Az Úr háborút hirdet Babilon ellen.

¹Ezt mondja az Úr:

Az Úr háborút hirdet Babilon ellen.

Íme, pusztító szelet támasztok

Az Úr háborút hirdet Babilon ellen.

Leb-Kamai ellen;

²és gabonaszórókat küldök Babilonba,

hogy szélnek szórják,

és országát megtisztítsák.

Igen, mindenfelől ellene fordulnak

majd nyomorúsága napján.

³Vonja fel ott íját az íjász,

és öltse fel páncélját a páncélos.

Ne irgalmazzatok ifjú harcosainak,

inkább irtsátok ki egész seregét!

⁴Elhullnak a halálra sebzettek

a káldeusok földjén,

és Babilon utcáin azok, akiket utolér a kard.

⁵Mert országuk eltelt gonoszsággal

Izrael Szentje ellen.

De Izrael nem lett özveggyé,

nem hagyta el Istene, a Seregek Ura.

⁶Meneküljetek el Babilonból,

[ki-ki mentse az életét]!

Ne pusztuljatok el ti is, amikor bűnhődik!

Mert eljött az Úr bosszújának ideje:

és érdeme szerint megfizet neki.

⁷Aranyserleg volt Babilon az Úr kezében,

amely az egész földet megrészegítette.

Borából ittak a népek, és megittasodtak.

⁸Hirtelen bukott el Babilon, összetiporták.

Jajgassatok miatta!

Sebeire hozzatok balzsamot,

hátha meggyógyul.

⁹„Próbáltuk meggyógyítani Babilont,

de nem lett jobban;

hagyjuk hát magára, s menjünk haza,

ki-ki a maga országába.”

Igen, ítélete az egekig hatol,

elér egészen a felhőkig.

¹⁰Az Úr napfényre hozta igaz voltunkat.

Gyertek hát, hirdessük a Sionon

az Úrnak, a mi Istenünknek műveit!

¹¹Hegyezzétek a nyilakat,

töltsétek meg a tegzeket!

Az Úr felbujtotta a médek királyának lelkét,

mert azt határozta Babilonról,

hogy elpusztítja; az Úr bosszúja ez;

bosszúállás a templomáért.

¹²Babilon falai ellen emeljetek zászlót!

Erősítsétek meg az őrséget!

Állítsatok őröket!

Hagyjatok ott embereket hátvédül!

Mert az Úr elhatározta és végre is hajtja,

amit kimondott Babilon lakói ellen.

¹³Te, aki a nagy vizek mellett lakol

és gazdag vagy kincsekben,

eljött számodra a vég,

véget ért számodra a rablás ideje.

¹⁴Mert a Seregek Ura megesküdött

saját magára:

még ha annyi emberrel töltenélek meg is,

mint a sáska,

a csatakiáltás akkor is felzúg ellened.

¹⁵Hatalmával alkotta meg a földet,

bölcsességével szilárdította meg

a világ alapjait,

és okosságával feszítette ki az egeket.

¹⁶Amikor megszólal mennydörgő hangja,

a vizek zúgása felel rá az égen.

Fölemeli a felhőket a föld széleiről,

villámokat szór a zivatarhoz,

és elővezeti tárházaiból a szeleket.

¹⁷Ennek láttán elnémul minden ember,

mert nem foghatja fel.

Szégyenkezik az ércöntő is a bálvány miatt,

mert képmásai csak hiábavalóságok,

lélegzet sincs bennük.

¹⁸Semmiségek, nevetséges dolgok,

elvesznek mind,

ha elérkezik megfenyítésük napja.

¹⁹Nem mérhető hozzájuk

„Jákob osztályrésze”;

mert ő az, aki mindent alkotott,

és Izrael a törzs, amely az ő öröksége.

A „Seregek Ura” a neve.

Az Úr kalapácsa és a nagy hegy

²⁰Kalapácsom voltál; harci fegyverem.

Az Úr kalapácsa és a nagy hegy

Népeket zúztam veled össze,

Az Úr kalapácsa és a nagy hegy

és országokat dúltam fel.

²¹Összezúztam veled lovat és lovast;

harci szekeret és hajtót.

²²Összezúztam veled férfit és nőt,

öreget és fiatalt, ifjút és hajadont.

²³Összezúztam veled pásztort és nyájat;

szántóvetőt és igavonó barmot;

kormányzókat és fejedelmeket.

²⁴De most szemetek láttára megfizetek

Babilonnak és Káldea minden

lakójának azért a rosszért,

amit Sionnal tettek – mondja az Úr.

²⁵Lám, most ellened fordulok,

romlásnak hegye – mondja az Úr –,

mert az egész földet megrontottad.

Kinyújtom ellened kezemet;

letaszítlak a kőszikláról,

és kiégett heggyé teszlek.

²⁶Nem vesznek belőled többé szegletkövet,

sem alaphoz való követ.

Mert romhalmazzá leszel mindörökre

– mondja az Úr.

Közel van Babilon pusztulása

²⁷Tűzzetek ki zászlót az egész földön;

Közel van Babilon pusztulása

fújjátok meg a trombitát a népek között.

Közel van Babilon pusztulása

Készítsétek fel ellene háborúra a népeket;

Közel van Babilon pusztulása

hívjátok össze ellene Ararát, Minni

Közel van Babilon pusztulása

és Askenáz országait!

Közel van Babilon pusztulása

Küldjetek ellene sorozó tiszteket!

Közel van Babilon pusztulása

Vezessétek elő a lovasságot,

Közel van Babilon pusztulása

mint fullánkos sáskát.

²⁸Hívjátok össze ellene háborúra

a népeket: Média királyát,

kormányzóival és fejedelmeivel együtt;

a hatalma alá tartozó egész földdel együtt.

²⁹Akkor megrendül a föld és megremeg,

mert teljesedésbe megy az Úrnak

Babilon elleni terve,

hogy lakatlan pusztasággá változtassa

Babilon földjét.

³⁰Babilon harcosai abbahagyták a harcot,

visszavonultak erődeikbe;

odalett a vitézségük,

³⁰és asszonyokhoz váltak hasonlóvá.

Házait felgyújtották, kapuit összetörték.

³¹Futár futárt és hírnök hírnököt ér,

hogy jelentsék Babilon királyának:

Minden oldalról körülvették városát,

³²és elfoglalták az átkelőhelyeket;

felgyújtották a nádasokat,

és a harcosok rémületbe estek.

³³Mert ezt mondja a Seregek Ura,

Izrael Istene:

Hasonlóvá lett Babilon leánya a szérűhöz,

amelyet jól megtapostak.

Már csak egy kis idő,

és eljön számára az aratás ideje.

Az Úr bosszúja

³⁴Megevett, lenyelt Nebukadnezár,

Az Úr bosszúja

Babilon királya,

Az Úr bosszúja

aztán félredobott, mint egy üres edényt.

Az Úr bosszúja

Elnyelt, mint valami szörnyeteg;

Az Úr bosszúja

megtöltötte gyomrát legjobb falatjaimmal.

³⁵A rajtam esett erőszakért

s minden szenvedésemért,

bűnhődjék Babilon!

– mondja Sion lakossága.

A vérem szálljon Káldea lakóira!

– mondja Jeruzsálem.

³⁶Ezért ezt mondja az Úr:

Nézd, magam vettem kezembe ügyedet,

hogy biztosítsalak: bosszút állok érted.

Kiszárítom folyamát

és elapasztom forrásait.

³⁷Romhalmazzá teszem Babilont,

sakálok tanyájává,

borzalommá és gúny tárgyává,

lakatlan pusztasággá.

³⁸Együtt ordítanak majd, akár az oroszlánok

és mint az oroszlánkölykök, üvöltenek.

³⁹Lázas szomjúság gyötri őket?

Majd italt készítek nekik,

és addig itatom őket,

míg le nem részegednek.

Bizony, örökké tartó álomba merülnek,

amelyből nem lesz ébredés soha

– mondja az Úr.

⁴⁰Úgy viszem őket a vágóhídra,

mint a bárányokat;

mint a kosokat, a bakokkal együtt.

Siratóének Babilonról

⁴¹Hogyan? Hát elfoglalták s meghódították

Siratóének Babilonról

az egész világ büszkeségét?

Siratóének Babilonról

Mi az? Hát Babilon borzalommá lett

Siratóének Babilonról

az összes nép előtt?

⁴²Feltámadt a tenger Babilon ellen,

hullámainak özöne elborította.

⁴³Városai pusztasággá lettek,

kiszáradt földdé, sivataggá,

olyan földdé, amelyen nem lakik ember,

és senki nem megy át rajta.

Az Úr megbünteti a bálványokat

⁴⁴Megbüntetem Bélt Babilonban;

Az Úr megbünteti a bálványokat

kiragadom szájából azt, amit lenyelt.

Az Úr megbünteti a bálványokat

A jövőben nem tódulnak hozzá

Az Úr megbünteti a bálványokat

mindenfelől a népek.

Az Úr megbünteti a bálványokat

Leomlottak Babilon falai.

⁴⁵Menjetek ki belőle, én népem;

mentse ki-ki az életét

az Úr izzó haragja elől!

⁴⁶De azért ne remegjen félelemtől a szívetek! És ne ijedjetek meg az országban kószáló hírektől, mert az egyik évben ilyen hír kel szárnyra, a másikban meg amolyan; az erőszak jut uralomra a földön és az egyik zsarnok kiirtja a másikat.

⁴⁷Igen, eljön az idő, amikor

meglátogatom Babilon bálványait.

Egész országa megszégyenül akkor,

és minden lakója elhull halálra sebzetten.

⁴⁸Akkor örömtől ujjong majd Babilonon

az ég és a föld, és minden ami bennük van;

mert észak felől felvonulnak ellene

pusztítói – mondja az Úr.

⁴⁹A maga idején el kell esnie Babilonnak,

azok miatt, akiket megöltek Izraelben.

Ugyanúgy, ahogy Babilon miatt elestek,

akiket lemészároltak a földön.

⁵⁰Ti, akik megmenekültetek a kardtól:

gyertek ki onnét, meg se álljatok!

Gondoljatok az Úrra abban

a távoli országban,

és jusson eszetekbe Jeruzsálem!

⁵¹Hogy szégyenkeztünk,

amikor hallottuk a gyalázatot!

Arcunkat szégyenpír borította.

Mert idegenek léptek be

az Úr templomának szentélyébe.

⁵²De lám, jönnek napok – mondja az Úr –,

amikor megfenyítem bálványait,

és egész országában sebesültek hörögnek.

⁵³Ha Babilon az égig emelkedik is,

és még jobban megerősíti is

tornyos fellegvárát:

akkor is rátörnek parancsomra pusztítói

– mondja az Úr.

⁵⁴Halljátok a kiáltást Babilon felől,

a pusztulás zaját a káldeusok földjéről?

⁵⁵Maga az Úr pusztítja el Babilont,

ő vet benne véget a nagy lármának;

még ha úgy zúgnak is hullámai,

mint a nagy vizek,

és messze hangzik is harsogó szavuk.

⁵⁶Pusztító söpör végig Babilon földjén,

harcosai fogságba jutnak,

nyilai összetörnek.

Igen, a visszafizetés Istene az Úr,

s biztosan megfizet.

⁵⁷Megittasítom fejedelmeit és bölcseit,

kormányzóit, tisztségviselőit és harcosait.

Örökké tartó álomba merülnek,

és többé nem ébrednek föl.

A Király mondja ezt,

akit a Seregek Urának hívnak.

Babilont földig rombolják

⁵⁸Ezt mondja a Seregek Ura:

Babilont földig rombolják

Babilon széles falait földig lerombolják;

Babilont földig rombolják

büszke kapui meg tűz martalékává lesznek.

Babilont földig rombolják

Így lesz semmivé mind,

Babilont földig rombolják

amiért a népek fáradoztak;

Babilont földig rombolják

és tűzben enyészik el a népek műve.

Az Eufráteszbe vetett prófétai szózat.

⁵⁹Ezt az utasítást adta Jeremiás próféta Mahzeja fia, Nerija fiának, Szerajának, amikor ez Cidkijának, Júda királyának parancsára elment Babilonba, a király uralkodásának 4. évében. Szeraja szállásmester volt.

⁶⁰Jeremiás ugyanis leírta egy külön könyvbe mindazt a csapást, amelynek Babilont utol kellett érnie; ezeket a szavakat mind, amelyek Babilon ellen szóltak.

⁶¹Aztán így szólt Jeremiás Szerajához: Amikor megérkezel Babilonba, láss neki, és olvasd fel hangosan ezeket a szavakat.

⁶²Majd ezt mondd: „Uram, te magad nyilatkoztál úgy, hogy ez a hely elpusztul és hogy senki nem lakik többé benne, sem ember, sem állat, hanem pusztasággá lesz mindörökre.”

⁶³Amikor aztán végigolvastad a könyvet, köss rá egy követ és vesd az Eufráteszbe

⁶⁴ezekkel a szavakkal: „Így süllyedjen el Babilon, és ne keljen föl többé abból a nyomorúságból, amelyet ráhozok!”

Eddig tartanak Jeremiás szavai.