Az ellenséges betörés további leírása
1Meneküljetek, Benjamin fiai, Jeruzsálemből!
Az ellenséges betörés további leírása
Tekoában fújjátok meg a harsonát!
Az ellenséges betörés további leírása
Bet-Hakkeremben meg adjatok vészjelet!
Az ellenséges betörés további leírása
Mert veszedelem fenyeget észak felől,
Az ellenséges betörés további leírása
mérhetetlen pusztulás.
2Tán jó legelőhöz hasonlít Sion leánya?
3Igen, pásztorok érkeznek,
nyájaikkal együtt,
felütik körülötte a sátraikat,
és lelegelteti mindegyik a rá eső részt.
4Készüljetek harcra ellenük!
Rajta! Támadjuk meg őket még délben!
De jaj! A nap már lehanyatlik,
és hosszabbodnak az esti árnyak.
5Rajta! Ütközzünk meg
a sötétség leple alatt,
romboljuk le palotáikat!
6Mert ezt mondja a Seregek Ura:
Vágjátok ki fáit,
és emeljetek töltést Jeruzsálem körül,
hiszen a hazugságnak a városa,
csupa elnyomás van benne.
7Amint a kút bőven ontja vizét,
úgy ontja ő is bőven a gonoszságait.
Csak erőszak és romlás hallatszik benne;
mindig csak betegség és sebek vannak előttem.
8Térj hát észre, Jeruzsálem,
nehogy végleg elforduljak tőled,
és sivataggá tegyelek, lakatlan földdé.
9Ezt mondja a Seregek Ura:
Szüreteljetek!
Szedjétek le Izrael maradékát,
mint ahogy a szőlőhegyen szüretelnek.
Mint a szüretelők,
emeld föl a kezed vesszőid ellen!
10Kihez szóljak, és kiket kérjek,
hogy meghallják?
Bizony, körülmetéletlen a fülük,
egyáltalán nem tudnak figyelni.
Az Úr szava utálatossá vált előttük,
nem lelik benne örömük.
11Ezért egészen eltölt az Úr haragja,
tovább már nem bírom magamban tartani.
Öntsd ki a gyermekekre az utcán,
és az összeverődött ifjakra egyaránt.
Mert mind fogságra jutnak:
a férj és a feleség;
az ősz hajú öreg és az aggastyán.
12Házaik idegenekre szállnak,
földjeik és asszonyaik szintén.
Mert fölemelem kezem e föld lakói ellen
– mondja az Úr –,
13hiszen a legkisebbtől a legnagyobbig
mindnyájan rút haszonra lesnek;
a próféta ugyanúgy, mint a pap,
csalárdságot művel.
14Népem sebeit hazugsággal gyógyítják,
amikor így beszélnek:
„Békesség, békesség”,
noha nincsen békesség.
15Szégyenkezniük kellene
iszonyatos tetteik miatt.
De nem! Ők nem szégyenkeznek,
hiszen már pirulni sem tudnak.
Ezért elesnek majd, ha minden elesik;
látogatásom idején a földre roskadnak
– mondja az Úr.
16Ezt mondja az Úr:
„Vegyétek szemügyre az ősi utakat,
és kérdezősködjetek a régi ösvényekről:
Melyik volt a jó út? És azon járjatok!
Akkor majd megtaláljátok
lelketek nyugalmát.”
De ők azt felelik: „Nem járunk rajta!”
17Őrszemeket rendeltem föléjük:
„Hallgassatok a kürt szavára!”
Csakhogy ők azt mondják:
„Nem hallgatunk!”
18Ezért halljátok meg, nemzetek,
és tudja meg a gyülekezet,
mit fogok tenni velük.
19Halljad, te föld!
Íme, veszedelmet hozok e népre,
hűtlenségük gyümölcseként,
mert nem hallgattak a szavamra,
és megvetették a törvényemet.
20Mit törődöm én a tömjénnel,
amelyet Sebából hoztok,
és a távoli földről szerzett jó illatú fahéjjal!
Égőáldozataitok nem kedvesek,
és véres áldozataitok sem tetszenek nekem.
21Ezért ezt mondja az Úr:
Nos, akadályokat állítok e nép elé,
hadd botoljanak el bennük.
Az apák és fiaik,
a szomszéd és a jóbarát
egyaránt elvesznek.
22Ezt mondja az Úr:
Nézzétek, egy nép közeleg észak felől,
a föld széléről egy hatalmas nemzet tör elő.
23Fegyvere nyíl és lándzsa,
kegyetlen és nem ismer könyörületet;
csatakiáltása, mint a tenger zúgása,
lovakon nyargalnak,
s mind harcra kész:
ellened, Sionnak leánya.
24Hallottuk hírét,
s erre lehanyatlott a kezünk,
szorongás fogott el bennünket,
és fájdalom, mint a vajúdó asszonyt.
25Ne menjetek ki a mezőre
és az úton se járjatok,
mert az ellenség kardja fenyeget,
és rémület körös-körül.
26Öltözz szőrruhába, népem leánya,
és feküdj hamuba.
Gyászolj,
ahogy az elsőszülött fiút szokták,
keservesen sírva,
mert hirtelenül ránk tör a pusztító.
27Arra rendeltelek,
hogy népem vizsgálójává légy,
hogy próbára tedd,
és latra vesd útjukat.
28Hűtlenek mindnyájan,
az álnokság útjait járják,
romlottak valahányan.
29A fújtató fújtatott,
hogy az ólmot megeméssze a tűz.
De hiába olvasztott az olvasztó:
a salak nem olvadt ki.
30„Elvetett ezüst” – így hívják majd őket,
mert az Úr valóban elvetette őket.