Jézus feltámadása.

¹A hét első napján kora hajnalban kimentek a sírhoz, s magukkal vitték az előkészített illatszereket is.

²Úgy találták, hogy a kő el volt a sírtól hengerítve.

³Bementek, de az Úr Jézus testét nem találták.

⁴Még fel sem ocsúdtak meglepetésükből, már két férfi jelent meg mellettük ragyogó ruhában.

⁵Ijedtükben a földre szegeződött a tekintetük. De azok így szóltak hozzájuk: „Miért keresitek az élőt a halottak között?

⁶Nincs itt, feltámadt. Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek, amikor még Galileában járt:

⁷Az Emberfiának – mondta – a bűnösök kezébe kell kerülnie, fölfeszítik, de harmadnap feltámad.”

⁸Erre eszükbe jutottak e szavai.

⁹A sírtól visszatérve mindent hírül adtak a tizenegynek és a többieknek.

¹⁰Mária Magdolna, Johanna és Jakab anyja, Mária, s néhány más asszony hozta a hírt, aki még velük volt, az apostoloknak,

¹¹de azok üres fecsegésnek tartották, és nem hittek nekik.

¹²Péter mégis menten felkelt, és a sírhoz futott. Benézett, de csak a lepleket látta. Hazament, és magában igen csodálkozott a történteken.

Az emmauszi tanítványok.

¹³Ketten közülük még aznap elindultak egy Emmausz nevű helységbe, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumnyi távolságra feküdt.

¹⁴Az eseményekről beszélgettek.

¹⁵Ahogy beszélgettek, tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk.

¹⁶De szemük képtelen volt felismerni.

¹⁷Megszólította őket: „Miről beszélgettetek itt az úton?” Elszomorodtak, megálltak.

¹⁸Aztán az egyik, akit Kleofásnak hívtak, hozzá fordult: „Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban.”

¹⁹„Micsoda?” – kérdezte. „A názáreti Jézus esete – felelték –, aki próféta volt, hatalmas tettben és szóban az Isten és az egész nép előtt.

²⁰Főpapjaink és a tanács tagjai kereszthalálra ítélték, és keresztre feszítették.

²¹Azt reméltük pedig, hogy ő meg fogja váltani Izraelt. S már harmadnapja annak, hogy ezek történtek.

²²Igaz, még néhány közülünk való asszony is megrémített minket. Hajnalban kinn jártak a sírnál,

²³s hogy nem találták ott a testét, azzal a hírrel jöttek hozzánk, hogy angyalok jelentek meg nekik, és azt mondták, hogy él.

²⁴Társaink közül néhányan szintén kimentek a sírhoz, és úgy találtak mindent, ahogy az asszonyok jelentették, de őt magát nem látták.”

²⁵Erre így szólt: „Ó, ti balgák, milyen nehezen tudjátok elhinni, amit a próféták jövendöltek.

²⁶Vajon nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?”

²⁷Aztán Mózesen elkezdve az összes prófétánál megmagyarázta nekik, amit az Írásokban róla írtak.

²⁸Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna menni.

²⁹De marasztalták: „Maradj velünk, mert esteledik, és a nap már lemenőben van.” Betért hát, és velük maradt.

³⁰Amikor az asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta nekik.

³¹Ekkor megnyílt a szemük s felismerték. De eltűnt a szemük elől.

³²„Hát nem lángolt a szívünk – mondták –, amikor beszélt az úton és kifejtette az Írásokat?”

³³Még abban az órában útra keltek, s visszatértek Jeruzsálembe. Ott együtt találták a tizenegyet s társaikat.

³⁴Azzal fogadták őket, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak.

³⁵Erre ők is beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel a kenyértöréskor.

Jézus megjelenik az apostoloknak.

³⁶Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük és köszöntötte őket: „Békesség nektek!”

³⁷Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak.

³⁸De ő így szólt hozzájuk: „Miért ijedtetek meg, s miért támad kétely szívetekben?

³⁹Nézzétek meg a kezem és a lábam! Én vagyok. Tapogassatok meg és lássatok! A szellemnek nincs húsa és csontja, de mint látjátok, nekem van.”

⁴⁰Ezután megmutatta nekik kezét és lábát.

⁴¹De örömükben még mindig nem mertek hinni és csodálkoztak. Ezért így szólt hozzájuk: „Van itt valami ennivalótok?”

⁴²Adtak neki egy darab sült halat.

⁴³Fogta és a szemük láttára evett belőle.

Jézus utolsó szavai.

⁴⁴Aztán így szólt hozzájuk: „Ezeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak.”

⁴⁵Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat, s így folytatta:

⁴⁶„Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halálból.

⁴⁷Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni minden népnek Jeruzsálemtől kezdve.

⁴⁸Ti tanúi vagytok ezeknek.

⁴⁹Én meg kiárasztom rátok Atyám ígéretét. Maradjatok a városban, míg fel nem öltitek a magasságból való erőt.”

A mennybemenetel.

⁵⁰Ezután kivezette őket Betánia közelébe, és kezét kitárva megáldotta őket.

⁵¹Áldás közben megvált tőlük, és fölemelkedett az égbe.

⁵²Leborulva imádták, aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe.

⁵³Mindig a templomban voltak, és dicsőítették az Istent.