Isten bölcsessége belátást kíván

¹Ekkor a naamai Cofár szólalt meg:

²Maradhat válasz nélkül ez a szóáradat,

adhatunk igazat egy ilyen szájhősnek?

³Hazug szavad elhallgattatja a férfiakat,

nincs, ki szembeszállna

gúnyos beszédeddel.

⁴Magadról azt mondod: tiszta az életem,

tiszta voltam mindig a szemedben.

⁵Bárcsak újra szólna hozzád az Isten,

megnyitná ellened ismét a száját,

⁶s feltárná előtted a mély bölcsességet,

amelyen elámul az értelem.

Tudd meg: a bűnödet kéri számon tőled!

⁷Fel tudod tán fogni Istennek mélységét,

a Mindenható tökéletességét?

⁸Magasabb az égnél – mit tesz ennek láttán?

Alvilágnál mélyebb – és a te tudásod?

⁹Hogyha hosszát méred,

a földnél is hosszabb,

szélessége nagyobb, mint az óceáné.

¹⁰Hogyha útnak indul, ki szól neki:

„Állj meg!”

Ha valamit elkezd, ki mondja:

¹⁰„Hagyd abba!”

¹¹Tudja, hogy az ember tele hamissággal,

ismeri a bűnét, azt is szemmel tartja.

¹²Észre térhet néha az üresfejű ember,

és a vadszamár is szelídebbé válhat.

¹³Nos, hozd bensődet rendbe,

és terjeszd fel a kezedet!

¹⁴Ha elveted kezedből mind, ami bűnös,

és sátradban nem adsz szállást a bűnnek,

¹⁵fejedet akkor magasra tarthatod,

lábad szilárdan áll, és nincs mitől tartanod.

¹⁶Elfelejted akkor sok-sok kínlódásod,

úgy gondolsz majd rá, mint az elfolyt vízre.

¹⁷Jobban ragyog az életed, mint a déli nap,

és a sötétség is reggelre változik.

¹⁸Biztonságban leszel,

mert lesz reménységed,

biztos fedél alatt nyugodtan pihenhetsz.

¹⁹Ha aludni akarsz, senki sem riaszt fel,

sokan lesznek, akik hízelegnek neked.

²⁰Közben a bűnösöknek megtörik a szemük,

menedékhelyüket is elveszítik,

reményük csak az, hogy kilehelik lelkük.