Isten bölcsessége belátást kíván
1Ekkor a naamai Cofár szólalt meg:
2Maradhat válasz nélkül ez a szóáradat, adhatunk igazat egy ilyen szájhősnek?
3Hazug szavad elhallgattatja a férfiakat, nincs, ki szembeszállna gúnyos beszédeddel.
4Magadról azt mondod: tiszta az életem, tiszta voltam mindig a szemedben.
5Bárcsak újra szólna hozzád az Isten, megnyitná ellened ismét a száját,
6s feltárná előtted a mély bölcsességet, amelyen elámul az értelem. Tudd meg: a bűnödet kéri számon tőled!
7Fel tudod tán fogni Istennek mélységét, a Mindenható tökéletességét?
8Magasabb az égnél – mit tesz ennek láttán? Alvilágnál mélyebb – és a te tudásod?
9Hogyha hosszát méred, a földnél is hosszabb, szélessége nagyobb, mint az óceáné.
10Hogyha útnak indul, ki szól neki: „Állj meg!” Ha valamit elkezd, ki mondja: „Hagyd abba!”
11Tudja, hogy az ember tele hamissággal, ismeri a bűnét, azt is szemmel tartja.
12Észre térhet néha az üresfejű ember, és a vadszamár is szelídebbé válhat.
13Nos, hozd bensődet rendbe, és terjeszd fel a kezedet!
14Ha elveted kezedből mind, ami bűnös, és sátradban nem adsz szállást a bűnnek,
15fejedet akkor magasra tarthatod, lábad szilárdan áll, és nincs mitől tartanod.
16Elfelejted akkor sok-sok kínlódásod, úgy gondolsz majd rá, mint az elfolyt vízre.
17Jobban ragyog az életed, mint a déli nap, és a sötétség is reggelre változik.
18Biztonságban leszel, mert lesz reménységed, biztos fedél alatt nyugodtan pihenhetsz.
19Ha aludni akarsz, senki sem riaszt fel, sokan lesznek, akik hízelegnek neked.
20Közben a bűnösöknek megtörik a szemük, menedékhelyüket is elveszítik, reményük csak az, hogy kilehelik lelkük.