¹Jób akkor válaszolt és így szólt:

²Most hát hallgassatok szómra

figyelmesen,

ebben álljon mostan a vigasztalástok.

³Hogyha elviseltek, akkor hát szólok,

aztán ha szóltam, ám gúnyolódjatok.

⁴Emberek ellen szól tán panaszom?

Miért is ne volna fogytán a türelmem?

⁵Forduljatok felém! És szörnyülködjetek!

Szátokat tapassza be a kezetek!

⁶Mikor rágondolok, biz’ felháborodom,

és egész testemet iszonyat fogja el.

⁷Miért maradnak a gonoszok életben?

Magas kort érnek meg erő- s egészségben.

⁸Jó erőben állnak előttük fiaik,

szemük előtt virul minden sarjadékuk.

⁹Házuk biztonságban minden veszély ellen,

Isten verő botja sose éri őket.

¹⁰Fedez a bikájuk, s nem terméketlen,

tehenük megellik, nem vetél el soha.

¹¹Fiaikat, mint a nyájat, szabadon engedik,

és szarvasként ugrálnak gyermekeik.

¹²Énekelnek a dob- és citeraszóhoz,

a furulya hangjára meg ujjonganak.

¹³Boldogság közepette töltik napjaikat,

békességgel szállnak le az alvilágba.

¹⁴Bár kérték az Istent: „Maradj tőlünk távol!

Nem akarunk tudni semmit útjaidról!

¹⁵Vajon ki a Mindenható,

hogy szolgáljunk neki,

s mi haszonnal járna hozzá imádkozni?”

¹⁶Nem saját kezükben van a szerencséjük?

Gonoszoknak terve távol esik tőle.

¹⁷Hányszor alszik ki a gonoszoknak fénye?

Hányszor borítja el őket veszedelem?

Hányszor pusztítja el mérgesen vagyonuk?

¹⁸Legyenek olyanok,

mint a pozdorja a szélben,

vagy mint a pelyva, mit a vihar kerget?

¹⁹Fiainak tartogatja Isten a büntetést?

Neki fizessen meg, hogy megemlegesse!

²⁰Saját szeme lássa boldogtalanságát,

neki kelljen inni a Mindenható haragjából!

²¹Mit törődik vele, mi lesz háznépével,

ha hónapjainak már betelt a számuk.

²²Istent akarja tán oktatni valaki,

aki ítélkezik az angyalok fölött is?

²³Az egyik, mikor meghal, boldogság övezi,

nincsen semmi gondja és egészen nyugodt.

²⁴Pattanásig feszül ágyéka a hájtól,

csontjának veleje jól át van itatva.

²⁵A másik, mikor meghal, keserű a szíve:

soha életében nem volt része jóban.

²⁶Mind a ketten együtt fekszenek a porban,

és együtt lepi el őket a rothadás.

²⁷Látjátok, tudom jól, miket gondoltok,

és azt a tervet is, mit ellenem szőtök.

²⁸Biztos gondoljátok: Hol a nagyúr háza,

és hol található a gonoszok sátra?

²⁹Vándor utasoktól nem kérdeztétek

vagy nem értettétek meg a jeleiket?

³⁰„A bűnöst megkímélte a romlás napjáig,

de haragjának napján elragadja.”

³¹Ki veti szemére az élete módját,

az üzelmeiért ki fizet meg neki?

³²Díszes kísérettel viszik sírjába,

és gondját viselik a sírhantjának.

³³Könnyűnek találja a völgy kavicsait,

és felvonul mögötte az egész világ.

³⁴Csupa hiúsággal hogy vigasztalnátok?

Végül is csak csalás, amit válaszoltok.