¹Ha vissza akarsz térni, Izrael – mondja az Úr –, hát visszatérhetsz hozzám. Távolítsd el utálatosságaidat színem elől, akkor nem kell futnod előlem.

²És ha újra így esküszöl: „Amint igaz, hogy él az Úr”, és megtartod esküdet hűségesen, igazsággal, becsülettel; akkor a nemzetek áldottnak mondják magukat benned, és benned dicsekszenek.

³Mert ezt mondja az Úr Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak: Szántsatok magatoknak új ugart, és ne vessetek bogáncs közé!

⁴Metéljétek körül magatokat az Úrnak és távolítsátok el szívetek előbőrét, [ti, Júda férfiai és Jeruzsálem lakói]! Nehogy kitörjön haragom, mint a tűz és olthatatlanul fellobbanjon gonosz tetteitek miatt.

⁵Hirdessétek Júdában és adjátok tudtára Jeruzsálemnek! Szólaltassatok meg kürtöt az országban, kiáltsátok ki, mondjátok teli torokból: Gyülekező! Vonuljatok a megerősített városokba!

⁶Adjatok le tűzjelet Sion felé! Meneküljetek! Ne késlekedjetek! Mert veszedelmet hozok észak felől, rettenetes pusztulást.

⁷Az oroszlán fölkelt fekvőhelyéről; elindult útjára a nemzetek megrontója, eljött hazájából, hogy pusztává tegye országodat. Városaid romhalmazzá válnak, senki sem lakik többé bennük.

⁸Ezért öltözzetek szőrzsákba; sírjatok és jajgassatok, mert az Úr izzó haragja még nem fordult el tőlünk.

⁹Ezt mondja az Úr: Azon a napon elcsügged majd a király szíve, és elhagyja a fejedelmeket a bátorságuk. A papok megdöbbennek, és a próféták megremegnek.

¹⁰És így szólnak majd: „Jaj, Uram Isten! Hogy félrevezettél minket, amikor azt mondtad: Békében élhettek! Lám, a kard már életünket fenyegeti.”

¹¹Abban az időben így szólnak majd ehhez a néphez és Jeruzsálemhez: Perzselő szél fúj a kopár magaslatokról, a sivatag felől, népem leányára; de nem azért, hogy megrostálja és megtisztítsa.

¹²Rettenetes szél kerekedik parancsomra; és kimondom rájuk ítéletemet.

¹³„Lám, úgy közeleg, mint a felhő, szekerei olyanok, mint a szélvész, lovai gyorsabbak a sasoknál. Jaj nekünk! Elvesztünk!”

¹⁴Tisztítsd meg szíved a gonoszságtól, Jeruzsálem, hogy megszabadulj! Meddig adsz még helyet szívedben gonosz gondolataidnak?

¹⁵Figyelj csak! Hírnök jön Dán felől; Efraim hegységéből veszedelem híre érkezik!

¹⁶Küldjetek vészjelet, hirdessétek Júdának, és jelentsétek Jeruzsálemnek: „Ellenség közeleg egy távoli országból; csatakiáltás hallatszik Júda városai ellen.”

¹⁷Körülveszik Jeruzsálemet, mint a mezők őrei, mert hűtlenül elhagyott – mondja az Úr.

¹⁸Utaid s a tetteid okozták ezt neked. A gonoszságod miatt történt ez veled! Ó, milyen keserves! Kínja egészen a szívedig hatolt.

¹⁹Jaj, a szívem! Ó, de fáj a szívem! Csupa gyötrelem a lelkem! Háborog a szívem, nem hallgathatok, mert a kürt szavát hallom, a harci riadót.

²⁰Csapás csapást ér: ezt jelentik. Elpusztul az egész ország! Hirtelenül elpusztultak sátraim, egy szempillantás alatt hajlékaim.

²¹Meddig kell még látnom a vész jelét és hallanom a kürtnek szavát?

²²Ez mind azért történt, mert népem esztelen, és nem ismer engem. Balgatag fiak, nincs bennük érteni akarás. Arra van eszük, hogy gonoszságot műveljenek, de hogy jót tegyenek, ahhoz nem értenek.

²³Ha a földre nézek, lám, puszta és üres, ha fel az égre, kihunyt a világossága.

²⁴Ha a hegyeket nézem, lám, ingadoznak, és a halmok is mind megrendülnek.

²⁵Körülnézek, és nincsen ember; az ég madarai is mind elmenekültek.

²⁶Ahogy tovább szemlélődöm, lám, pusztává lett a bőven termő föld; minden város romokban hever az Úr színe előtt, izzó haragjától.

²⁷Mert ezt mondja az Úr: Pusztasággá lesz az egész ország; véget vetek neki!

²⁸Erre majd gyászba borul a föld, és homályba burkolóznak odafönn az egek. Ezt mondtam, és nem bánom meg; így határoztam, és nem térek el tőle.

²⁹Arra a kiáltásra, hogy „Lovasok és nyilasok jönnek!”, elmenekül az egész ország. Elrejtőznek a sűrűségbe, felmásznak a sziklákra. Minden város elhagyottá lesz, ember nem lakik többé bennük.

³⁰És te? Mit fogsz csinálni? Hiába öltözöl bíborba, ékesíted magadat arany ékszerekkel, és fested ki a szemedet festékkel; bizony, hiába szépítgeted magad, szeretőid megutáltak, s az életedre törnek.

³¹Igen, kiáltozást hallok, mintha vajúdó asszony kiáltozna, mintha az jajgatna, aki elsőszülöttét hozza a világra. Ez Sion Leányának hangja! Kiterjeszti kezét és így jajgat: „Ó, jaj nekem! Eleped a lelkem! A gyilkosok miatt, akik körülvesznek.”