¹Ekkor Bildád szólt és így válaszolt:

²Meddig akarsz még ily módon beszélni? Mint dühöngő vihar, szállnak szádból a szók.

³Isten tán kiforgathatja a törvényt, visszájára fordíthatja a Mindenható az igazságosságot?

⁴Hogyha gyermekeid vétettek ellene, a saját gonoszságuknak estek áldozatul.

⁵

⁶De ha te magad tiszta vagy és igaz,

⁷keresd az Istent, és fohászkodj a Mindenhatóhoz!

⁸Minden bizonnyal irgalmas lesz hozzád, visszaadja otthonod, mihelyt rászolgálsz.

⁹Ha korábbi szerencséd kevés lett volna, hatalmas, nagy lesz az, amit cserébe ad.

¹⁰Kérdezgesd a letűnt nemzedéket, vedd fontolóra az atyák bölcsességét.

¹¹Mi csak tegnapiak vagyunk, s mit sem tudunk, napjaink a földön átsuhanó árnyak,

¹²de ők tanítanak s szólnak hozzád, az ő bölcsességük szülte e szavakat:

¹³„Ahol nincsen mocsár, terem-e nád ottan, s megnő-e a káka, ha víz nem tör elő?

¹⁴Javában virágzik, vágásra nem érett, és máris elszárad, előbb más füveknél.

¹⁵Így járnak mind, akik feledik az Istent, az istentelen vágya csak ábránd, mit sem ér.

¹⁶Úszó ökörnyál a reménysége, póknak hálója minden birodalma.

¹⁷Házába fogódzik, de az nem tartja, kapkod utána, de nincs semmi tartása.

¹⁸Életnedvtől duzzad, mikor rásüt a nap, szálai egészen ellepik a kertet.

¹⁹Kőrakáshoz köti szálai gyökerét, a kőrakás ölén élelmet talál.

²⁰De ha elhagyja helyét, az megtagadja: „Nem ismerlek téged, sohasem láttalak!”

²¹Így halálát leli bizonnyal az úton, s máris idegenek sarjadnak a helyén.

²²Isten nem veti el sohasem a jámbort, és nem fogja kézen a gonosztevőt.

²³Nevetéssel tölti még meg szádat, ujjongó dalokat fakaszt ajkadon.

²⁴Gyűlölőid meg szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátra megsemmisül.”