Fenyegető jövendölés Babilon ellen.

¹Ezt az ítéletet mondta ki az Úr Babilon ellen, a káldeusok országa ellen, Jeremiás próféta szavával.

Babilon elesik, Izrael megszabadul

²Hirdessétek ezt a nemzetek között

Babilon elesik, Izrael megszabadul

és hangoztassátok;

Babilon elesik, Izrael megszabadul

ne titkoljátok el, hanem mondjátok:

Babilon elesik, Izrael megszabadul

„Babilont elfoglalták;

Babilon elesik, Izrael megszabadul

Bél szégyent vallott,

Babilon elesik, Izrael megszabadul

letaszították Merodákot.

Babilon elesik, Izrael megszabadul

Bálványai mind megszégyenültek,

Babilon elesik, Izrael megszabadul

faragott képeit letaszították.”

³Mert felvonul ellene északról egy nép,

hogy országát pusztasággá tegye;

senki sem lakik benne többé,

ember és állat elmenekül, eltűnik onnét.

⁴Azokban a napokban és abban az időben

Izrael fiai visszatérnek.

Sírva jönnek majd meg,

az Urat, az ő Istenüket keresve.

⁵Megkérdezik a Sionba vezető utat,

és arrafelé fordítják arcukat.

„Gyertek – mondják –,

csatlakozzunk az Úrhoz,

örökkévaló szövetségben,

amelyet feledés soha nem boríthat.”

⁶Elveszett juhnyáj volt az én népem;

pásztorai félrevezették

és bujdosni hagyták a hegyekben;

hegyről halomra vándoroltak,

s megfeledkeztek tanyájukról.

⁷Aki csak rájuk talált, emésztette őket.

Ellenségeik így szóltak:

„Mi nem vagyunk hibásak;

azért történt ez velük,

mert vétkeztek az Úr ellen,

aki az igazság legelője

és atyáik reménysége.”

⁸Vonuljatok ki Babilonból,

a káldeusok országából!

Menjetek! Tegyetek úgy, mint a kosok,

legyetek a nyáj vezérei.

⁹Nézzétek, magam bujtok fel egy sereg

hatalmas népet Babilon ellen.

El is jönnek észak földjéről,

csatasorba állnak ellene és elfoglalják.

Nyilaik a győztes harcoshoz lesznek

hasonlók,

aki nem üres kézzel tér haza.

¹⁰Káldea akkor prédává lesz;

zsákmányolói kedvükre kifosztják.

¹¹Csak örüljetek, csak tomboljatok,

ti, akik kifosztottátok örökrészemet!

Csak ugrándozzatok,

mint a szilaj borjak a füvön,

és nyerítsetek, mint a mének!

¹²Anyátokat rettentő szégyen érte,

megszégyenült, aki szült benneteket.

Igen, utolsóvá lett a népek között,

pusztává, parlaggá, sivataggá!

¹³Az Úr haragja miatt

nem lesz többé lakója,

hanem kihalt pusztasággá válik.

Aki csak elmegy Babilon mellett,

megborzad,

és felszisszen ennyi csapás láttán.

¹⁴Sorakozzatok fel Babilon ellen, körös-körül,

mindnyájan, ti íjászok!

Lőjetek! Ne kíméljétek a nyilat!

¹⁵Hallassatok csatakiáltást mindenfelől!

Lám, megadja magát! Bástyái leomlanak,

falai romba dőlnek.

Ez az Úr bosszúja: Álljatok bosszút rajta!

Ahogy ő bánt másokkal,

úgy bánjatok vele!

¹⁶Irtsátok ki Babilonból a magvetőt,

és azt is, aki sarlót fog aratás idején.

A pusztító kard elől menekülve

térjen vissza mindenki népéhez,

és fusson haza a maga országába.

¹⁷Izrael elszéledt nyáj volt,

oroszlánok kergették széjjel.

Először Asszíria királya evett belőle;

aztán Nebukadnezár, Babilon királya

rágta le csontjait.

¹⁸Ezért mondja a Seregek Ura, Izrael Istene:

Most hát megbüntetem Babilon királyát

és országát, amint annak idején

megbüntettem Asszíria királyát.

¹⁹De Izraelt visszavezetem legelőire,

hogy legelésszen a Kármelen és Básánban,

és jóllakjék Efraim hegyein

meg Gileádban.

²⁰Azokban a napokban és abban az időben

hiába keresik Izrael gonoszságát,

nem lesz sehol;

hiába, Júda vétkeit nem találják többé.

Mert akiket meghagyok,

azoknak megbocsátok.

Jeruzsálemben kihirdetik Babilon pusztulását

²¹„Vonulj fel Merataim földjére,

Jeruzsálemben kihirdetik Babilon pusztulását

vonulj fel ellene,

Jeruzsálemben kihirdetik Babilon pusztulását

és Pekód lakói ellen!

Jeruzsálemben kihirdetik Babilon pusztulását

Üldözd őket, forgasd jól a kardot,

Jeruzsálemben kihirdetik Babilon pusztulását

tedd teljessé pusztulásukat – mondja az Úr.

Jeruzsálemben kihirdetik Babilon pusztulását

Tedd meg mind, amit parancsoltam!”

²²Csatazaj tölti be az országot,

és rettenetes a pusztulás.

²³Hogy összetörték és összezúzták

az egész föld kalapácsát!

²³Mekkora borzalommá lett Babilon

a népek között!

²⁴Csapdát állítottak neked, s te beleestél,

anélkül, hogy észrevetted volna.

Utolértek és megragadtak,

mert az Úr ellen próbáltál harcba szállni.

²⁵Az Úr megnyitotta fegyvertárát,

és előhozta haragjának fegyvereit.

Mert az Úrnak, az Istennek műve az,

ami most a káldeusok földjén végbemegy.

²⁶„Zúduljatok rá egytől egyig;

nyissátok ki magtárait.

Halmozzátok fel a zsákmányt,

mint a gabonát, rakásba,

vessétek átok alá, ne maradjon belőle semmi!

²⁷Irtsátok ki minden bikáját,

a vágóhídra velük!

Jaj nekik, mert eljött a napjuk,

megfenyítésük ideje!”

²⁸Már hallatszik azok hangja,

akik Babilonból elmenekültek,

és eljöttek, hogy hirdessék a Sionon

az Úrnak, a mi Istenünknek bosszúját.

Az arcátlanság bűne

²⁹Hívjátok össze az íjászokat Babilon ellen!

Az arcátlanság bűne

Mindnyájan, akik kifeszítitek az íjat,

Az arcátlanság bűne

vegyétek körül,

Az arcátlanság bűne

és ne hagyjátok, hogy elmeneküljön.

Az arcátlanság bűne

Fizessetek meg neki, úgy,

Az arcátlanság bűne

amint megérdemli;

Az arcátlanság bűne

bánjatok vele úgy, ahogy ő bánt másokkal.

Az arcátlanság bűne

Fizessetek meg neki,

Az arcátlanság bűne

amiért arcátlanul viselkedett

Az arcátlanság bűne

az Úrral, Izrael Szentjével szemben.

³⁰Igen, elesnek utcáin ifjai,

és harcosai is elvesznek azon a napon

– mondja az Úr.

³¹Most ellened fordulok, „arcátlanság”

– mondja az Úr, a Seregek Istene.

Eljött a napod,

elérkezett megfenyítésed ideje.

³²Az „arcátlanság” meginog, sőt összerogy,

senki sem lesz, aki fölemelje.

Tüzet gyújtok majd városaiban,

s az megemészt mindent körülötte.

Az Úr Izrael megszabadítója

³³A Seregek Ura mondja:

Az Úr Izrael megszabadítója

Elnyomatást szenvednek Izrael fiai;

Az Úr Izrael megszabadítója

akik fogságba hurcolták,

Az Úr Izrael megszabadítója

erős kézben tartják,

Az Úr Izrael megszabadítója

és nem akarják őket szabadon bocsátani.

³⁴De erős a szabadítójuk:

a „Seregek Ura” a neve,

ő karolta fel ügyüket.

Ő hoz békességet a földre,

de rettegést is Babilon lakóira.

³⁵Kardot a káldeusokra,

Babilon lakóira,

fejedelmeire és bölcseire!

³⁶Kardot jósaira, hogy eszüket veszítsék,

kardot harcosaira, hogy reszkessenek!

³⁷Kardot a benne lakó népekre,

hogy asszonyokhoz váljanak hasonlóvá!

Kardot a kincseire,

hogy zsákmányul essenek!

³⁸Kardot a vizeire, hadd száradjanak ki!

Mert bálványok földje az,

és lakói a bálványok miatt elvesztették

józan eszüket.

³⁹Ezért vadmacskák és sakálok tanyáznak

majd benne,

és struccok találnak ott pihenőhelyet.

Nem fogják lakni soha többé,

nem építik föl nemzedékről nemzedékre.

⁴⁰Mint ahogy felforgatta Isten Szodomát

és Gomorrát, szomszédos városaival együtt

– mondja az Úr –,

úgy nem lakik ott többé ember,

nem telepszik le senki a földjén.

Az északról jövő ellenség és a Jordán oroszlánja

⁴¹Egy nép közeledik északról,

Az északról jövő ellenség és a Jordán oroszlánja

egy hatalmas nemzet;

Az északról jövő ellenség és a Jordán oroszlánja

a föld végső határairól

Az északról jövő ellenség és a Jordán oroszlánja

harcos királyok indulnak útnak.

⁴²Íjat és lándzsát ragadnak,

kegyetlenek és könyörtelenek.

Lármájuk, mint a tenger zúgása.

Lóra kapnak,

és mind készen állnak a harcra,

ellened, Babilon leánya.

⁴³Amikor Babilon királya meghallja hírüket,

elernyed a keze; szorongás fogja el,

és olyan fájdalom, mint a vajúdó asszonyt.

⁴⁴Nézzétek, hogy tör elő az oroszlán

a Jordán sűrűjéből az örökzöld legelőre.

Így űzöm el őket hirtelenül,

s a választottamat rendelem föléje.

Mert ki mérhető hozzám?

Ki vonhatna felelősségre?

És melyik pásztor állhat meg

a színem előtt?

⁴⁵Most hát halljátok,

mit határozott az Úr Babilon felől;

és a tervet, amit kigondolt

a káldeusok országa ellen:

Még a nyáj legkisebb juhait is elhurcolják,

és ennek láttán legelőik is elszörnyednek.

⁴⁶Babilon elestének zajára megrendül a föld,

és jajszavát hallani fogják a népek között.