Jézus Pilátus előtt.

¹Ezzel fölkerekedett egész sokaságuk, és Pilátushoz kísérték.

²Ott vádolni kezdték: „Azt tapasztaltuk – mondták –, hogy fellázítja népünket. Megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak. Azt állítja magáról, hogy ő a messiás király.”

³Pilátus megkérdezte tőle: „Te vagy-e a zsidók királya?” „Magad mondod” – felelte.

⁴Pilátus erre kijelentette a főpapoknak és a népnek: „Semmiben nem találom ezt az embert bűnösnek.”

⁵De azok erősködtek: „Tanításával fellázítja a népet Galileától kezdve egészen Júdeáig.”

Jézus Heródes Antipász előtt.

⁶Ennek hallatára Pilátus megkérdezte, hogy Galileába való-e.

⁷Amikor megtudta, hogy Heródes uralma alá tartozik, elküldte Heródeshez, aki azokban a napokban épp Jeruzsálemben tartózkodott.

⁸Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült. Régóta szerette volna látni, mert sokat hallott felőle, s remélte, hogy valami csodát tesz a jelenlétében.

⁹Sokat faggatta, de nem méltatta feleletre.

¹⁰A főpapok és az írástudók is elmentek, és hevesen vádolták.

¹¹Heródes udvarával együtt gúnyt űzött belőle, csúfságból fehér ruhába öltöztette, aztán visszaküldte Pilátushoz.

¹²Ezen a napon Heródes és Pilátus jó barátok lettek, bár azelőtt haragban voltak.

Jézus elítélése.

¹³Pilátus ismét összehívta a főpapokat, a véneket és a népet,

¹⁴s így szólt hozzájuk: „Elém vezettétek ezt az embert mint a nép lázítóját. Jelenlétetekben kihallgattam, de az ellene felhozott vádak közül nem találtam egyben sem vétkesnek.

¹⁵És Heródes sem, mert lám, visszaküldte hozzám. Láthatjátok, semmi olyat nem követett el, amiért halált érdemelne.

¹⁶Megfenyítem hát, és szabadon bocsátom.”

¹⁷Az ünnep alkalmával szabadon kellett bocsátania egy foglyot.

¹⁸Az egész nép ezt ordította: „Vesszen el! Bocsásd szabadon Barabást!”

¹⁹A városban lázadás tört ki, és Barabás gyilkosság miatt került börtönbe.

²⁰Pilátus ismét hozzájuk fordult, mert szabadon akarta bocsátani Jézust.

²¹De tovább ordítoztak: „Keresztre! Keresztre vele!”

²²Harmadszor is megkérdezte: „De hát mi rosszat tett? Semmi vétket nem találok, amiért halálra kellene ítélnem. Megfenyítem és szabadon bocsátom.”

²³De azok nem tágítottak, hanem egyre elszántabban, egyre hangosabban üvöltötték, hogy feszítse keresztre.

²⁴Erre Pilátus úgy határozott, hogy enged követelésüknek.

²⁵Szabadon engedte hát kérésükre azt, aki lázadás és gyilkosság miatt került börtönbe, Jézust meg kiszolgáltatta nekik akaratuk szerint.

A keresztút.

²⁶Ahogy elvezették, megállítottak egy cirenei embert, Simont, aki éppen a mezőről tartott hazafelé. Vállára adták a keresztet, hogy vigye Jézus után.

²⁷Nagy tömeg követte, asszonyok is, akik jajgattak és sírtak miatta.

²⁸Jézus hozzájuk fordult: „Jeruzsálem leányai – mondta nekik –, ne engem sirassatok. Inkább magatokat és gyermekeiteket sirassátok,

²⁹mert jönnek majd napok, amikor azt fogják mondani: Boldogok a meddők, akik nem szültek, nem szoptattak.

³⁰Akkor majd unszolni kezdik a hegyeket: Omoljatok ránk! És a dombokat: Takarjatok el!

³¹Mert ha a zöldellő fával így tesznek, mi lesz a sorsa a kiszáradt fának?”

Jézus a kereszten.

³²Két kivégzésre ítélt gonosztevőt is vittek vele.

³³Amikor odaértek arra a helyre, amelyet Koponya-helynek hívtak, ott fölfeszítették, s a gonosztevőket is vele, egyiküket jobbról, másikukat balról.

³⁴Jézus pedig mondta: „Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek.” Ruháján sorsot vetve megosztoztak.

³⁵A nép bámészkodott, a főtanács tagjai gúnyolódtak: „Másokat megmentett – mondták –, most mentse meg magát, ha ő a Messiás, az Isten választottja.”

³⁶Gúnyt űztek belőle a katonák is, odamentek és ecettel kínálták:

³⁷„Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magad!” – mondták.

³⁸Feje fölé görög, latin és héber nyelvű feliratot tettek: „Ez a zsidók királya.”

³⁹Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: „Nem te vagy a Krisztus? Szabadítsd meg hát magad és minket is.”

⁴⁰A másik rászólt: „Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded.

⁴¹Mi tetteink méltó jutalmát kapjuk. De ő nem csinált semmi rosszat.”

⁴²Aztán hozzá fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam országodban.”

⁴³Ezt válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban.”

Jézus halála.

⁴⁴A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, s egészen a kilencedik óráig tartott.

⁴⁵A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt.

⁴⁶Jézus ekkor hangosan felkiáltott: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.” E szavakkal kilehelte lelkét.

⁴⁷Amikor a százados a történteket látta, dicsőítette az Istent, s azt mondta: „Ez az ember valóban igaz volt.”

⁴⁸És az egész kíváncsi tömeg, amely összeverődött, a történtek láttán mellét verte, és szétoszlott.

⁴⁹Jézus ismerősei pedig, köztük az asszonyok is, akik Galileából kísérték, távolabb állva látták mindezt.

Jézus temetése.

⁵⁰Volt egy József nevű tanácsos, derék és igaz férfi, Júdea Arimatea nevű városából származott, és maga is várta az Isten országát.

⁵¹Ő nem értett egyet a határozattal és az eljárással.

⁵²Ez elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.

⁵³Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és sziklasírba helyezte, ahol még nem feküdt senki.

⁵⁴A készület napja volt, a szombat már beállóban.

⁵⁵A Galileából érkezett asszonyok is elmentek és megnézték a sírt, hogyan helyezték el benne a holttestet.

⁵⁶Hazatérőben illatszereket és keneteket vásároltak, a szombatot meg a parancs szerint nyugalomban töltötték.