¹Jób akkor válaszolt és így szólt:

²Most hát hallgassatok szómra figyelmesen, ebben álljon mostan a vigasztalástok.

³Hogyha elviseltek, akkor hát szólok, aztán ha szóltam, ám gúnyolódjatok.

⁴Emberek ellen szól tán panaszom? Miért is ne volna fogytán a türelmem?

⁵Forduljatok felém! És szörnyülködjetek! Szátokat tapassza be a kezetek!

⁶Mikor rágondolok, biz’ felháborodom, és egész testemet iszonyat fogja el.

⁷Miért maradnak a gonoszok életben? Magas kort érnek meg erő­ s egészségben.

⁸Jó erőben állnak előttük fiaik, szemük előtt virul minden sarjadékuk.

⁹Házuk biztonságban minden veszély ellen, Isten verő botja sose éri őket.

¹⁰Fedez a bikájuk, s nem terméketlen, tehenük megellik, nem vetél el soha.

¹¹Fiaikat, mint a nyájat, szabadon engedik, és szarvasként ugrálnak gyermekeik.

¹²Énekelnek a dob­ és citeraszóhoz, a furulya hangjára meg ujjonganak.

¹³Boldogság közepette töltik napjaikat, békességgel szállnak le az alvilágba.

¹⁴Bár kérték az Istent: „Maradj tőlünk távol! Nem akarunk tudni semmit útjaidról!

¹⁵Vajon ki a Mindenható, hogy szolgáljunk neki, s mi haszonnal járna hozzá imádkozni?”

¹⁶Nem saját kezükben van a szerencséjük? Gonoszoknak terve távol esik tőle.

¹⁷Hányszor alszik ki a gonoszoknak fénye? Hányszor borítja el őket veszedelem? Hányszor pusztítja el mérgesen vagyonuk?

¹⁸Legyenek olyanok, mint a pozdorja a szélben, vagy mint a pelyva, mit a vihar kerget?

¹⁹Fiainak tartogatja Isten a büntetést? Neki fizessen meg, hogy megemlegesse!

²⁰Saját szeme lássa boldogtalanságát, neki kelljen inni a Mindenható haragjából!

²¹Mit törődik vele, mi lesz háznépével, ha hónapjainak már betelt a számuk.

²²Istent akarja tán oktatni valaki, aki ítélkezik az angyalok fölött is?

²³Az egyik, mikor meghal, boldogság övezi, nincsen semmi gondja és egészen nyugodt.

²⁴Pattanásig feszül ágyéka a hájtól, csontjának veleje jól át van itatva.

²⁵A másik, mikor meghal, keserű a szíve: soha életében nem volt része jóban.

²⁶Mind a ketten együtt fekszenek a porban, és együtt lepi el őket a rothadás.

²⁷Látjátok, tudom jól, miket gondoltok, és azt a tervet is, mit ellenem szőtök.

²⁸Biztos gondoljátok: Hol a nagyúr háza, és hol található a gonoszok sátra?

²⁹Vándor utasoktól nem kérdeztétek vagy nem értettétek meg a jeleiket?

³⁰„A bűnöst megkímélte a romlás napjáig, de haragjának napján elragadja.”

³¹Ki veti szemére az élete módját, az üzelmeiért ki fizet meg neki?

³²Díszes kísérettel viszik sírjába, és gondját viselik a sírhantjának.

³³Könnyűnek találja a völgy kavicsait, és felvonul mögötte az egész világ.

³⁴Csupa hiúsággal hogy vigasztalnátok? Végül is csak csalás, amit válaszoltok.