¹Nézzétek, szememmel ezt én mind láttam, fülemmel hallottam és jól megjegyeztem.

²Amiket ti tudtok, azt mind tudom én. Nem állok semmiben hátrább, mint ti álltok.

³De mégis beszélni szeretnék a Mindenhatóval, vitába szeretnék szállni az Istennel.

⁴Ti csupán hazug képmutatók vagytok, orvosok egy szálig, akik mit sem érnek.

⁵De ha legalább hallgatni tudnátok, hogyha hallgatnátok, bölcsebbek volnátok.

⁶Kérlek, hallgassátok meg a panaszaim, figyeljetek ajkam pörlekedésére.

⁷Hamis beszédekkel mentitek az Istent, tán még hazudnátok is a védelmére.

⁸Pártjára akartok talán bizony állni, Isten ügyvédjei szeretnétek lenni?

⁹Jól vizsgáznátok-e, ha levizsgáztatna? Becsapnátok őt is, mint az embereket?

¹⁰Kemény feddésben részesít titeket, hogyha titkos módon a személyt nézitek.

¹¹Magas méltósága nem riaszt titeket? Nem támad bennetek láttán aggodalom?

¹²Mondásaitokat csak hamuba írják, védősáncaitok agyagból épülnek.

¹³Legyetek most csendben, hadd beszéljek! Aztán jöjjön, aminek jönnie kell!

¹⁴Húsomat fogam közt magam fogom vinni, s a kezembe veszem életemnek sorsát.

¹⁵Öljön hát meg! Úgy sincs semmi reménységem. De hogy utam igaz, azt kimutatom!

¹⁶Hisz már ez maga is mentségemre szolgál, mert a bűnös nem mer színe elé lépni.

¹⁷Figyeljetek tehát szavamra pontosan! Amit mondok, az hatoljon fületekbe!

¹⁸Lám, készen állok az ítéletre, és nagyon jól tudom, hogy igazam van.

¹⁹Ki az, aki velem perbe akar szállni? Kész vagyok hallgatni, akár meg is halni.

²⁰Két dologtól szeretném, hogyha megkímélnél, akkor nem bújok el a színed elől.

²¹Az egyik, hogy vedd le rólam a kezedet, ne kelljen előtted félelemben élnem.

²²Aztán szólíts, és én megfelelek neked, de én szóljak előbb, s te csak választ adj.

²³Mekkorák lehetnek bűneim, hibáim? Fedd fel adósságom s minden gonosztettem!

²⁴Miért rejted el arcodat előlem, miért veszel olybá, mint ellenségedet?

²⁵Hulló falevelet akarsz ijesztgetni, kiszáradt pozdorját üldözőbe venni?

²⁶Keserű dolgokat írsz elő számomra, ifjú botlásaim írod rovásomra.

²⁷Te zártad a lábam kalodába, minden utamat szemmel tartod, és vonást húzol a lábam körül.

²⁸Mint a pudvás fa, szétesik életem, mint a ruhadarab, amit molyok rágnak.