Isten igazságossága és a jog

¹Jób akkor válaszolt és így szólt:

²Igenis jól tudom, hogy a dolog így áll. Lehet Isten előtt embernek igaza?

³Még ha összeáll is vele vitatkozni, ezer kérdés közül egyre sem ad választ.

⁴Bölcsessége nagy és ereje hatalmas. Ki marad büntetlen, ha vele szembeszáll?

⁵Hegyeket mozdít el és észre sem venni, hogy mivel haragszik, felforgatja őket.

⁶A földet is kimozdítja helyéről, az oszlopai csak úgy inognak.

⁷Ha megparancsolja, nem kel föl a nap sem, pecsétje elveszi a csillagok fényét.

⁸Maga feszítette ki az ég sátorát, tenger magas árját lába alá gyűrte.

⁹Ő alkotta a Göncölszekeret, a Kaszást meg a Fiastyúkot is, s Délnek Kamaráit.

¹⁰Kifürkészhetetlen s nagy, amit teremtett, csodálatra méltó és tömérdek.

¹¹Nem látom, amikor elvonul mellettem, járását-kelését nem is veszem észre.

¹²Ha magával ragadja, ki tud ellenállni? Ki mondhatja neki: „Hé! Te mit akarsz itt?”

¹³Büntetését Isten sose vonja vissza, görnyednek előtte Rahab segítői.

¹⁴Hogy tudnék én neki feleletet adni, vele perbe szállva szavakat találni?

¹⁵Ha igazam volna, sem tudnék mit felelni, bírám előtt inkább kegyelmet kell kérnem.

¹⁶S ha kiáltásomra feleletet adna, akkor sem hihetném, hogy hallgat szavamra.

¹⁷Egyetlen hajszálért a földbe tapos, sebeimet ok nélkül szaporítja.

¹⁸Nem hagyja, hogy egy kissé lélegzethez jussak, inkább keservekkel etet jóllakásig.

¹⁹Ha erőről van szó, akkor ő az Erős, ha a jogot nézzük, hát ki idézi meg?

²⁰Még ha igaz volnék, akkor is elvethet, ártatlanságomban is bűnösnek ítélhet.

²¹Ártatlan vagyok? Nem ismerem magam. Életem mit sem ér, semmire sem tartom.

²²Egy azonban biztos, azért most kimondom: Bűnöst és igazat egyaránt elragad.

²³Amikor ostora hirtelen halált oszt, neveti ártatlan emberek félelmét.

²⁴A földet a bűnösök kezébe adta, maga fogta be bíráiknak szemét. Vagy talán nem ő az? Ki volna, ha nem ő?

²⁵Napjaim futárnál gyorsabban szaladnak, eltűnnek, s nem látnak semmi boldogságot.

²⁶Elsiklanak gyorsan, akár a nádcsónak, vagy mint a sas, mikor lecsap a zsákmányra.

²⁷Hiába gondolom: feledek minden bajt, derűs lesz az arcom, s vidáman kacagok.

²⁸Tenger fájdalmam iszonyattal tölt el, jól tudom, hogy nem oldozol soha fel.

²⁹Ha úgyis a bűnösök közt van a helyem, mit is töröm magam hasztalan.

³⁰Ha megmosdanék is tiszta fehér hóban, ha kezem lúgban mosnám, tisztítanám,

³¹akkor is csak szennybe mártogatnál, úgyhogy még a ruhám is megutálna.

³²Nem ember, hogy azt mondhatnám neki: „Gyere törvény elé, menjünk bíróságra!”

³³Nincs bíró, ki köztünk igazságot tenne, ki kezét mindkettőnknek fejére tehetné.

³⁴Ha levenné rólam büntető vesszejét, és nem kínoznának rémségei többé,

³⁵akkor megszólalnék és nem félnék tőle, hisz saját szememben nem vagyok én ilyen.