Isten bölcsessége és hatalma
1Jób válaszolt erre és így szólt:
2Ti valóban bölcs emberek vagytok, sírba száll a bölcsesség, ha ti meghaltok.
3Nekem is van eszem, akárcsak tinektek, én sem állok hátrább, mint ahol ti álltok. Mert ki nem tudja azt, amit ti tudtok?
4Gúnynak céltáblája barátai előtt, ki az Istent hívja, hogy feleljen neki? A jámbort és igazat gúnydallal csúfolják.
5Balsorsnak csúfság jár, véli a gondtalan, kiknek ingadozik lábuk, azoknak kéznél van.
6A rablók sátrát békesség lakja, az istenkáromlóké meg csupa biztonság, akik az Istent kezükbe merik venni.
7Kérdezd csak a barmot, az is megtanít rá, az ég madarai hirdetik majd neked.
8Tanítód lesz, mi a földön csúszik-mászik, a tenger halai elbeszélik neked.
9Ki az, ki mindebből ne tudná meglátni, hogy az Isten keze teremtett mindent?
10Kezében van minden élőlény párája, és éltető lelke az emberi testnek.
11Ne válogassa meg a fül a szavakat, mint ahogy az íny ízleli az ételt?
12Bölcsesség lakik a megőszült emberben, és okosság rejlik a hosszú életben.
13Övé a bölcsesség és a hősi erő, nála lakik a tanács és okosság.
14Amit összetör, többé nem épül föl, s ha valakit bezár, azt ki nem engedik.
15A víz beivódik, hogyha elrekeszti, ha szabadon hagyja, szétárad a földön.
16Az értelem s okosság az ő tulajdona, övé a tévelygő s félrevezetője.
17A tanácsurakat butasággal veri, még a bírákat is bolonddá teszi.
18Hogyha a királyok övét leoldozza, helyette kötelet csavar derekukra.
19A papokat mezítláb járatja, a hatalmas urakat meg a porba sújtja.
20A megbízhatók ajkán megakasztja a szót, és az öregeknek az eszüket veszi.
21Megvetést zúdít a nemes emberekre, és az erőseknek övét meglazítja.
22Leleplezi, amit elrejt a sötétség, s napvilágra hozza a halál árnyékait.
23Népeket fölemel, aztán megsemmisít, kiterjeszti őket, aztán eltörli.
24Az ország kormányzóit megfosztja eszüktől, úttalan pusztákon hadd tévelyegjenek.
25Fény nélkül, sötétben tapogatóznak, támolyognak, mintha ittasok volnának.