Bizalom az Úrban.

¹Jaj neked, pusztító, aki még nem pusztultál el!

Bizalom az Úrban.

Jaj neked, te kifosztatlanul maradt

Bizalom az Úrban.

fosztogató!

Bizalom az Úrban.

Ha majd végzel a pusztítással,

Bizalom az Úrban.

elpusztítanak,

Bizalom az Úrban.

és ha beteltél a fosztogatással,

Bizalom az Úrban.

téged is kifosztanak.

²Uram, irgalmazz nekünk,

mert benned remélünk!

Reggelente légy erős karunk,

és gyámolunk a szükség idején.

³Fenyegető szavadra

megfutamodnak a népek,

ha fölkelsz, szétszóródnak a nemzetek,

⁴és úgy kapkodják zsákmányukat,

ahogyan a szöcske kapkod,

úgy nekiesnek, mint a sáska szokott.

⁵Magasztos az Úr, mert a magasban lakik,

s betölti Siont joggal és igazsággal.

⁶Biztonságban telnek majd napjai,

bővében lesz jólétnek,

bölcsességnek és tudománynak,

és az Úr félelme lesz a kincse.

Az Úr közbelép

⁷Nézzétek, hogy jajveszékel odakinn Áriel!

Az Úr közbelép

A béke követei keservesen sírnak.

⁸Elhagyottak az utak,

s az ösvényeken nem jár senki:

megszegték a szövetséget,

megvetették a tanúkat,

semmibe veszik az embereket.

⁹Gyászol az ország és senyved,

szégyenében hervadozik a Libanon.

Sáron síksága olyan lett, mint a sivatag,

a Básán és a Kármel,

akár a lombja vesztett fa.

¹⁰Most fölkelek – mondja az Úr –,

felállok és fölemelkedem.

¹¹Csak pelyva az, amit fogantatok,

szalma, amit szültök.

Ezért leheletem, mint a tűz,

megemészt benneteket.

¹²A népek mésszé égnek,

s mint a kivágott tüskebokor,

elhamvadnak a tűzben.

¹³Akik távol vagytok, halljátok:

mit vittem végbe, és akik közel vagytok:

ismerjétek meg hatalmamat!

¹⁴Rémület fogta el Sionban a bűnösöket,

az istenteleneket félelem szállta meg:

Ki lakhat közülünk együtt

¹⁴az emésztő tűzzel,

s melyikünk maradhat

az örök lángokhoz közel?

¹⁵Aki igazságban jár és igazat beszél,

aki megveti az erőszakkal szerzett

nyereséget,

s elhárítja kezével a megvesztegetést;

aki süketté teszi a fülét,

nehogy vérontásról halljon,

és behunyja a szemét,

nehogy rosszat lásson:

¹⁶az ilyen a magasságban fog lakni,

sziklák csúcsán lesz biztonságos vára,

megkapja kenyerét, s nem fogy ki a vize.

A dicsőséges jövő

¹⁷Szemed teljes díszben látja majd a királyt,

A dicsőséges jövő

és tágas országot tekint át.

¹⁸Szíved visszaemlékezik elmúlt félelmeire:

Hol van már, aki számolt,

hol van, aki mérlegelt,

és hol van, aki megszámolta a tornyokat?

¹⁹Nem látod már többé a gőgös népet,

a homályos, értelmetlen beszédű népet,

amelynek dadogó nyelvét

nem tudtad megérteni.

²⁰Emeld tekinteted a Sionra,

ünnepeink városára!

Szemed Jeruzsálemet látja,

a biztos lakóhelyet,

a sátrat, amely már nem vándorol,

cövekeit nem szedik föl soha,

és egyetlen kötele sem szakad el.

²¹Mert ott mutatja meg nekünk

fölségét az Úr!

Széles folyóvizek veszik körül ezt a helyet,

de evezős hajó nem jár rajtuk,

sem büszke gálya nem szeli őket.

²³Mert kötelei megtágultak:

nem tartják feszesen az árbocrudat,

és a zászlót sem vonják fel rajta.

²²Mert az Úr a bíránk,

az Úr a törvényhozónk.

Ő a királyunk, ő ment meg minket.

²³Akkor tömérdek zsákmányon

osztoznak majd,

még a sánták is zsákmányolnak.

²⁴Egyetlen lakója sem mondja:

beteg vagyok –

a nép, amely lakja,

elnyeri bűnei bocsánatát.