¹Jób akkor válaszolt és így szólt:

²Meddig akartok még gyötörni, kínozni, beszédetekkel egyre marcangolni?

³Lám, már tízszer is kicsúfoltatok. Hát nem szégyellitek, hogy így rám törtök?

⁴Még akkor is, ha hibáztam volna, és ha bűnömben megátalkodnék,

⁵csakugyan arra törekedtek, hogy fölém kerüljetek, és gyalázatomat szememre vessétek?

⁶Ismerjétek el, hogy Isten alázott meg, és ő volt, aki körülvett hálójával.

⁷Ha erőszak miatt kiáltok, nem felel, és ha segítségért, akkor nincs igazam.

⁸Áthatolhatatlan gátat emelt elém, és az ösvényemre sötétséget vetett.

⁹Levetette rólam ünneplő ruhámat, fejemről elragadta koronámat.

¹⁰Megtört körös-körül, hogy belepusztulok, kitépte reményem, ahogy a fát szokták.

¹¹És fölszította ellenem haragját, úgy tekint rám, mintha ellensége volnék.

¹²Egyesült erővel jönnek seregei, ellenem sáncokat hánynak, és a sátorom körül táboroznak.

¹³Testvéreim távol tartják magukat tőlem, barátaim egészen elidegenedtek.

¹⁴Akik közel voltak és ismertek, mind elmaradtak, házam vendégei mind elfelejtettek.

¹⁵Még a szolgálók is idegennek néznek, csak valami jöttment vagyok a szemükben.

¹⁶Szolgámat ha hívom, nem ad feleletet, úgy kell kérlelnem kedveskedő szóval.

¹⁷Feleségem rossznak tartja leheletem, szagomat büdösnek érzik testvéreim.

¹⁸Még a gyerekek is megvetnek, kicsúfolnak, amikor fölkelek.

¹⁹Menekülnek tőlem, akikkel barátkoztam, akiket szerettem, ellenséggé lettek.

²⁰És a bőröm alatt elpusztul a húsom, csontjaim csupaszok, mint valami fogak.

²¹Könyörüljetek meg rajtam, barátaim, mert utolért az Istennek keze.

²²Miért üldöztök ti is, akárcsak az Isten? Nem tudtok már végre jóllakni húsommal?

²³Ó, bárcsak fölírná szavaim valaki, följegyezné őket egy táblára!

²⁴Ó, bár vasvésővel, aztán íróónnal örökre bevésnék őket a sziklába!

²⁵Tudom jól, él ügyem szószólója, ő lép majd föl utoljára a földön.

²⁶Hogyha fölébredek, maga mellé állít, és meglátom még testemből az Istent.

²⁷Látni fogom, s ő a pártomon lesz, kit szemem lát, az nem lesz majd idegen, vágyódás tölti el veséimet.

²⁸Ti azt gondoljátok: „Hogyan üldözzük, hogy leljük meg benne a dolog gyökerét?”

²⁹De a kard élétől mégiscsak féljetek, mert a bűnök ellen harcra kél a harag. Vegyétek észbe: Él még az ítélő!