jordánon, arra a földre, amelyet az Úr, a mi Istenünk ad nekünk.”

³⁰Szichon azonban, Hesbon királya megtagadta az átvonulást, mert az Úr, a te Istened konokká tette és megkeményítette a szívét, hogy hatalmadba adja, ahogy történt.

³¹Így szólt hozzám az Úr: „Nézd, mostantól kiszolgáltatom neked Szichont és országát. Fogj hozzá országa meghódításához!”

³²Amikor tehát Szichon egész hadinépével kivonult Jahachoz, hogy harcba szálljon velünk,

³³az Úr, a mi Istenünk kiszolgáltatta nekünk, úgyhogy őt is, fiait is és egész hadinépét legyőztük.

³⁴Aztán meghódítottuk mind a városait, s minden városon betöltöttük az átkot, férfiakon, nőkön, gyerekeken egyaránt, nem hagytunk életben egyetlen egyet sem.

³⁵Csak a jószágot meg a városokban összeharácsolt javakat tartottuk meg zsákmányul.

³⁶Az Arnon völgye szélén fekvő Aroertól s a folyó völgyében elterülő várostól egészen Gileádig nem maradt hely meghódítatlanul; mindent kezünkre adott az Úr, a mi Istenünk.

³⁷Csak az ammoniták földjére nem léptél, meg a Jabbok folyó mentére, a hegyek közt meghúzódó városokba, egészen úgy, ahogy az Úr, a mi Istenünk parancsolta.