A házasságtörő asszony.

¹Jézus kiment az Olajfák hegyére,

²majd kora reggel újra megjelent a templomban. A nép köré sereglett, s ő leült és tanította őket.

³Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek eléje. Odaállították középre,

⁴és így szóltak hozzá: „Mester, ezt az asszonyt röviddel ezelőtt házasságtörésen érték.

⁵Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?”

⁶Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék, s vádolhassák. Jézus lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön.

⁷De tovább faggatták, azért fölegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!”

⁸Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön,

⁹ők meg ennek hallatára eloldalogtak, egyikük a másik után, kezdve a véneken, s csak Jézus maradt ott a középütt álló asszonnyal.

¹⁰Jézus fölegyenesedett és megszólította: „Asszony, hova lettek? Senki sem ítélt el?”

¹¹„Senki, Uram” – felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”

Jézus a világ világossága.

¹²Egy másik alkalommal így beszélt Jézus: „Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”

¹³A farizeusok vitába szálltak vele: „Mivel magad mellett teszel tanúságot, azért nem érvényes a tanúságod.”

¹⁴Jézus megfelelt nekik: „Ha magam mellett teszek is tanúságot, érvényes a tanúságom, mert tudom, honnan jöttem, és hova megyek. Ti ellenben nem tudjátok, honnan jöttem, és hova megyek.

¹⁵Ti a test szerint ítéltek, én nem ítélkezem senki fölött.

¹⁶Vagy ha ítélkezem is, igazságos az ítéletem, mert nem vagyok egyedül, hanem én, és aki küldött, az Atya.

¹⁷Márpedig törvényetek is azt mondja, hogy két embernek a tanúsága érvényes.

¹⁸Tanúságot teszek magamról én is, és tanúskodik mellettem az Atya is, aki küldött.”

¹⁹Erre megkérdezték tőle: „Hol van az atyád?” „Sem engem nem ismertek, sem Atyámat – felelte Jézus. – Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek.”

²⁰Így beszélt Jézus a kincstár mellett, amikor a templomban tanított. De nem vetett rá kezet senki, mert még nem jött el az ő órája.

A hitetlenek figyelmeztetése.

²¹Egy más alkalommal így beszélt Jézus: „Elmegyek és kerestek, de bűnötökben haltok meg. Ahova ugyanis én megyek, oda ti nem jöhettek.”

²²Erre a zsidók megjegyezték: „Csak nem öli meg magát, hogy azt mondja: Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek?”

²³De ő megmagyarázta nekik: „Ti innen alulról valók vagytok, én meg felülről való vagyok, ti e világból vagytok, én nem e világból vagyok.

²⁴Azért mondtam nektek, hogy bűnötökben haltok meg, mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűnötökben.”

²⁵Erre megkérdezték tőle: „De hát ki vagy te?” „A kezdet, amint már mondtam nektek – mondta Jézus feleletül. –

²⁶Sokat mondhatnék még rólatok ítéletképpen, mert az, aki küldött, igaz, s azt hirdetem a világnak, amit tőle hallottam.”

²⁷Nem fogták fel, hogy az Atyáról beszél nekik,

²⁸Jézus mégis folytatta: „Amikor majd fölmagasztaltatik az Emberfia, megtudjátok, hogy én vagyok, s hogy semmit nem teszek magamtól, hanem azt hirdetem, amire Atyám tanított.

²⁹Aki küldött, velem van, nem hagyott magamra, mert mindig azt teszem, ami tetszésére van.”

³⁰E szavaira sokan hittek benne.

Jézus és Ábrahám.

³¹Jézus a benne hívő zsidókhoz fordult: „Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek,

³²megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket.”

³³„Ábrahám utódai vagyunk – felelték –, s nem szolgáltunk soha senkinek. Miért mondod hát, hogy szabadok lesztek?”

³⁴Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Mindenki szolga, aki bűnt követ el.

³⁵A szolga nem marad ott mindig a házban, a Fiú azonban mindvégig ott marad.

³⁶Ha tehát a Fiú szabaddá tesz benneteket, akkor valóban szabadok lesztek.

³⁷Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok. Mégis az életemre törtök, mert nem fog rajtatok a szavam.

³⁸Én azt hirdetem nektek, amit Atyámnál láttam, ti azt teszitek, amit atyátoktól tanultatok.”

³⁹Erre közbevágtak: „A mi atyánk Ábrahám!” Jézus így folytatta: „Ha Ábrahám fiai vagytok, azt tegyétek, amit Ábrahám tett.

⁴⁰De ti az életemre törtök, bár az Istentől hallott igazságot hirdetem nektek. Ábrahám ezt nem tette.

⁴¹Azt teszitek, amit atyátok tett.” De tovább erősködtek: „Nem házasságtörésből születtünk, egy atyánk van, az Isten.”

⁴²Jézus ezt válaszolta: „Ha Isten volna az atyátok, akkor szeretnétek engem. Mert az Istentől való vagyok, tőle jöttem. Hisz nem magamtól jöttem, hanem ő küldött.

⁴³Miért nem értitek a beszédemet? Azért, mert nem vagytok képesek meghallani a szavamat.

⁴⁴Az ördög az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja.

⁴⁵Mégis, bár az igazságot hirdetem, nekem nem hisztek.

⁴⁶Ki vádolhat bűnnel közületek? Ha meg az igazságot hirdetem, miért nem hisztek nekem?

⁴⁷Aki az Istentől való, meghallja az Isten szavát. Ti azért nem halljátok meg, mert nem vagytok az Istentől valók.”

⁴⁸A zsidók erre rátámadtak: „Hát nincs igazunk, amikor szamáriainak és ördögtől megszállottnak mondunk?”

⁴⁹„Nem vagyok ördögtől megszállott – felelte Jézus –, hanem tisztelem Atyámat, ti ellenben gyalázattal illettek,

⁵⁰noha nem keresem a magam dicsőségét, hisz van, aki keresse és ítéletet mondjon.

⁵¹Bizony, bizony, mondom nektek: aki megtartja tanításomat, az nem ízleli meg a halált örökre.”

⁵²A zsidók közbevágtak: „Most aztán igazán meggyőződtünk róla, hogy ördögtől megszállott vagy! Ábrahám is, a próféták is meghaltak, s te azt állítod: Aki megtartja tanításomat, nem ízleli meg a halált örökre.

⁵³Csak nem vagy nagyobb Ábrahám atyánknál? Mert hisz ő meghalt. S a próféták is meghaltak. Mivé teszed magad?”

⁵⁴Jézus így válaszolt: „Ha én dicsőíteném meg magam, mit sem érne a dicsőségem. Atyám dicsőít meg, akiről azt mondjátok ugyan, hogy Istenetek,

⁵⁵de nem ismeritek. Én azonban ismerem, s ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonlóan hazug volnék. De ismerem, és megtartom tanítását.

⁵⁶Ábrahám, a ti atyátok örült, hogy megláthatja napomat. Meg is látta, és örült neki.”

⁵⁷A zsidók felháborodtak: „Ötvenesztendős sem vagy, s láttad Ábrahámot?”

⁵⁸Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.”

⁵⁹Erre követ ragadtak, s meg akarták kövezni, de Jézus eltűnt előlük, és elhagyta a templomot.