¹Az igazak meg elvesznek,

s nem veszi szívére senki.

Eltűnnek a jámborok is,

senki sem figyel föl rá.

Igen, a gonoszság miatt elvétetik az igaz,

²hogy végül békére leljen.

Megpihennek nyugvóhelyükön mind,

akik az igaz úton járnak.

³Ti meg, boszorkányfiak, gyertek ide,

ti, házasságtörő asszony s céda nő

ivadéka.

⁴Kit csúfoltok, kire tátjátok ki a szátokat,

és kire öltitek ki a nyelveteket?

Nem ti vagytok a gonoszság gyermekei,

a hazugság fajzata?

⁵Vágyban égtek a terebintek alatt,

és minden zöldellő fa alatt.

Csecsemőket áldoztok a völgyekben,

és a sziklák hasadékaiban.

A próféta panasza a bálványimádás ellen

⁶A patakvölgyekben a sima kövek

A próféta panasza a bálványimádás ellen

– íme az örökséged, az osztályrészed.

A próféta panasza a bálványimádás ellen

Nekik öntöttél ki italáldozatot,

A próféta panasza a bálványimádás ellen

és mutattál be ételáldozatot.

A próféta panasza a bálványimádás ellen

S ezt én mind jó néven vegyem?

⁷Magasba nyúló hegyen

helyezted el ágyadat,

oda kapaszkodtál fel,

hogy áldozatot mutass be.

⁸Az ajtó és az ajtófélfa mögött

helyezted el bálványaidat,

és hűtlenül elhagyva megvetetted ágyadat,

majd belefeküdtél és kiszélesítetted.

Szövetséget kötöttél azokkal,

akiknek ágyát megszeretted.

Nyilvánosan összeadtad magad velük,

szemedet a bálványokra vetve.

⁹Olajjal ékesítetted magad

Melech számára,

bőven használtad kenőcseidet.

Messze földre elküldted követeidet,

és egészen a Seolig alázkodtál.

¹⁰Hosszú utadon elfáradtál ugyan,

de mégsem mondtad: Kár volt érte!

Erőid megújulását érezve

nem merültél ki mégsem.

¹¹Kitől rettegtél és kitől féltél,

hogy hűtlenül elhagytál,

hogy rólam megfeledkeztél,

és nem gondoltál rám?

¹¹Talán, mert hallgattam,

s bezártam a szemem,

azért nem féltél tőlem?

¹²De most tudtodra adom igazságodat,

és a tetteidet,

amelyek mit sem használnak neked.

¹³Ha majd sírva könyörögsz,

akkor mentsenek meg

utálatos bálványaid!

Csakhogy a szél elsodorja őket,

elragadja, mint a fuvalom.

De mind, aki bennem bízik,

az örökli a földet,

és birtokába veszi szent hegyemet.

Vigasztaló szózat

¹⁴Ez fog hallatszani:

Vigasztaló szózat

Csináljatok utat, nyissatok utat,

Vigasztaló szózat

egyengessétek az ösvényt

Vigasztaló szózat

és távolítsatok el

Vigasztaló szózat

népem útjából minden akadályt!

¹⁵Mert ezt mondja a Fölséges és Magasztos,

aki az örökkévalóságban lakik,

és akinek Szent a neve:

„Én a magasságban, a szent helyen lakom,

de a megtört és alázatos szívűekkel is

ott vagyok,

hogy új életet adjak az alázatos lelkeknek,

és új életre keltsem a megtört szíveket.

¹⁶Nem akarok én örökké perlekedni,

és nem haragszom mindvégig.

Mert akkor elepedne színem előtt a lélek,

a lélek, amelyet én teremtettem.

¹⁷Gonosz kapzsisága miatt haragudtam meg

népemre, azért rejtettem el arcomat,

és haragomban sújtottam le rá.

Mint a lázadó, ment a maga választotta úton,

¹⁸de én láttam az utat, amelyen elindult.

Meggyógyítom azért és megvigasztalom,

vigasztalást nyújtok neki

és azoknak is, akik gyászolják.

¹⁹A hála gyümölcsét teremtem meg ajkán.

Békesség, békesség

a távol és közel levőknek! – mondja az Úr.

Igen, meggyógyítalak.”

²⁰De az istentelenek olyanok,

mint a háborgó tenger,

amely nem bír megnyugodni,

csak sarat és iszapot vetnek fel hullámai.

²¹„Nincs békéjük az istenteleneknek”

– ezt mondja az én Istenem.