Acház első figyelmeztetése.

¹Júda királyának, Acháznak uralkodása idején, aki Jotamnak, Uzija fiának volt a fia, felvonult Jeruzsálem ellen Arám királya, Razon és Remaljahu fia, Pekach, Izraelnek a királya, hogy ostrom alá fogják, de nem tudták bevenni.

²Hírül vitték ezt Dávid házának s jelentették: „Arám már Efraimban táborozik.” Erre úgy megremegett a király szíve és népének a szíve, mint ahogy megremegnek az erdő fái a széltől.

³De az Úr azt mondta Izajásnak: „Menj el Acházhoz fiaddal, Seár-Jasubbal együtt. Ott találkozhatsz vele a Felső-tó vízvezetékének a végénél, a Kalló-mezőre vezető úton.

⁴És ezt mondd majd neki: Vigyázz, őrizd meg nyugalmadat és ne félj! Ne remegjen a szíved ennek a két fadarabnak füstölgő zsarátnokától,

⁵és attól, hogy Arám, Efraim és Remaljahu fia elvesztésedre szövetkeztek, mondván:

⁶Vonuljunk fel Júda ellen, hadd reszkessen, aztán ragadjuk magunkhoz, és tegyük meg Tabeel fiát királyává.

⁷Ezt mondja az Úr: Nem következik ez be és nem így lesz,

⁸hanem Damaszkusz csak Arám fővárosa marad, Recin meg Damaszkusz feje.

⁹

Acház második figyelmeztetése. Az Immanuel-jel.

¹⁰Szamária csak Efraim fővárosa marad, Remaljahu fia meg Szamária feje.

¹¹Még hatvanöt esztendő, és Efraimot úgy szétszórják, hogy nem lesz többé nép.

¹²Bizony, ha nem hisztek, nem maradtok meg.

¹³Az Úr újra szólt Acházhoz. Azt mondta:

¹⁴„Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélységeiből, akár felülről a magasból.”

¹⁵De Acház így válaszolt: „Nem kérek jelet, nem kísértem az Urat.”

¹⁶Erre a próféta azt mondta: „Halljátok hát, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy próbára teszitek az emberek türelmét, még az én Istenem türelmét is próbára teszitek?

¹⁷Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el.

¹⁸Vaj és méz lesz a tápláléka, míg meg nem tanulja elvetni, ami gonosz, és a jót választani.

¹⁹Mert mielőtt ez a gyermek még megtanulná, hogy ami gonosz, azt elvesse, és a jót válassza, pusztává lesz az az ország, amelynek két királya most rettegésben tart.

²⁰Rád, népedre és atyád házára olyan napokat hoz majd az Úr, amilyenek nem voltak, amióta Efraim elszakadt Júdától, [csak Asszíria királya (idején)].”

²¹Azon a napon az Úr füttyszóval elhívja majd Egyiptomból, a Nílus vidékéről a legyeket, és Asszíria földjéről a méheket.

²²El is jönnek, és megtelepszenek a meredek völgyekben, a sziklák hasadékaiban, minden bozótban és minden legelőn.

²³Azon a napon az Úr leborotválja majd a Folyamon túlról bérelt borotvával, azaz Asszíria királya által a fejet és a test szőrét, sőt a szakállt is elveszi.

²⁴Azon a napon mindenki csak egy fejőstehenet és két juhot tart.

²⁵És a tej bősége miatt, amit adnak, vaj és méz lesz mindenkinek a tápláléka, aki csak életben marad ebben az országban.

²⁶Azon a napon minden helyet, ahol ezer ezüstöt érő ezer szőlőtő állt, bojtorján ver föl és gaz.

²⁷Nyíllal és íjjal lép be oda az ember, mert az egész ország csupa bojtorján s gaz lesz.

²⁸A hegyoldalakra, amelyeket kapával szoktak megkapálni, senki sem megy föl, annyira fél majd a bojtorjántól és a gaztól. Valamennyi a barmok legelőjévé lesz és juhok járnak rajta.