Az ellenséges betörés okai

¹Járjátok be Jeruzsálem utcáit,

Az ellenséges betörés okai

nézzetek körül, győződjetek meg róla,

Az ellenséges betörés okai

a terein kérdezősködjetek felőle:

Az ellenséges betörés okai

Vajon találtok-e olyan valakit,

Az ellenséges betörés okai

aki az igazsághoz szabja tetteit

Az ellenséges betörés okai

és a hűségre törekszik?

Az ellenséges betörés okai

Mert ha igen, akkor megkegyelmezek

Az ellenséges betörés okai

ennek a városnak – mondja az Úr.

³Uram, nemde a hűséget nézi a szemed?

²Ám ők, ha azt mondják is:

„Amint igaz, hogy él az Úr”,

akkor is hamisan esküsznek.

³Megverted ugyan őket, de nem fájlalják;

összetöröd őket,

mégsem akarják vállalni a fegyelmet.

Jobban megkeményítették arcukat,

mint a kőszikla, s nem akarnak megtérni.

⁴Azt gondoltam:

„Talán csak az egyszerű nép

viselkedik ostobán,

mert nem ismeri az Úr útját,

sem Istene törvényét.

⁵Fölkerestem hát a főembereket,

és beszéltem velük,

hiszen ők jól ismerik az Úr útját

és Istenük törvényét.”

De bizony ők is mind összetörték

az Úr igáját, széttépték bilincseit.

⁶Hát ezért marcangolja szét

az erdei oroszlán,

és pusztítja el őket a pusztai farkas.

A párduc ezért leskelődik városaik körül:

széttépi mind, aki onnét kilép.

Mert megszámlálhatatlan a vétkük,

és hűtlenségeik száma folyton nő.

⁷Miért is volnék irgalmas hozzád?

Fiaid elhagytak,

s azokra esküsznek, amik nem istenek.

Jól tartottam őket,

mégis házasságot törnek,

céda nők házában tolonganak.

⁸Olyanok, mint a jól táplált,

fickándozó lovak:

mindegyik embertársa feleségére nyerít.

⁹Vajon ne büntessem meg őket ezekért

– mondja az Úr –,

és ne álljak bosszút ilyen nemzeten?

¹⁰Menjetek föl szőlősteraszaira

és hányjátok szét!

Vessetek neki véget!

Tépjétek le ágait, hisz azok nem az Úréi.

¹¹Mert hűtlenül elhagyott

Izraelnek háza – mondja az Úr.

¹²Megtagadták az Urat és azt mondják:

„Semmi dolgunk vele!

Nem jöhet ránk veszedelem,

sem kardtól, sem éhínségtől

nem fogunk szenvedni.

¹³És a próféták? Olyanok csak, mint a szél!

Nincs bennük isteni szó.”

¹⁴Ezért ezt mondja az Úr, a Seregek Istene:

¹³Ez történik majd velük,

¹⁴amiért így beszéltek:

Nézd, tűzzé változtatom szádban

a szavaimat,

ezt a népet meg fává,

¹⁴hogy megeméssze őket a tűz.

¹⁵És egy távoli nemzetet szabadítok rátok,

Izrael háza! – mondja az Úr.

Egy legyőzhetetlen, régi nemzetet,

olyan nemzetet,

amelynek nem ismered a nyelvét,

és nem érted a beszédét.

¹⁶Tegze olyan, mint a nyitott sír,

s mindannyian hősök.

¹⁷Fölemészti majd aratásodat és kenyeredet,

felfalja fiaidat és lányaidat,

megeszi nyájaidat és csordáidat,

leszüreteli szőlődet és fügefáidat.

Sőt, lerombolja megerősített városaidat is,

amelyekben annyira bízol.

Két rövid megjegyzés.

¹⁸De még ezekben a napokban sem hozok rátok végpusztulást – mondja az Úr.

¹⁹És ha megkérdik majd: „Miért tette ezt velünk az Úr, a mi Istenünk?” – akkor ezt mondd nekik: „Amint elhagytatok, hogy idegen isteneknek szolgáljatok a saját országotokban, ugyanúgy idegeneknek fogtok majd szolgálni olyan országban, amely nem a tiétek.”

Beszéd éhínség idején

²⁰Hirdessétek ezt Jákob házának,

Beszéd éhínség idején

és kiáltsátok ki Júdában:

²¹Hallgass ide, te ostoba, értelmetlen nép!

Mert van szemetek, de nem láttok,

van fületek, de nem hallotok.

²²Hát nem féltek tőlem? – mondja az Úr –,

és nem remegtek színem előtt?

Én tettem a homokszegélyt a tenger

határává; örök korlátul,

amelyet nem hághat át soha.

Háborognak ugyan habjai,

de nem bírnak vele,

hiába zúgnak hullámai,

nem törnek át rajta.

²³Ennek a népnek lázadó és dacos a szíve;

hűtlenné váltak, csak ez telt ki tőlük.

²⁴Még csak azt sem mondták szívükben:

„Féljük az Urat, a mi Istenünket,

aki megadja nekünk a korai

és kései esőt a maga idejében,

és biztosítja az aratáshoz

az arra rendelt heteket.”

²⁵Gonoszságaitok ezt mind meghiúsították,

és bűneitek távol tartják tőletek e javakat.

Ismét az ellenség betöréséről

²⁶Bizony, az én népem közt

Ismét az ellenség betöréséről

gonoszok is vannak, akik kivetik hálóikat.

Ismét az ellenség betöréséről

Mint a madarászok, tőrt vetnek,

Ismét az ellenség betöréséről

csakhogy emberekre vadásznak.

²⁷Amint a ketrec tele van madárral,

úgy vannak tele házaik

hamis úton szerzett javakkal.

Így aztán meggazdagodtak,

hatalmassá váltak.

²⁸Meghíztak és kövérek lettek.

A gonoszságban szinte nem ismernek határt,

mit sem törődnek a joggal és az igazsággal.

Az árvák ügyében nem úgy ítélkeznek,

hogy boldoguljanak,

és a szegénynek sem szolgáltatnak igazságot.

²⁹Vajon ne büntessem meg őket ezekért?

– mondja az Úr.

És ne álljak bosszút ilyen nemzeten?

³⁰Borzalmas, rettenetes dolgok történnek

ezen a földön:

³¹A próféták a hazugság nevében

jövendölnek,

a papok azt tanítják, ami nekik tetszik.

És a népem kedvét leli benne.

De mihez fogtok majd, ha eljön a vég?