2. A VITA MÁSODIK MENETE

Jób szavaival ítéletet von magára

¹Temáni Elifáz válaszolt és így szólt:

²Biztos tudás nélkül beszél-e bölcs ember? Benső világát csak széllel béleli-e,

³hogy vitázni kezdjen semmit érő szóval és mindenféle mihaszna beszéddel?

⁴Sőt, korlátot szabsz Isten félelmének, s megszeged Isten előtt az áhítat csendjét.

⁵Talán bűnöd teszi szádat beszédessé, és a ravaszkodók nyelvét választottad.

⁶A saját szád és nem én ítéllek el, tanúbizonyságot ajkad szól ellened.

⁷Te születtél talán az első embernek, s már a halmok előtt a világra jöttél?

⁸Megfigyelő voltál Isten tanácsában? Minden bölcsességet magadhoz ragadtál?

⁹Mit tudsz te, amit magunk is ne tudnánk? Értesz-e olyasmit, mi előttünk rejtély?

¹⁰Őszek és öregek vannak itt közöttünk, akik apádnál is több napot láttak már.

¹¹Istennek vigaszát kevésnek találod, és szavát, amely veled oly gyöngéden bánt?

¹²Miért ragad el úgy indulatod, hogy a szemed vérben forog,

¹³és az Isten ellen fordul a haragod és minden szavad, amit kiejt a szád?

¹⁴Vajon mi az ember, hogy tiszta lehetne, asszonynak szülötte igaz hogyan volna?

¹⁵Angyalaiban sincs, látod, bizodalma, nem tiszta az ég sem a szemében.

¹⁶Még sokkal kevésbé, ki egészen romlott, az ember, ki a bűnt, mint a vizet issza.

¹⁷Elbeszélem neked, te meg hallgass rám, amit szemem látott, azt mondom el neked,

¹⁸amit a bölcs emberek hirdethettek, amit apáik előlük el nem titkoltak.

¹⁹Csak ők maguk voltak az ország urai, idegenek köztük nem kóborolhattak.

²⁰A bűnös minden nap kínokban gyötrődik, a rövid időben, mely a zsarnoknak jut.

²¹Ijesztő hangokat hallanak fülei, pusztulás támadhat rá még békében is.

²²Sötétségből nem mer fénybe menekülni, hisz ki van szemelve, kard fogja megölni.

²³Sorsa, hogy keselyűk falják fel a testét, jól tudja, hogy pusztulás fenyegeti.

²⁴A sötétség napja félelmet kelt benne, és erőt vesz rajta nyomorúság, ínség. Megragadják, mint egy harcra termett király,

²⁵merthogy Isten ellen emelte a kezét, s szembe mert szegülni a Mindenhatóval.

²⁶Kemény nyakkal rohant harcolni ellene és pajzsának szilárd domborulatával.

²⁷Csupa zsír borítja egész ábrázatát, hájas kövérség tölti ki ágyékát.

²⁸Romba dőlt városok lettek lakásává, lakhatatlan házakban talált menedéket. Amit épített magának, az mind összedőlt.

²⁹Nem lesz soká gazdag, vagyona ingatag, és nem vet többé árnyékot a földre.

³⁰Az égető hőség leperzseli sarját, és a viharos szél letépi virágát.

³¹Ne reméljen sokat magas növésétől, minden szerzeménye csak megcsalja.

³²Már időnap előtt elszárad indája, és az ágai többé nem zöldülnek ki.

³³Mint tőke, ledobja a savanyú fürtöt, eldobja virágát, akár az olajfa.

³⁴Terméketlen marad gonoszoknak törzse, a jogtalanság sátrát megemészti a tűz.

³⁵Azok, akik nyomorúságot fogannak, csupa bajt szülnek, és csak hazugság születik ölükből.